Egy hercegnő zűrös élete

17. Sötét titok

Sosem gondoltam volna, hogy egy nap kihasználtatom magam, a szó szoros értelbében. Dehát ilyen az élet... Valamit valamiért...

8:30 van jelenleg. Épp a Shafferhoffeni királyi család szállásához tartok.
Olyan idegen számomra ez a helyzet. Nem azt mondanám, hogy megbántam vagy azt, hogy félek, csak egész egyszerűen...fura.
Slusszpoén az, hogy még a nevét se tudom a Shafferhoffeni hercegnek, és valószínűleg így is fog maradni... Olyan ciki lenne megkérdezni úgy a nevét, hogy nem ez az első találkozásunk.

9:00 a hercegnő pontosságáról ismert.
-Szia Kitty!-köszönt rám a herceg, megnyugodtam, hogy nem csak én nem tudom a nevét.
-Szia Harry!-Tudtam, hogy nem ez a neve, de szerettem volna vissza vágni.
-Majdnem, Luis vagyok.-javított ki.
-Én pedig Catherine!-én se maradhattam ki ebből.
-Akkor ma az enyém vagy.-mondta nagyképűen elégedett mosollyal majd átkarolt. Én levettem magamról a kezét és közöltem vele a tényeket.
-Hidd el, nem azért vagyok itt mert itt szeretnék lenni, hanem azért, hogy ne ússzon el az országunk mint az a hajó.-mondtam majd a háttérben úszó kis hajóra mutattam.
-Nyugi tartom a szavam!-esküdött meg rá.
-Ajánlom is! Tudod mi lesz ha nem?
-Tudom, tegnap már végig hallgattam.
-Na akkor mit akarsz velem csinálni?-kérdeztem
-Szerinted ezt előre kitaláltam?
-Belőled kiindulva...
-Ez kedves volt...
-Na de most komolyan mit akarsz velem?-kérdeztem
-Figyelj Catherine! Nem az a fajta vagyok aki csak úgy kihasználja a lányokat. Tegnap bebizonyítottad, hogy te egy vérbeli uralkodó vagy aki bármit megtesz az országáért.
Meg amúgy is beláttam, hogy nekünk is hátrány lenne idővel ha bontanánk a szerződést.-Mondta. Én csak bólogattam és örültem a férjemnek, hogy nem kell kihasználtatnom magam.
-Ha már megígértem, hogy ma a tiéd vagyok menjünk el a parkba.-mosolyogtam és elindultunk a park felé.
Az oda úton rengeteget beszélgettünk. Kellemesen csalódtam benne. Már szinte teljesen elfelejtettem mit tett velem anno.
-Amúgy van barátnőd?-kérdeztem miközben ültünk le egy padra.
-Van.
-Neked van barátod?
-Van.-Mondtam igen kevés lelkesedéssel. Ő csak kacagott egyet majd hosszas csend következet.
-Hogy hívják a barátnőd?-kérdeztem.
-Lola.-amint ezt a nevet kimondta egyből David volt barátnőjére gondoltam. Utána beugrott, hogy lehetetlen az, hogy a két Lola ugyan az legyen mert az országaink közt 1492 km van.
-Ahhaa...Lola.-az előző gondolatmenetemet hangosan vezettem le.
-Ismered?
-Van egy Lola nevű ismerősöm, de nem gondolnám, hogy egy Loláról beszélünk mert ő itt él Geronoviaban.
-Az én barátnőm is itt él.-amint ezt kimondta egyből elkezdtem ezen agyalni.
-Az a Lola akiről én beszélek magas és hosszú barna hajú.-mondtam el neki Lola külső jegyeit hátha megtudom a sötét kis titkát.
-Igen pontosan! Várj mutatok róla egy képet.-mondta majd benyúlt a zsebébe telefonjáért. Kikereste a képet és meg mutatta.
-Ő az?-kérdezte.
-Igen, ő az!-most már egy olyan fegyver van a kezemben amit bármikor Lola ellen foghatok.-Megtennéd, hogy át küldöd nekem ezt a képet?-kellet egy kézzel fogható bizonyíték amit mindig ott van nálam.
-Persze! De minek kell a kép?-kérdezte teljesen jogosan.
-Lolának csinálok egy montázst és ez tökéletes eleme lenne.-hazudtam csak, hogy minden kételyt eloszlassak.
Ahogy ezt elmondtam már érkezet is a telefonomra az üzenet, ami a képet tartalmazta.

~Este
Amint haza értem egyből a dolgozószobába rohantam, hogy kinyomtassam a képet.
-Te mit csinálsz?-jött be Corni.
-Semmit.-nem akartam elmondani neki. A kinyomtatott képet hátam mögé raktam és kioldalaztam a helységből.
Amint kiléptem jött a következő akadály David.
-Mi van a kezedbe?-hihetetlen, hogy ez mindenkit érdekel.
-Csak egy lap.-amit valószínűleg látott.
-Aha. Amúgy apukád kéri, hogy 19:00-kor legyél lent a társalgóba mert akkor lesz valami a szerződésekkel.
-Igen, tudom. Köszi, hogy szóltál. Én most megyek is ha nem baj.-egy hamis mosolyt festettem arcomra és szobámba futottam.
A képet amin Lola és Luis van csókolozás közben a fiók mélyébbe rejtettem.
Csak az tudja, hogy ott van a kép aki látta, hogy berakom, mert annyi mindent pakoltam rá, hogy nem is lehet látni.
Pont akkor amikor betoltam a fiókot David jelent meg az ajtóba.
-Catherine nem akartalak zavarni, csak azt akartam megkérdezni, hogy minden rendben van-e, olyan furcsán vislekedtél az előbb.
-Aha...minden rendben...-nyögtem ki nagynehezen miközben azon gondolkodtam, hogy mennyit látthatot az előzőleg történtekből.