Egy hercegnő zűrös élete

8. Kederült az igazság!

Amire haza értem már a családom is itthon volt.
-Sziasztok!-köszöntem
-Szia Catherine! Hol voltál?-kérdezte apám
-Elvittem a szerződéseket Rolandékhoz.-kérdésére választ adtam, majd szobám felé indultam.
-Uhmm! Csak a szerződéseket vittek neki!-Corni gyanakodott, jogosan.
-Najó! Én fel megyek a szobámba, velem tudnál jönni Edward bácsi?-Mondta Camilla majd felmentek Edwarddal a szobájába.
-Nekem még van egy kis elintézni valóm!-jelentette ki apám majd ő is ott hagyott minket. Corinval kettesben maradtunk, tudtam, hogy elfog kezdeni kérdezősködni, de azért megpróbáltam ott hagyni.
-Én is megyek!-próbáltam kikerülni a Corni féle kérdezz-felelek játékot.
-Nem-nem! Szépen el mondasz nekem mindent!-jelentette ki magabiztosan és egy kis mosoly ült az arcára.
-Mit kéne elmondanom? Nem történt semmi...-próbáltam kihúzni magam a csávából.
-Tökre igazad van! Elmész a szív szerelmedhez és nem történtek semmi, alap!-mondta gúnyosan és ölbe tette kezét.
-Jó! Ha ennyire kíváncsi vagy elmondok neked mindent az elejétől a végéig!
-Erre várok már vagy 5 perce!-mondta nevetve
-Oda mentem, becsengettem, a komornyik ajtót nyitott majd megkérdezte kihez jöttem erre azt mondtam, hogy a királyhoz...és a herceghez. Lejött a király odaadtam a szerződéseket, nem sokkal később lejött Roland is. Az apja magunkra hagyott minket és ennyi...-a lényeget direkt nem mondtam el.
-És mit csináltatok kettesben?-érdeklődött
-Megkérdezte, hogy szerelmes vagyok-e belé és utána majdnem megcsokólt!-végül kihúzta belőlem az igazat! Remélem most boldog.
-És miért csak majdnem?- furcsálta a dolgot
-Mert az apja közbeszólt.-feleltem neki kicsit elkeseredve.
-Hát...ami késik az nem múlik!-mondta aznapi bölcsességét majd felszaladt a szobájába
Amikor elment még egy pár másodpercet egyedül maradtam a lépcső alján és elgondolkodtam azon a "majdnem csókón". Egyszer csak elnéztem jobbra és láttam, hogy David ott áll és szomorú. Tudtam, hogy megbántottam.
-David, én nem úgy...-Tudom szereted ez ellen nem lehet mit tenni mert ez egy érzés, tapasztalat, én se tudok ellenállni az érzésnek főleg ennek.-szakított félbe és félig-meddig egy szerelme vallomást ejtett nekem, de nem tudtam, hogy nekem szól.
-Ezek szerint te is szerelmes vagy?-kérdeztem
-Igen, már lassan másfél éve.
-És ki az aki nem vette észre, hogy ennyire szereted?
-Te vagy az Catherine!-mondta majd elment.
Tudtam, hogy szeret de azt, hogy én lennék neki az első... Azt hittem csak egy jó barátnak tart, megnyugtató, hogy ez kölcsönös és nem csak én vagyok bele szerelmes.

~Másnap
Tegnap délután óta nem láttam Davidet.
Biztos vagyok benne, hogy neki ez 2X olyan nehéz mint nekem, de ha nem is keresi a társoságom, nem tudok neki segíteni.
Ma is találkozók Rolanddal. Őszintén megmondom, sajnálom, hogy bejött az apja a tegnap, miközben egy hajszál választott el, hogy megcsókoljon.
Még kb van egy bő 2 órám a találkozónkig, addig is megpróbálom rendezni az "ügyünket" Daviddel.

Elindultam megkeresni. Nem kellet sokáig keresnem, a folyosó végén egymásba botlottunk.
-Szia!-köszöntem neki, közben enyhén zavarba voltam.
-Szia!
-Hogy vagy?
-Jól.
-Örülök.
-David, tudnánk beszélni? Mondjuk most?
-Igen.
-Akkor nem jössz be a szobámba.
-Nem hiszem, hogy azt szabadna.
-Miért ne lenne szabad?
-Nem egy rangon lévő személyek vagyunk. Emlékszem az első munkanapomon ezzel kezdted:Nem mehetsz be csak úgy a család bármely tagjának szobájába. És nem is lehetsz belé szerelmes....
Már ki is rughatnának, mindkét fő szabályt megszegtem...Ja nem mégsem, még nem loptam.
-Pont erről lenne szó!
-A lopásról?
-Nem dehogy, a kettőnk közt lévő érzelmekről.
-Kettőnk közt nincsnek érzelemek, te vagy az egyik főnököm én meg az inasod...
-Meg a szerelmem...
-Nem, a te szerelmed Roland.-a párbeszéd után ott hagyott.

-Catherin! Gyere egy kicsit légyszi!-Corni kiabált nekem, pont a szobája előtt álltunk... Gondolom végig hallgatta beszélgetésünket Daviddel.
-Mondjad!- bementem szobájába, ő az ágyán ült.
-Gyere csak ide!-Csalogatott magához, éreztem, hogy tud valamit amit a nemrég történtekről.
-Őt is szereted?-Nem nevezte meg a személyt, de tudtam, hogy kire gondol.
-Azt hiszem...
-De ő nem hozzád való, ő csak egy inas!-jelentette ki
-Ne mondj ilyeneket róla, te is csak a király lánya vagy mégse adunk neki hangot.- védtem ki támadását amit nem is nekem hanem Davidnek szánt.
Elkezdett nevetni. Nem értettem mi volt olyan vicces abban a kínos csendben amit megtört.
-Most mivan?-kérdeztem semmit se sejtve
-Olyan zűrös a te életed Catherine! Az egyik nap nem is tudod mi az a szerelem a másik nap meg már két fiú is van az életedbe akik iránt ugyan azt érzed.-nevetett tovább