Egy hercegnő zűrös élete

2. Tolakodó

Már lassan 17 éve, hogy minden rohadt héten vendégek jönnek. Most például a Shafferhoffeni királysából érkezik a király és a királyné.
Nem elég, hogy egy kimondhatatlan nevű helyről jönnek, de meg irritálóak is. Remélem hamar haza tolják a pofájukat...khm... akarom mondani, hamar haza igyekeznek.

Reggel igen csak korán keltett Ivone, tudni illik mindig ő kelt ( ez aféle szobalányi kötelesség ), pedig már nem egyszer mondtam apukámnak, hogy inkább vegyen nekem egy ébresztőórá, de nem támogatta ötletem.

-Jó reggelt!-mondta miközben széthúzta a függönyt, ezzel beengedte a napfényt.
-Aaaahhhh!!! Nem akarok felkelni!!!-nyöszörögtem miközben átfordultam a jobb oldalamra.
-Pedig muszáj lesz, 4 óra múlva érkezik a Shafferhoffeni királyi család.-mondta közben töltötte ki reggeli teám.
-Hát ez az! 4 óra múlva... Ez idő alatt pont kialudnám magam 2X is-tápászkodtam fel fekvő pozíciómból és nyúltam frissen kitöltött teámért.
Nevetett Ivone, majd megkérdezte mit szeretnék felvenni a mai találkára a királyi családdal.
-Szerintem a rosé gold színű ruhám tökéletes lesz-bólintott majd a szekrényem felé indult.
-Ja, és légyszíves kivenni a hozzá való cipőt is!-kiabáltam utána
-Renden-felélte majd kinyitotta a szekrény ajtóm.

Miután elfogyasztottam reggeli teácskámat lementem reggelizni. Nem volt kedvem felvenni a ruhámat, mert sok vele a bonyodalom, ezért köntösben mentem a reggeliző asztalhoz.

Amikor leértem az egész család már lent volt.
-Jó reggelt!-libbentem be az ebédlő ajtaján.
-Jó reggelt kicsim!-köszönt vissza apukám.
-Remélem jól aludtál.-mondta Edward bácsi.
-Igen nagyon.-feleltem miközben megkentem pirítósom.
-Örülök ennek, de máskor időben gyere le, és vegyél fel valami ruhát-mondta apukám. Tudtam, hogy ezt nem úszhatom meg megjegyzés nélkül, apámnak ez egy gyenge pontja. Fontos neki, hogy a nap legfontosabb étkezéséhez mindenki időben érkezzen, tisztességesen felöltözve.
-Na mindegy is, nem tudom említettem-e már, de a Shafferhoffeni királyi családnak a hercege is jön, szóval megkérlek téged Catherine amikor a politikai téma kerül sorra, mutasd meg neki a palotát és a kertet is.-jelentette ki apám.
Én éppen a narancslevemet kortyoltam amikor elhagyta a mondat a száját. Amint leesett, hogy a Shafferhoffeni herceggel kell majd együtt lófrálnom a palotába és annak területén majdnem kiköptem a narancslevemet!
-Tessék?!
-Sajnálom, hogy erre került sor, és tudom, hogy a megszokott kis rutinodból ki kell mozdítsalak, de muszáj valahogy szórakoztatni a herceget, és mivel ti egykoruak vagytok így könnyen szót tudtok majd érteni!-jelentette ki
-Apa! Az egykor kicsit arrébb van ő 20 én csak 16! Szórakoztassa inkább Corni-próbáltam megoltást találni...
-Nem lehet! Neki csatlakózni kell a beszélgetéshez!-adta ki a feladatát Corinnak
-MICSODA???!-csodálkozott fel Corni
-De apa! Mindig amikor vendégek jönnek és a politikai témához érünk, Catherine,Camilla és én felmegyünk a szobámba ahol kibeszélhetünk minden az éppen aktuális estén megjelenő vendéget!-Mondta Corni, utána egymásra néztünk és elkezdtünk nevetni.
-Igen-igen ez afféle testvéri rituálé!-Mondta Camilla
-Sajnálom lányok, de a mai este egy rendhagyó este lesz!-ismét apámnál a szó-Amint végeztetek a reggelivel menjetek fel a szobába készülni!

~30 perc múlva

A reggeli végeztével apukám utasítására mindenki a szobájában készülődik.
Mivel én vagyok a hercegnő nekem kell először elkészülni, szóval már kb. 10 perce itt ülök az ágyam szélén várva, hogy a lakáj bejöjjön a szobámba és lekísérjen a vendégek elé ahol, üdvözölhetjuk egymást.

