Egy hercegnő zűrös élete

28. Baleset a bálban

~Másnap
Reggel sajnos nem keltem korán. A tervezett 9:00 helyett, 11:30 lett, de ez csak annak köszönhető, hogy Camillaval 2:30 beszélgettünk.
Reggel úgy döntöttem, hogy bemegyek Cornihoz kibeszélni a tegnap estét, minden részletre kíváncsi vagyok.
Elindultam Corni szobája felé. Amikor oda értem kopogás nélkül mentem be, mert mi így szoktuk, de így jobban belegondolva ez lehet nem volt túl jó ötlet. Amikor beléptem egy olyan látvány fogadott amit először cukinak találtam de utána pont az ellentéte jött.
Ahogy benyitottam láttam, hogy Corni és John egymás felett fekszik az ágyban.
-ÚRISTEN!-mondtam hangosan miután megláttam a nővérem egy szál melltartóban és Johnt csak egy alsó nadrágban, utána egyből hátat fordítottam a szerelmes alvó párnak, igaz az előző szavam fel is ébresztette őket.
-Catherine!-mondta ijedten Corni, amikor ezt kimondta hallottam apa hangját a folyosón aki épp Edward bácsival beszélgetett. Csak annyit hallottam, hogy:"Kell valami olyan a mai bálra amitől emlékezetesebb lesz mint a többi."
-Jön!-csak annyit tudtam mondani Corninak és Johnnal akik már kezdtek felöltözni.
-Ki?-kérdezte Corni aki épp egy nadrágot húzott magára.
-Apa!-izgultam, hogy bejön Cornihoz, ugyan is az ajtó nyitva igaz nem tárva-nyitva de őt ismerve kihasználja a lehetőséget.
-Nem látthat meg!-mondta John aki az ingét tűrte be a nadrágjába. Láttam, hogy Corni el kezd gondolkodni, hogy hova bujtassa Johnt apa előtt, most már átérzik a helyzetemet.
-Takaró alá!-mondta Corni majd John befeküdt az ágyba magára tette a takarót, Corni mellé feküdt így nem volt annyira feltűnő...annyira.
-Mit csináltok lányok?-jött be apa a szobába, Edward bácsi is vele volt.
-Semmit.-mondtuk  szinkronban Cornival és kamu mosolyogtunk a hihetőség kedvéért.
-Dehát mindha Catherine azt mondta volna,hogy "ÚRISTEN!"-lehet mégis hangos voltam.
-Jaa.-húztam az időt.-Csak beszélgettünk.-találtam ki. Corni aszisztálás képp bólogatott.
-Hát jó lányok csak azt szerettem volna mo...-apa le-fel járkált a szobában és majdnem leült oda ahova John feküdt.
-NEEE!- kiabáltunk rá Cornival ezzel megszakítva a mondandóját. Ahogy rákiabáltunk egyből fel is állt majdnem ülő helyzetéből.
-Csak reggel kiöntöttem oda egy kis vizet.-magyarázta meg az előzőt Corni.
*APA TUDNÁL JÖNNI EGY KICSIT?* hallotuk, hogy Camilla kiabál a szobájából.
Apa és Edward bácsi természetesen egyből mentek Camillahoz.
-Ez nagyon közel volt!-mondta Corni és felállt az ágyból.
-Igen!-követte John.
-Amúgy miért jöttél?-kérdezte Corni.
-A bálról akartam veled beszélni! Tégla este megbeszéltük Camillával, hogy a "párok" össze öltöznek, pontosabban azonos színben lesznek.-ez szerintem nagyon jó ötlet, így is jelképezzük azt, hogy ki a kísérünk és még esztétikailag is jól mutat.
-Jó!-egyezett bele Corni, tudtam, hogy bele fog menni, mert imádja a színeket, persze csak diszkréten!
-Akkor választhatok a lila, piros, világos zöld, sárga, arany és barna közt.-soroltam fel a választási lehetőségeket. A friss szerelmesek egymásra néztek majd újra rám és adtak egyszerre egy határozott választ.
-Piros!-mosolyogtak.
-Jó!-nevettem.-Akkor Corni vegyél fel egy piros ruhát, John te pedig piros nyakkendőbe gyere!-mosolyogtunk össze mindhárman és ott hagytam őket.

