Ez a story egy hercegnőről szól, aki egy igen csak kacifántos életet élhet.
A lassan 17 éves lány életébe belép a szerelem... Igaz nem szokványos módon.
Illetve még két fiú között is választania kell majd. Ha kíváncsi vagy miként rendeződik majd mi...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Sokan megszokták tőlem kérdezni, hogy "hercegnőnek lenni tényleg olyan mint a mesékben?" Vagy szokott néhány kijelentés is érkezni, hogy" könnyű dolog hercegnőnek lenni." De enne a fele se igaz!
Szia! Catherine Shawcross vagyok, 16 éves és Geronovia hercegnője, már több mint 5 éve. Édesapám George Shawcross, Geronovia királya. Van két nővérem is. Az idősebb Camilla, a fiatalabb Corni. Igen...Most biztos azt kérdezed magadban ha ők a rangidősek miért én vagyok a hercegnő. Ez azért van mert amikor édesanyámnák halálos betegséget diagnosztizáltak a család leült és megbeszélte azt amit 30 év múlva kellet volna, de a betegség közbe szólt. A nővéreim az "élem az életem mint egy átlagos 20 éves" életstílust választották, így ez a feladat is rámhárult, de így jobban bele gondolva nem bánom (annyira). Hát ahhoz képest, hogy testvérek vagyunk nem sok mindenbe hasonlítunk, egymásnak vagyunk az ellentétei. Camilla egy olyan lány aki nem túl büszke királyi származására, próbál úgy élni mint egy átlag ember, amivel nem lenne probléma ha ezzel nem hozná kellemetlen helyzetekbe a családot. Ezek mellet még lezbi is. Tehát öröm vele megjeleni bárhol ( cinikusság ). Corni a szépség és a gazdagság megtestesítője, épp ezért lepődtem meg annyira amikor vissza utasította a hercegnői ajánlatot. Kicsit hisztis, és számára természetes ha körülötte forog a világ, de a magabiztos külső mögött a világ legérzékenyebb embere áll. Ezért is szeretem annyira. A királyi palotában az apukámon és a nővereimen kivül az apám öccse, Edward is velünk élet.
És hát milyen királyi család lenne az akinek nincsen személyzete? Van egy komornyikunk, Steve. Amióta az eszemet tudom a családnál szolgál. Úgyszintén a szakácsnőnk is aki még szobalány ként kezdte, Brendának hívják és egy csodás asszony, amit csinál azt szívvel lélekkel csinálja, ezért is olyan jó munkaerő. Van még szobalányunk is, Ivone és persze egy lakájunk is, John. Ők ketten a szívem csücskei, még csak 5 éves voltam amikor első munkanapjukat kezdték, és nagyon jó játszópajtásak voltunk. Ééééés hát az inasunk.... Ő 18 éves, árvaházból küldték ki hozzánk egy úgynevezett "próba" munkára még amikor 17 éves volt. És mivel apukám meg volt elégedve szolgálataival megtartottuk. Ezzel lényegében mindenki jól járt: jól járt ő, mert az összes szolgáló ( kivéve a napszámost ) a palota legfelső emeletén van a szobájuk, tehát kapott fedelet a feje föle, amiben csak ő maga tartózkodhat és nincsen idegesítő szobatársa. Jól járt az apám is, mert kapott egy megbizható munkaerőt. És mit ne mondjak, jól jártam én is.... Be kell valljam ez a fiú már az első pillanatban ellopta a szívem és valami olyat éreztem a közelségében amit nem érzek más fiúk jelenlétében. Dehát mivel egy hercegnő nem lehet nála alacsonyabb rangú fiúval így ez lehetetlen köztünk. Viszont a kelleténél jobb kapcsolatban vagyunk, ahhoz képest, hogy ő a család inasa, persze ezt csak a család és a személyzet háta mögött. A személyzet utolsó tagja, a mosogatóasszonyunk. Édesapám kicsit maradi típus ezért kell még egy napszámos is mint 1927-ben.
Remélem tetszett nektek a bevezető rész. A következő már nagyobb izgalmakat tartogat, úgyhogy minden képp olvassátok el az is.
