Egy hercegnő zűrös élete

4. Szeretném ha szerethetném!

Ma van a város séta napja.
Igazából halvány lila gőzöm sincs arról, hogy miért város séta annak a "rendezvénynek" a neve ahol a királyi csak egy hintón ülve integet a város népének... Na de mindegy is, ez már részlet kérdés.

Éppen azon gondolkodtam melyik ruhámat veszem fel erre a város séta névre hallgató faszságra...bocsánat.... Erre a csodás rendezvényre amiben lesz alkalmam részt venni.
Ahogy gondolat menetem befejeződött a legfiatalabb nővérem nyávogása ébresztett fel álmomból, amiből már félig kint voltam.
-Elegem van már abból, hogy mindig az van amit te akarsz!-Kiabált Corni
-Ahha!! Szóval mindig az van amit én akarok?-kiabált vissza Camilla
-Igen! Mindig! Amikor..-akarta elkezdeni mondandóját Corni de apánk félbe szakította
-Lányok haggyátok abba ezt a kiabálást! Az egész palota tőletek zeng!-próbálta lecsititani apa.
-Sajnálak Corni! De én vagyok az első szülött! Szóval most én fogok lila ruhába menni!-mondta nagyképűen Camilla
-Ezt nem beszélted meg senkivel, azt se, hogy te ma lilában jössz, és azt se, hogy első szülött leszel!-kiabált Corni Camillának.
Elegem lett ebből a vitából, így felpattantam ágyamból és a zajforrás felé vettem az útat.
Ami Camilla szobája/az emelet folyosón volt hallható.
Amint megérkeztem én is bele cseppentem az egészbe.
-Nem igaz, hogy hajnalok hajnalán erre kell kelnem!-mondtam ásítva és a csipákat kivakartam a szememból
-Catherine csak te nem csatlakozz ehhez a vitához légyszíves!-mondta apa
-Igazad van drága apukám! Megyek reggelizni- próbáltam vicces te venni a figurát és azzal a lendülettel az ebédlő felé vettem az irányt!

Amint leértem még a szolgák helyezték fel a teritéket és helyezték el a reggelit az asztalra.
-Jó reggelt!-köszöntem illedelmesen, de megálltam az ajtóba nem akartam túlzottan zavarni a munkájukat.
-Jó reggel hercegnő!-köszönt vissza John, Ivone és Steve
-Mindjárt minden készen áll a reggelihez!-Mondta Steve
-Csak nyugodtan végezzék a munkájukat, én addig megkeresem Davidet ( ő az inasunk ) és váltok vele néhány szót!-mondtam és kimentem a ebédlőből

Lementem a konyhához, hátha ott van de nem volt túl sok szerencsém. Csak Brendát és Mrs. Wheelert találtam ott.
-Jó reggelt!-köszöntem nekik is. -Nem látták Davidet?-kérdeztem
-Jó reggelt hercegnő!-köszöntek kórusban-Elment megvenni Camillának az újságját amire még tegnap este megkérte-válaszolt Brenda
-Ohh! Köszönöm! Megtenné majd, hogy felküldi a szobámba ha megérkezett?-kérdeztem
-Természetesen-válaszolta

Mivel se reggeli, se David vissza mentem a szobámba.

~15 perc múlva

Kopogást hallottam az ajtómon. Reménykedem, hogy David az, de csak Ivone jött felszólni, hogy minden készen áll a reggelihez.

Lementem reggelizni, de félúton bele botlottam félúton Davidbe!
Én éppen kanyarodttam volna ki a folyósról, a lécső felé, ő pedig pont akkor jött onnan.
-Ohh! Szia!- köszöntem neki zavaromban.
-Szia! Hivatott a hercegnő!-mondta
-Jaj David! Mondtam már, hogy csak a többiek előtt beszélj velem így, de most csak ketten vagyunk.-mondtam neki és ő erre csak bólintott.
-Na gyere velem!-megfogtam a kezét és vissza mentünk a szobámba