~17:00
Kereken egy óra múlva kezdődik a bál.
Én egy arany színű koktélruhát vettem fel. Daviddel végül az arany szín mellet döntöttünk, igaz nem volt egyszerű és gyors döntést de végül megszületett.
Mivel már kész voltam Corni szobájába mentem mert hallottam, hogy ott van Camilla is úgyhogy nem szerettem volna kimaradni a jóból.
-Ide már félve nyitok be!-mondtam amikor bementem Cornihoz, mi egy jót nevettünk rajta de Camilla már értette.
-Mi történt amikor nem tudok?-kérdezte Camilla.
-Hááát.... Mesélés te vagy én?-raktam döntés helyzet elé Cornit, aki csak vigyorgott mint a tejbetök.
-Akkor én!-közelebb mentem, hogy ne hallja senki.-Amikor reggel bejöttem Corni és John egymás mellet feküdtek.-ezután Camilla sikított egy visszafogott, ez nem olyan sikítás volt mint például.:"ÚRISTEN ITT EGY HATALMAS PÓK" hanem inkább az a "ÚTISTEN DE CUKI" fajta.-Várj! Ez még semmi, Corni melltartóban John alsónadrágban!-fokoztam. Ezután egy "ÚRISTEN DE NAGYON ARANYOS" sikítás hagyta el Camilla száját.
-Mostmár ne csak rólam beszéljünk! Most akkor mivan közted és Roland között?-terelte magáról a témát Corni.
-Semmi. Már csak egy EX. Ha lehet ilyet mondani.-mondtam őszintén.
-Ő már tudja?-kérdezte Camilla meglepve.
-Nem.-mondta majd hajammal kezdtem babrálni.
Láttam, hogy Camilla akar valamit mondani, de nem tudott mert apa nyitott be a szobába, hogy indulnk.

Nem megyünk messzire, csak a helyi rendezvény központba, minden évben ott rendezik a cselédbált. Szeretem azt a helyet sok jó emlék köt oda, és még arra is kíváncsi leszek mi lesz az "valami" ami emlékezetesebbé teszi a mai estét.

Amikor megérkezdtünk már sok lord és nemes ember volt ott.
Amikor megérkeztünk dobszólok indultak és az egyik ház komornyikja elkezdte bejelenteni az érkezésünket.
-Geronovia király és a Shawcross ház szakácsnője.
-Geronivia királyának öccse és a Shawcross ház szobalánya.
-Geronivia hercegnője és a Shawcross ház inasa.
-Geronivia királya első szülött lánya és a Shawcross ház komornyikj.
-Geronivia királya másod szülött lánya és a Shawcross ház lakája.-Ahogy Mr. Shumann az egyik lord komornyikja bejelentett minket mi bemnetünk a bálterembe. Azután mindenki elment valahova, volt aki ment puncsot inni volt olyan aki táncolt és akadt olyan is aki beszélgetett másokkal.
-Jössz Catherine?-kérdezte David aki pár fiatalra mutatott akik beszélgettek.
-Nem, majd később.-mondtam majd megálltam, egyszercsak valaki hozzám ért. Megfordultam és láttam Rolandot.
-Szia szépségem! Milyen volt ez a középszerű bevonulás?-kérdezte majd Davidre nézett aki már beszélgetett.
-Jobb volt mint gondolnád!-nézetem én is rá Davidre.
-Akkor gyere táncolni!-jelentette ki majd a csuklomnál fogva húzni kezdet.
-Nem akarok menni sehova!-mondtam majd ellenkezésem jeléül az ellenkező irányba sétáltam, egészen egy hatalmas fa ajtó elé mentem nagyon vastag lehetet és szép is volt.
-Most miért csinálod ezt?-emelte fel a hangját amire többen is felfigyeltek.
-Csss! Ne kiabálj!-csititgattam, de ez ellenkezőleg sült el, még jobban kiabált.
-MI BAJOD MOSTANÁBAN? OLYAN FURA VAGY! MINTHA MÁR NEM IS SZERETNÉL!-a teremben megfagyott a levegő. Mindneki minket nézet, egyszer csak David jött oda.
-Mi a baj Catherine?-kérdezte.
-JA, HOGY TI MÁR ILYEN KAPCSOLATBA VAGYTOK! FELVILÁGOSÍTSALAK RÓLA, HOGY Ő CSAK AZ INASOD?-kelt ki magából mégjobban Roland, erre már a család többi tagja is oda jött, hogy valahogy próbáljak csillapítani a helyzetet.
Én már nem bírtam tovább ezt hallgatni! A mögöttem lévő hatalmas ajtón akartam távozni ami nem jött össze mert amikor én megfordultam valaki teljes erőből rontott ki rajta, még annyi idő sem volt, hogy ki rakják magam elé a kezem, hogy tompítsa az ütést ( ami ha megtörténik még akkor is szerzek egy erősebb zúzódást ) azért az ajtó 100%-ig a fejemet találta el. Az ajtó akkora lendülettel jött, hogy még hátra is estem tőle, de ha ez nem lenne elég még be is vertem a fejem a padlóba. Erre most már az is felfigyelt aki a vitáról lemaradt.
Egy ideig még meg vannak a történések. Először apát láttam meg majd a testvéreim és Davidet, de fokozatossan sötétedett el a világ...
Már csak hangokat hallottam: "Catherine szívem" "Catherin kelj fel" " Nem lesz semmi baj"  de ezeket is már egyre halkabban és halkabban...