Váratlan pillanat |✓|

》43.fejezet - Váratlan kórház》

Az utolsó, amit hallottam, hogy Shawn idegesen felkiált:

-Hívjátok a 911-et!

Majd elsötétedett az egész...

A következő, amit láttam az elég ijesztő volt. Önmagamat láttam. Mégpedig ahogy mozdulatlanul fekszem a kórházi ágyon. Shawn fogta a kezemet és az ágyamra hajtva fejét, aludt. Ijesztő volt, mert magamat láttam, bekötött vállal.

Nem értettem semmit. Ekkor bejött egy orvos, mire Shawn felkapta a fejét.

-Fel fog ébredni? - kérdezte Shawn meggyötört hanggal.

-Fel - bólintott az orvos.

-De hogyan esett kómába, ha egyszer meg sem műtötték? - kérdezte.

-Valószínűleg valami volt benne, legmélyen, amit el kell intéznie önmagával és a teste illetve esze ezt az időpontot találta a legjobbnak - magyarázta az orvos.

Shawn bólintott, az orvos meg megnézte a szívműködésemet figyelő gépet, majd kiment.

-Kérlek gyere vissza - suttogta Shawn.

Odamentem hozzá és nyomtam egy puszit a homlokára, amit valószínűleg megérzett, mert felkapta a fejét.

Aztán valami elkezdett visszahúzni a testembe. Hagytam, hogy húzzon, bár kicsit megijedtem. Amint visszakerültem a testemben megjelent egy másik lány. Nem kellett sok, hogy rájöjjek, én magam vagyok.

-Miért vagyok kómában? - kérdeztem magam.

-Többet érzel Szöszke iránt, mint barátság - válaszolt a másik Maya.

-De... ez nem is igaz - mondtam dühösen.

-Te is tudod, hogy igen. A kérdés már csak az, hogy jobban szereted e Shawnt, Szöszkénél - mondta a másik Maya teljes nyugalommal.

-Shawn az életem. A világért sem hagynám el őt. Nemhogy Szöszkéért - mondtam magabiztosan. - Szöszke csak a barátom. Shawn viszont az igaz szerelmem.

-Te tudod - vonta meg a vállát a másik Maya. - Én itt leszek ezzel az érzéssel. Elnyomhatsz, de nem tűntethetsz el.

-De eltűntethetlek - mondtam és nekirontottam.

Érdekes volt önmagammal verekedni. Viszont szerencsére én nyertem és ő eltűnt.

És végre elkezdett világosodni a kép. Kinyitottam a szemem. Shawn a kezemet fogta és én megkönnyebbültem. Elpusztítottam a másik Mayát a hamis érzésekkel. Megszorítottam Shawn kezét, aki erre felkapta a fejét.

Arca meggyötört volt, szeme csillogott a még fel nem száradt könnyektől. Amint látta, hogy nézem őt felpattant és azonnal megnyomta a nővérhívót, majd száját az enyémre tapasztotta.

Belemosolyogtam a csókunkba és visszacsókoltam.

-Mióta voltam kiütve? - kérdeztem halkan.

-Egy napig. Pontosan egy napig - jött be egy orvos. - Minden rendben?

-Azt hiszem igen - bólintottam.

-Elintéztél mindent magaddal? - kérdezte az orvos.

-Igen. És azt hiszem többet nem fog zaklatni - mosolyodtam el.

-Akkor rendben. Egy pár perc múlva jön egy nővér és leszedi rólad a gépet. Aztán mehetsz is a kezelőbe és kiadjuk a zárójelentésedet - mosolygott kedvesen az orvos.

-Rendben. Köszönöm - mosolyodtam el.

Az orvos bólintott és kiment.

-Egy napig voltam kiütve? - kérdeztem döbbenten Shawnt.

-Szörnyű volt. Cameron azt hitte meghalsz. Szegényt én most először láttam igazán sírni. Mindannyian csak néztünk téged, hogy mozdulatlanul fekszel, bekötött vállal - mesélte és látszott rajta, hogy nem kell sok és kibuggyan az első (vagy kitudja hányadik) könnycsepp.

Abban a pillanatban bejött egy nővér és miután kikapcsolta a gépet, leszedett róla engem is. Ezután kiment, így Shawnnal újra kettesben maradtunk.

Shawn felsegített az ágyról, majd a kezemet fogva támogatott ki a kezelőbe. Ott megkaptuk a zárójelentèsemet, így Shawn megfogta a pólómat (ugyanis kaptam kórházi pizsifelsőt) és felhívta Cameront, hogy jöhetnek értünk.

-Már megyünk is haza? - kérdeztem a kezét szorongatva.

-Aha. Vége a turnénak. Két nap múlva pedig már iskola - mondta Shawn. - Anya neked is elhozta a könyveidet.

-Köszönöm... - motyogtam. - Shawn el kell neked mondanom valamit...

-Megijesztesz Maya - mondta. - Ugye nem akarsz szakítani?

-Az életem árán sem szakítanék veled - tiltakoztam nyomban. - De meg kell ígérned, hogy nem akadsz ki és nem kezdesz el kiabálni...

-Oké, nyugi - mosolyodott el.

Sóhajtottam egyet. Lassan fújtam ki a levegőt, aztán végül belekezdtem.

-Azért voltam kómában, mert legmélyen többet éreztem Szöszke iránt, mint barátság - kezdtem, mire Shawn majdnem letámadott, de gyorsan folytattam. - Önmagammal veszekedtem. Azt mondta, hogy a kèrdés az, hogy jobban szeretlek e téged Szöszkénél. Erre én azt mondtam, hogy a világért sem hagynálak el tèged, nemhogy Szöszkéért. Utána azt mondta, hogy elnyomhatom, de el nem pusztíthatom az èrzést és ő mindig ott lesz. Ekkor kezdtem el önmagammal verekedni. Győztem és elpusztítottam a másik Mayát az èrzéssel együtt. És felébredtem - fejeztem be.

-De... - kezdte Shawn, de végül nem mondott semmit.

-Shawn. Én komolyan mondtam, hogy senkiért, még a világért sem hagynálak el. Te vagy az igaz szerelmem. Szöszke csak a barátom. Semmi több. Shawn nekem szükségem van rád. Nem élnék túl több napot úgy, hogy te nem vagy velem. Kilenc éven keresztül vártam. Egy ezer évnek tűnt. Én...

Azonban nem tudtam befejezni, mert Shawn az ajkait az enyémre nyomta. Ép kezemmel átöleltem a nyakát.

-Nem hagylak el. Többet nem szakíthat el minket semmi - mondta a csók után.

Ekkor megérkeztek a srácok...

♡♡♡♡♡♡
Hát... érdekes egy rész volt.
Mindig elfelejtem, mert írom tovább a sztorit és meg mert hülye vagyok😂. Nézzetek bele akkezdetlanya In the end it's Him & I [Aaron Carpenter&Cameron Dallas ff] című könyvébe, mert nekem nagyon tetszik és szeretném, ha többen olvasnák az ő sztoriját, ugyanis nagyon jóóó😍😍
Holnap tali😂❤
♡♡♡♡♡♡