Váratlan pillanat |✓|

》8.fejezet - Váratlan bejelentés II.》

A szökőkútnál már mindenki ott állt. Elindultunk valahova kajálni. Fogalmunk nem volt, hogy hova menjünk, mivel nem ismertük sem a plázát, sem a várost. Így amint találtunk egy viszonylag normális éttermet, beültünk.

Ebéd után elindultunk a vidámparkba.

-Annyira szeretnék már felülni a hullámvasútra! - mondta izgatottan Ella.

-Mindjárt ott leszünk! - mosolyogtam le rá.

Már láttuk a vidámparkot, amikor Beni észrevett egy fagyizót.

-Menjüünk oda! - mutogatott izgatottan.

-Beni, a vidámparkban kapsz sokkal jobbat - guggoltam le mellé.

-Milyet?

-Amilyet szeretnél. Úú... képzeld. Egyszer az egyik barátom olyan fagyit evett, ami megvolt csavarva és rá volt téve cukorka! - kaptam fel az ölembe az öcsémet és tovább indultunk.

-Cukojkaa! - ordította boldogan Beni.

-Igen, cukorka - nevettem.

Beni átölelte a nyakamat és így mentünk tovább. Imádom az öcsémet, igaz, hogy már elég idős, 4 éveshez képest, de még mindig rettentő aranyos tud lenni.

Amikor megláttuk a vidámpark bejáratát, én észrevettem Shawnt, Nasht, Cameront, Aaront, Jacobot és Hayest. Háttal álltak a külvilágnak, hogy senki ne ismerje fel őket, de én természetesen felismertem a legjobb barátomat és a bátyámat. Hanna megböködött és csendesen a fiúk felé mutatott. Bólintottam, majd leraktam Benit. Már nem sok volt, hogy odaérjünk hozzájuk, amikor én elkezdtem futni és a bátyám hátára ugrottam.

-Csak nem gondoltad, hogy nem ismerlek fel? - kérdeztem nevetve Camtől.

-Reménykedtem hugi - nevetett ő is, megforgatva a szemeit.

-Kössz - ugrottam le a hátáról tettetett sértődöttséggel.

A családom pont akkor ért oda. Megfogtam Cam vállát és a családommal szembe fordítottam. Na, ekkor sok minden történt egyszerre. Anyáék hátrahököltek, Dóri meglepődött és láttam rajta, hogy mindjárt kitör belőle a sikítás, erre Hanna gyorsan befogta a száját, így tompítva azon a sikításon, amit nem sokkal Hanna tette után Dóri adott ki magából. Cameron elmosolyodott, mire Dóri elolvadni látszott.

-Szia Cam - mosolyodott el Hanna, még mindig Dóri szájá tartva a kezét.

-Szia Hanna - nevetett fel Cameron. - Látom itt az egész családod - fordult felém.

-Igen - bólintottam, majd odaálltam anyáék mellé. - Anya, ő itt Cameron. Az igazi bátyám - mosolyogtam erőltetetten. Haragudtam a szüleimre, de azért mégiscsak ők neveltek fel.

-Kicsim... - néztek rám.

-Nem - mondtam halkan, belevágva a szavukba. - Nem érdekel.

Leguggoltam Ella mellé.

-Ella, ő itt Cameron, a bátyám. Cameron, ő itt Ella a legkisebb húgom - mosolyogtam, mostmár természetesen.

-Szia - integetett mosolyogva Ella.

-Szia - mosolygott rá Cam és megölelte.

Cam nagyon szereti a kisgyerekeket, így ez nem volt neki erőltetett, vagy hasonló.

-Beni, a legkisebb a családban - emeltem fel az öcsémet. - Beni, ő itt Cameron. A bátyám.

-Szia. Hány éves vagy? - kérdezte Benitől a bátyám.