Váratlan pillanat |✓|

》14.fejezet - Váratlan első csók》

És igen... elérkezett a 18. szülinapom. Sosem gondoltam, hogy így fogom megérni. Sosem gondoltam, hogy olyan napom lesz, amelyet majdnem-nem éltem túl.

Reggel kivételesen később ébredtem. Ráadásul arra, hogy csend van. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de ha egyszer megszoktátok, hogy zajra ébredtek, akkor furcsa és rosszat sejtető lesz a csend.

Éppen nyitottam volna ki az ajtót, de Sophie és Rachel megelőztek. Sophie visszatolt az agyamhoz.

-Jó reggelt. Feküdj szépen vissza. Szülinaposnak ágyba jár a reggeli - mosolygott Rachel.

-Öhm... sziasztok. Köszi - mosolyogtam.

Rach az ölembe rakta a reggelit. Rachelék kimentek a szobából, amíg megettem.

Amikor végeztem a reggelizéssel (gofri, eperrel és tejszínhabbal😋😻), Sophie bejött és kivitte a tálcát. Nem tudom, hogy hogy csinálták, de egész reggel, amikor ki akartam menni, valamivel bent tartottak.

-Maya... - jött be ismét Rach, amikor végre ki akartam menni.

-Mi van? - ültem le az ágyamra.

-Megint ki akartál menni? - nevette el magát.

-Aha. Egyedül ülök bent, unatkozok - hajtottam a fejemet a tenyerembe.

-Jó, jó. Gyere ide - hívott magához. Elé álltam. Ő pedig bekötötte a szemem. - Csakhogy kicsit kiszabadulhass. Shawn és Nash várnak a parkban.

-Végre - forgattam meg a szemem a kendő alatt. - De ehhez miért kell bekötni a szemem?

-Mert nem tudhatod, hogy min mész keresztül - nevetett fel. - Nem én találtam ki, hanem Shawn.

-Ezért még megölöm, szeressem én őt bármennyire - nevettem fel én is.

-Segítek - ajánlotta fel, miközben kiléptünk az ajtón.

-Rendben - egyeztem bele nevetve.

Lassan mentünk le a lépcsőn. Egyszer megbotlottam, de csak nevetve mentem tovább. Aztán valahol (talán az ajtónál), valaki átvett.

-Rach nem jöhetett tovább. Dolga van - szólalt meg Aaron.

-Tipikus - forgattam meg a szemem a kendő alatt.

-Amúgy én sem megyek sokáig veled. Még tíz méter - nevetett fel.

-Szuper - nevettem én is.

-Boldog szülinapot - nyomott egy puszit a fejemre, majd átadott másnak.

-Én is megérkeztem - szólalt meg Jacob.

-Jajj, de jó - nevettem. - Amúgy kié a kendő a szememen?

-Ha jól tudom Camé - mondta és fogadni merek mosolygott. - Újabb emberhez kerülsz. Boldog születésnapot Maya.

Jacob csak megölelt, mert egy fejjel magasabb voltam nála.

-Tudom, hogy nem járunk és már arról is, hogy kit szeretsz. De majd holnap megbeszéljük - szólalt meg mellettem Nash.

-Te jó ég. Úgy sajnálom Nash. Nem tehetek róla - mondtam sajnálkozva.

-Semmi baj. Boldog szülinapot - nyomott egy puszit a homlokomra és ismét átadtak másnak.

-Köszönöm, hogy pár napig boldogítottad a bátyámat - hallottam meg Hayes hangját.

-Sajnálom. Nem tehetek róla - mondtam.

-Semmi gond - száz százalék, hogy Hayes itt mosolygott. - Mi mindannyian nagyon szeretünk.