~Még 30 perc múlva

Már halálra untam magam, amikor egyszer csak...
*kop-kop-kop*
-Szabad!-kiabáltam ki a kopogtatónak
-Itt is lennének a vendégek hercegnő-felelte John
Erre a mondatra már vagy 1 órája vártam... Megindultam felé, de akkor eszembe jutott, hogy vajon ki lehet a herceg, legalább a nevét tudjam ha már vele kell töltenem az estém!
Egy pillanatra megtorpantam... A John meg is kérdezte, hogy minden renden van-e.
-Ohh! Minden renden?-kérdezte aggódva
-Természetesen, csak....hagyjuk!-feleltem, és kimentem szobámból.
Amíg azon a hosszú folyosón végigsétáltunk egészen a lépcsőig, vagy 100 elképzelésem volt a titkos hercegről...Talán magas, vagy alacsony. Sovány vagy vékony. Helyes vagy kiábrándító... Ezzel voltam elfoglalva egészen addig amíg meg nem pillantottam.
John egészen oda kísért, le a lécsőn, egészen a királyi család színe elé.
-Jó napot!-köszöntem illedelmesen, majd kezet ráztam a megjelent családdal
Ők is viszont köszöntöttek, még a fiúk is...
A herceg...hát igen...a herceg.... Ő olyan amilyen, az biztos, hogy nem lesz a jövő bele párom, de nem azért mert nem ő az "álom pasim" hanem azért mert olyan másak vagyunk, mind gondolkodásilag, mind külsőben.

Ez a hülye herceg egész délután rajtam lógott... Nagyon bejöhettem neki, mert ahányszor alkalma volt ő mellém ült.
A kedvencem az volt amikor egészen a mosdóig követett, csak azért, hogy megkérdezte hogy vagyok...

Olyan kis szerénynek nézett ki, akinek nem áll jól ez a "hercegség" dolog. De egyszer kibújt az igazi énje... Szokásosan a vacsora előtt elő került a politika (hurrá) ezért elkellet menni a herceggel ségálgatni...
Először körbe vezettem a palotában, megpróbáltam minnél jobban elhúzni a dolgot hogy ne kelljen kimennem a hideg kertbe... De ez nem jött be... A társalgok leragadtam Obama kormányzásának. Így ki kellet dugni az orromat a palotából... Ez magában is elég lenne de főleg így, hogy a nyakamba akasztottak egy kétlábon járó szerencsétlenséget még jobban át éreztem ennek a negatív oldalát...

Kb. 20 perc sétálgatásnak után vissza akartam volna menni a palotába, amikor ő elkapta a kezem és elrángatott a ház oldalához, ahol azátn a falhoz nyomott egy szorította mindkét vállamat, és azt mondta full agresszív arccal, hogy:
-Szeretném ha a szerelmednek szólítanák, és mivel nem jövök be neked ezért ez csak egy oldalról lesz boldog kapcsola-ezzel elengedett, nagyon megijedtem, de nem mertem elmondani senkinek.
Ő előre ment... Én egy kicsit lemaradva érkeztem vissza a palotába, akkora sokkot kaptam ettől a jelenettől, hogy vagy 1 percet ott álltam és próbáltam feldolgozni a történteket.

A vacsora asztálnál mellém került, számítottam rá, ha már szinte egész este vele voltam.
Kicsit féltem nehogy lecsapjon rám, bár reméltem, hogy a tömeg vissza tartja de nem...
A vacsora első fogásánál rá raktam a kezét a combomra. Ez meg éppen az a hátár volt amit lehet feszegetni.
A második fogás ideje alatt a keze egyre feljebb csúszott, amikor már körülbelül a combom tövénél járhatott amikor nem tudtam tovább tűrni. Felpattantam az asztaltól és zokogásban törtem ki. Minden szem rám hárult, mindenki csodálkozva nézett rám.
-Catherine! Mi a baj?-kérdezte aggódva apukám
-Nem csak én-én-én.... -nem bírtam tovább nem elég az amit akkor átéltem amikor a herceg keze feljebb csúszott egészen a combtövemig, még az a kellemetlen helyzet is utána, kifutottam az ebédlőből egyenesen a szobám felé.
Még hallottam ahogy apám Johnt utánam küldi, de én jóval hamarabb érkezem fel a szobámba.

Elértem az ágyamig és rá hajolva folytattam sírásom...
Egyszer csak John benyított az ajtón es egyből oda szaladt hozzám
-Mi történt?-kézdezte aggódva
-A herceg azt mondta nekem, hogy legszívesebben összejönne velem, akkor is ha én ezt nem akarom, és elkezdte simogatni a combomat!-öntöttem ki szívem neki
-Félsz?-kérdezte
-Nagyon-mondtam és ezzel jó szorosan magamhoz öleltem.

Remélem ez a rész is tetszet nektek!
Megpróbáltam izgalmassá tenni, remélem
Sikerült!
Holnap jönn az új rész!

2018.02.18