Váratlan pillanat |✓|

》10.fejezet - Váratlan féltékenység》

Shawnnal elindultunk valamerre. Nagyon szerettem őt, már akkor. Fel sem ismertem, hogy mi ez az érzés. Csak hetekkel később.

Az emberek valószínűleg elég furán nézhettek ránk, mert Shawnnak a hajában is fagyi volt, nekem meg a pólómra száradt a turmix.

-Shawn... - kezdtem.

-Igen? - fordult felém.

-Hmm... nem tudom - vontam meg a vállam. Nem tudtam eldönteni, hogy megkérdezzem, vagy se.

-Valami baj van? - fordult felém.

-Nem tudom... talán - mondtam.

-Maya, a legjobb barátod vagyok. Nekem elmondhatod, ha valami baj van. Meg Rachel is szívesen meghallgat, Cameronról nem is beszélve.

-Olyan távolinak érezlek titeket - mondtam halkan.

-De miért? Mi itt vagyunk - állt meg.

-Magam sem tudom Shawn. Tudom, hogy mellettem vagytok, de mégis távolinak tűntök. Nem értem saját magamat. Hidd el Shawn, hogyha érteném, már mondtam volna. De... nem - mondtam. Dühös voltam saját magamra.

-Maya... - kezdte Shawn.

-Shawn... kérlek. Fogalmam sincs mi a bajom. Egyszerűen úgy érzem, hogy tavol van tőlem mindenki - mondtam, majd elindultam egy másik irányba, Shawnt magam után hagyva.

-Maya! - kiáltott utánam Shawn.

Megráztam a fejem és egyszerűen elfutottam, hogy ne halljam. Csak annyit szerettem volna, hogy jöjjön utánam, találjon meg. Csak annyit, hogy öleljen át. De nem tette. Nem jött, nem ölelt át. Nem védett meg semmitől. Egyedül maradtam. Elég messze elfutottam már, amikor nem bírtam tovább és leültem. Kitört belőlem a zokogás.

Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig ülhettem ott. Csak arra kaptam fel a fejem, hogy valaki a nevemet kiáltja.

-Maya! - hallottam meg újra.

Már besötétedett. Azon a délutánon rengeteget gondolkodtam.

-Maya! - ért mellém valaki.

-Nash? - néztem fel a fiúra.

-Maya. Az egész környéket átkutattuk érted! Nagyon féltettünk. Gyere - fogta meg a kezem. - Jézusom, hisz te dideregsz! - észre sem vettem. Megfogta a homlokomat. - Te lázas vagy! - mondta ijedten.

Átkarolt, hogy valamennyire melegítsen és ne dideregjek annyira. Próbáltam lépni, de képtelen voltam. Egyszerűen gyenge voltam. Nash ezt észrevette és azonnal felkapott menyasszony pózba, majd elindult.

-Legalább harminckilenc fokos lázad van! - mondta Nash. - Azért nem tudsz járni. Mit csináltál, te lány?

-Nem tudom - suttogtam és közelebb bújtam Nashhez.

Rettenetesen fáztam. Talán annyira még sosem fáztam, mint akkor, azon az estén. De ott, Nash karjai között biztonságban éreztem magam. Azt éreztem, hogy ő megvéd. Nem is tudom, hogy hogy jutottunk haza, csak arra, hogy Nash letesz egy ágyra, majd legalább három takarót ram terít, aztán hívja Cameront.

-Mi a baj? - nyitott be Cam.

-Lázas. Amikor rá találtam, lépni sem tudott. Szerinted van itt lázmérő? - kezdett el Nash keresgélni lázmérőt a fürdőszobában.

-Nem tudom - mondta Cam és leült mellém. - Hogy vagy hugi?

-Fázok... és szomorú vagyok - jöttek megint a könnyek.

-Ssh - kezdte el simogatni a vállam. - Ne sírj, mert még lázasabb leszel. Mi történt Maya? - kérdezte Cam.

-Magam sem értem - szipogtam. - Valamit érzek, de nem tudom, hogy mi az.

-Nyugi. Mi megfejtjük - mosolyodott el kedvesen.

-Mi van Shawnnal? - kérdeztem hirtelen.

-Sophieval lent ül - mondta.

Újra sírni kezdtem. Nem értettem, hogy miért, csak sírtam. Nash időközben megtalálta a lázmérőt.

-Mi a baj? - nézett rám aggódón.

-Ugye te velem maradsz? - kérdeztem Nasht szipogva.

Nash Cameronra nézett. Cam csak megvonta a vállát.

-Persze - bólintott.

Nash megmérte a lázam. Én csak szipogva néztem őt. Cameron lement a konyhába. Azt mondta, hogy csinál húslevest. Az neki mindig segített a betegségben.

-Maya... - kezdte Nash, de megszólalt a hőmérő, hogy megvan az eredmény (mármint értitek, csipogott egyet). Megnézte az eredményt és elhúzta a száját. Felállt és hozott egy pohár vizet, meg gyógyszert. - Ezt vedd be. Leviszi a lázadat... reméljük. Ha fél órán belül nem hat, akkor Rachel csinál neked hűtőfürdőt. Ülj feljebb.

Feljebb ültem, hogy be tudjam venni a lázcsillapítót és megigyam a vizet. Nem tudom, hogy hogy vagytok vele, de ha beteg vagyok, utálok vizet inni. Nagyon fura akkor az íze.

Nash letett mellém még egy pohár vizet, hogyha úgy érzem igyak. Már épp ki akart menni, de utána szóltam.

-Nash! - megfordult. - Köszönöm - mosolyodtam el fáradtan.

-Nem kell. Azt tettem, amit kellett - mosolyodott el halványan és visszajött. Nyomott egy puszit a homlokomra.

-Nem maradnál? Csak amíg el nem alszok - suttogtam.

-De - bólintott és leült mellém.

-Legalább te itt vagy - suttogtam és jobban magamra húztam a takarókat. Lecsukódott a szemem, de még nem tudtam aludni.

-Itt leszek - mondta.

Bólintottam és kidugtam a kezemet a takaró alól. Nash tudta, hogy mit szeretnék. Megfogta a kezemet és simogatni kezdte. Ettől megnyugodtam. Az utolsó gondolatom, mielőtt elaludtam az volt, hogyha már Shawnnak nem is, de Nashnek számítok.

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Tudom, hogy picit rövid, de nem tudtam mit írni. Szerintetek mi volt az a jelenet Maya és Nash között? Kíváncsiak vagytok a kövezkező részre?
Holnap jön az új rész!
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