Leültem az ágyra ő pedig csak állt előttem.
-Nem szertnék leülni?-kérdeztem tőle csillogó szemekkel
-Őszintén szólva, most nem!-mondta viccesen
-Akkor majd én felállok hozzád!-találtam rá megoldást.
Ahogy felálltam túl közel kerültünk egymáshoz... Ő elkapta a fejem és csókja állt a szánk szinte már csak milliméterek kelletek volna ahhoz, hogy elcsattanjon egy csók...
De akkor valaki benyított a szobámba, Corni volt az.
-Cath...Ohh!-szakította félbe a látvány
-Tessék?-kérdeztem zavarodottan
-Csak apa kérte, hogy jöjjek felszólni, hogy gyere le a reggelihez, mert már ugye szóltak csak elvoltál foglalva valamivel..khm.. Vagy inkább valakivel.-nevetett
-jó! Egy pillanat!-mondtam Corninak-Légyszíves most menj el David, adtam ki a parancsot neki amit ő követett is és kiment a szobámból.
-Corni! Ez maradjon a mi titkunk! Jó?-kérdeztem
-Persze! Inkább gyere le mert még a végén kiadják ránk a körözést-mondat nevetve és elindultunk reggelizni.

~2 órával később
Most éppen készülök arra a bizonyos város sétára...
Nem mondanám, hogy sok kedvem van hozzá, de jobb mint itthon vergődni és nem csinálni semmit.
Viszont egésznap a reggeli majdnem csókra gondoltam. Örülök neki, hogy Corni bejött mert így nem tudod az megtörtént amit szerettem volna, hogy megtörténjen, de ha ez megtörtént volna akkor...... Vesztem el gondolataimban.
Hagyjuk is!
Kikaptam a szekrényem aljából a lazac színű ruhámhoz való cipőm, oda rohantam a fésülködő asztalomhoz felkaptam hercegnői koronám és lerohanták a földszintre.
Még nem volt időm felvenni a cipőm ezért a többiek megint szétszórtnak fognak tekinteni.
Amire leértem Corni és Camilla kivételével mindenki ott volt. Így volt időm felvenni a cipőm.
-Nem igaz! Már itt kéne lenniük!-mondta apám miközben fel-alá járkált a bejárat előtt.
-Biztos nemsokára itt lesznek!-próbáltam oldani a feszültséget
-Mindig ezt csinálják-tetőzött Edward
Néma csend következett... És egyszer csak felbukkantak mindketten.
-Na végre!-sóhajtott fel apa-Akkor indulhatunk?-kérdezte
Ekkor eszembe jutott David, és azt éreztem muszáj vele beszélnem.
-Egy pillanat!-és ezzel elfutottam a konyhához hátha ott van
Mivel szó szerint futottam úton a konyhához kiléptem magassarkúmból. Nem foglalkoztam vele, magam mögött hagytam mint Hamupipőke. Amint a konyhához értem eszébe jutott az, hogy nem történhet köztünk semmi ezért szomorúan vissza indultam a konyhai ajtótól. Ahogy elfordulta ott állt David.
-Csak nem engem kerestél?-kérdezte kedvesen ám gyanakodva
-Lehet, de nem biztos-feleltem neki titokzatosságot sugallva felé
-Hmmm!-adta ki ezt a selymes hangot.-Ez viszont biztos téged keres-mondta majd előhúzta háta mögül cipellőmet.
-Szabad lesz?-kédezte majd letérdelt, hogy felhúzza a lábakra a  cipőmet.
-Köszönöm-hálálkoztam
-Most viszont megyek erre az unalmas város sétára. Szia!-köszöntem el tőle-Majd még találkozunk-kiabáltam utána.

Igaz kicsit félve mentem vissza, vajon milyen lecseszést kapok majd apámtól. De ahogy vissza értem csak annyit kérdezte:-Minden oké? Erre én csak bólogattam
-Akkor indulhatunk-jelentette ki

~A város séta után
Ismételten egy roppant uncsi progi volt ez.
Habár ez sose túl izgalmas.
Este nem csináltam semmi mást mint azt, hogy Davidról gondolkodtam...igazából nem is róla hanem kettőnkről.
Vagy 100 képet lefestettem magunkról gondolataimban, de valahogy az egyikbe se éreztem semmi olyat amit szerintem egy igazi szerelmes érez.

Vajon lehet nem ő az igazi?
De akkor mi ez a vonzalom?