Váratlan pillanat |✓|

》40.fejezet - Váratlan szülinap /16+/》

A másnap érdekesen kezdődött. Először is, Rach ébresztett, mégpedig úgy, hogy rám ugrott.

-Maya... muszáj lesz felkeltened Shawnt. Aztán el tudnád vinni valamerre? - kérdezte.

-Persze, de szállj már le rólam - mondtam fájdalmas arccal, ugyanis a térde a hasamban volt.

-Ohh, bocsi - kuncogott fel.

Gyorsan felöltöztünk, aztán kimentünk a konyhába. Kiderült, hogy már mindenki fent van, kivéve Shawnt.

-A srácok fél óra múlva jönnek. Addigra muszáj elvinned Shawnt - fogadott Cameron.

-Neked is jó reggelt tesó - dünnyögtem.

-El is felejtettem, hogy ti voltatok az álomszuszékok Shawnnal - nyomott a kezembe mosolyogva Mrs. Mendes egy bögre kávét.

-Köszönöm - mosolyodtam el hálásan és belekortyoltam az italba. - Ezt még nem nőttük ki - utaltam az álomszuszékságra.

-Nem is fogjátok - jött be mosolyogva Mr. Mendes a konyhába.

-Jó reggelt - mosolyogtam.

-Akkor felkeltenéd Shawnt? - kérdezte Rach, aki teljesen fel volt pörögve.

-Persze - bólintottam, majd kiittam a bögrém tartalmát és letettem az asztalra. Csak akkor vettem észre, hogy milyen volt az a bögre. - Ohh, ebből ittam a kakaót kiskoromban - érzékenyültem el egy pillanat alatt.

-Shawn megtartotta és nem engedte senkinek, hogy igyon belőle - kuncogott Mrs. Mendes.

-Igen, tudjuk, hogy jól tette, viszont tényleg fel kéne ébreszteni a szülinapost - mondta Cam.

-Jó, rendben, megyek már - tettem fel a kezem védekezően.

Mosolyogva kisétáltam a konyhából és Shawn szobája felé vettem az irányt. Halkan benyitottam a szobába. A ház többi részeihez képest itt még sötét volt. Ha nem lett volna nyitva az ajtó, akkor talán az orromig se látok. Beljebb mentem, majd leültem Shawn ágyának a szélére. Elmosolyodtam. Shawn aranyosan aludt, aranyos szuszogása volt az egyetlen hang, amit hallottam. Egy rakoncátlan tincs a homlokába lógott, ìgy eltűrtem. Nyomtam egy puszit a homlokára.

Shawn erre nem reagált, így megpróbáltam a szájánál. Oda is nyomtam egy puszit, amit valószínűleg megérzett, mert elmosolyodott. Mosolyogva kezdtem el beszélni.

-Szívem... - kezdtem. - Édes, drága, egyetlenem... fel kéne kelni.

Valószínűleg félálomban lehetett, mert felsóhajtott. Nyomtam egy újabb puszit a szájára, mire valószínűleg felébredt, mert csókká alakította.

Egy pár pillanat múlva kuncogva húzódtam el tőle.

-Tudom, hogy fent vagy te kis sunyi - mondtam halkan, mikor elfordult.

Erre a mondatomra mosolyogva fordult vissza. Szemei még mindig csukva voltak.

-Szerelmem nyisd csak ki a szemed - mondtam közel hajolva hozzá.

Nem tette, inkább magához húzott.

-Shaawn... - nevettem és megpróbáltam kiszabadulni. - Kérlek...

-Ahj, jó - sóhajtott és elengedett.

-Szeretlek Shawn - mondtam.

-Én is Maya - mondta rekedt hangon, amely jelezte, hogy "igen, nem rég keltem".

Shawn felült az ágyon, én pedig széthúztam a sötétìtő függönyöket.

-Sieess. Szeretnék neked valamit mutatni - mondtam és kimentem a szobából.