Váratlan pillanat |✓|

》26.fejezet - Váratlan viszontlátás》

Rachellel egészen addig gyakoroltunk, amíg a Jack&Jack tagjaiért álltunk meg. Éppen előre indultam, hogy megnézzem hogy áll Rachel, ugyanis ő elvonult picit, hogy nyugodtan tudja megtanulni az éppen feladott mondatot.

-Sziasztok! - köszönt a barna hajú Jack.

-Úúú Jack! - kapta fel a fejét Rachel.

-Törpilla mit csinálsz? - "köszöntötte" nevetve Jack.

-Magyarul tanulok - mondta csillogó szemekkel.

-És ki tanít? - kérdezte.

-Maya - mutatott rám.

-Szóval te vagy Dallaska húga - mosolyodott el Jack.

-Ez mind szép és jó, de nem mennétek beljebb? Fel szeretnék szállni - szólt Jack háta mögül a másik Jack.

-Bocs - mondta Jack, majd beljebb mentünk, hogy a másik Jack is felszálhasson. - Jack Gilinsky - nyújtotta a kezét.

-Maya Dallas - fogtam vele kezet, aztán elnevettük magunkat.

Mindketten tudtuk, hogy csak viccből mutatkoztunk be egymásnak itt.

-Bogyóm - kiáltott nekem Rach. - Segíts.

-Mennem kell - nevettem el magam.

Jackel kikerültük egymást, de beleütköztem a másik Jackbe.

-Bocsi - néztem rá. - Nee... - döbbentem le.

Amíg Magyarországon laktam, nem voltak barátaim. Viszont minden nyáron anyáék kivittek valahova, ahol angolul beszélhettem. Egyszer egy rendezvényre mentünk, ahol velem egykorú (amerikai) gyerekekkel lehetett találkozni. Talán 10-es lehettem. Van egy divatszemüvegem, amit akkor is felvettem. Ott találkoztam egy fiúval, akivel jóban lettünk és az egész rendezvény alatt csak vele beszélgettem. Sajnos az elérhetőségét nem tudtam meg.

Pontosan ugyanaz az arc tekintett rám, akivel a rendezvényen találkoztam.

-Ezt nem hiszem el - mondtam még mindig teljesen ledöbbenve. - Shawn, légyszi dobd ide a szemüvegem! - fordultam hátra.

-Hol van? - kérdezte.

-A kistáskám elejében - mondtam.

Két másodperc múlva már repült is a szemüvegem, amit egy egyszerű mozdulattal elkaptam és feltettem.

-Remélem így már felismersz -fordultam meg.

-Te komolyan az a Maya lennél? - kérdezte csodálkozva.

-Csak ha te tényleg az a Jack vagy - nevettem el magam.

-"Hey, I just met you, and this is crazy!" - tárta szét a kezét.

-Te tényleg az a Jack vagy - nevettem fel. - "You think, you cooler than me".

-És te tényleg az a Maya vagy - nevetett fel.

-Jack! - tártam ki a karom.

-Maya! - tett ő is így és megöleltük egymást.

-Na, jó. Most valaki mesélje el nekünk is, hogy ti honnan a fenéből ismeritek egymást - szólalt meg Cam.

A többiek is csak pislogtak. Mindketten elnevettük magunkat.

-Amikor Magyarországon laktam, anyáék minden nyáron elvittek egy hétre valahova külföldre, hogy beszélhessek az anyanyelvemen - kezdtem.

-Tizenegyedikes voltam, amikor elmentem egy rendezvényre. Senki nem beszélgetett velem. Nem volt kellemes érzés, hogy rengeteg ember közül senki nem beszélget veled - mondta Jack.

-Velem is ugyanez volt. Aztán valahogy összetalálkoztunk. És nekiálltunk beszélgetni. Olyannyira megtaláltuk a közös hangot, hogy mással nem is beszélgettünk - folytattam mosolyogva.

-A rendezvény egy hétig tartott. Minden nap csak vele beszélgettem. Az utolsó nap el akartam kérni a telefonszámát, vagy valamilyen elérhetőségét, de sajnos nem volt már sehol - mondta. - Tényleg... - fordult felém. - Hova tűntél?

-Haza kellett mennünk. Hiába mondtam anyáéknak, hogy el akarok búcsúzni tőled, nem hallgattak meg és hazavittek - mondtam.

-Kár - mosolyodott el szomorkásan.

-A sors mégsem akarta, hogy soha többet ne találkozzunk - nevettem el magam. - Valamiért mostanában a sors mindenbe beleszól. Először Shawn. Aztán Rachel. Utána Cameron. És most te.

-A sors mindig a leglehetetlenebb helyzetekben szól bele - ölelte át a vállam Cam.

-Az már igaz - hajtottam a bátyám vállára a fejem.

Csendben utaztunk tovább. Shawn és Cameron között ültem. Cameron mellett ült Rachel. Shawn látva rajtam, hogy unatkozom, így kitalálva a gondolataimat, mosolyogva nyújtotta felem a könyvemet. Hálásan elmosolyodtam és a fejemet a vállára hajtva nekiálltam olvasni.

Jó pár nappal (mármint a könyvbéli nappal) később megint megálltunk. Ezúttal Hayesért. Előrerohantam, ugyanis hiába csak "fogadott" testvérem, de nagyon hiányzott. A nyakába ugrottam, ő pedig szorosan átölelt.

-Nem hívtál, nem is írtál - dorgáltam meg humorosan.

-Te sem - nézett rám mosolyogva.

-Én vagyok az idősebb - nevettem fel.

-Legközelebb írok - nevetett fel ő is.

-Ajánlom is Hayes - mosolyogtam.

-Ejj te lány - húzta össze mosolyogva a szemeit.

-Ejj te fiú - húztam össze én is.

Felnevetett és átkarolta a vállamat. Mindenki köszöntötte Hayest a maga módján. Például Nash nemes egyszerűséggel ráugrott, amitől mindketten elestek.

-Olyan hülye vagy - ült fel Hayes, amikor Nash végre leszállt róla.

-Csakúgy mint te - nevetett Nash.

-Esküszöm hiányzott ez - forgatta meg a szemeit mosolyogva Hayes.

-Nekem minden hiányzott... hihetetlen, hogy ezt a nyarat nélkületek kezdtük - mondta Jack J. és összenézett Jack G.-vel, aki bólogatott.

-Kell nektek valami becenév - néztem fel a könyvemből.

-A Jack J. és a Jack G. miért nem jók? - kérdezte Gilinsky.

-Mert fura - nevettem el magam.

-Gilinsky és Johnson - nevette el magát Sophie.

-Legegyszerűbb - nevetett fel Jacob is.

-Esküszöm várom, hogy mindent megtudjak rólatok, hogy hogy kerültetek - ingatta a fejét mosolyogva Johnson.

-Nyugi. Már csak Mattet és Aaront kell felvennünk, aztán New Yorkig mindent elmesélünk - nyugtatta Cameron őket.

-Az még sok idő - dőlt hátra Johnson.

-Egyetértek - dőlt hátra Gilinsky is.

Mosolyogva figyeltük őket...

♡♡♡♡♡♡
Holnap szombat😍
Legjobb nap a hétben😂❤
Remélem tetszett a rész :3
♡♡♡♡♡♡