Egy hercegnő zűrös élete

12. Versengés kezdete

A tegnap délutánom egyszerűen borzasztó volt!
Nem volt elég az amit Lolától kaptam az ajtóba, de még a friss szerelmesek viháncolását is egész délután hallgatom kellet! Ez még semmi. Ez a kis céda bemutatkozott apámnak is aki olyan cukinak találta Daviddel, hogy megengedet, hogy itt aludjon DAVIDDEL!

Roland is nálunk aludt így egy percem nem volt agyalni az egész életem... Ami lehet, hogy a mostani helyzetben jól jött.

~Reggel
-Jó reggel hercegnőm!-keltett Roland 8:10-kor.
-Jó reggelt David!-nem szándékosan csúszott ki rossz név a számon.
-Tessék?-kérdezet vissza enyhén felháborodva.
-Ne haragudj! Csak Daviddel álmodtam és azt hittem, hogy...-az igazság megmondása alatt szakított félbe.
-Jó mindegy engedjük el.-nem nagy örömben tette ezt a kijelentést.-Figyelj Catherine beszélnünk kell!
-Miről?
-Erről az egész David ügyről. Nem tudtam nem észre venni, hogy mennyire zavar az amikor Lolával van.
-Jaaa én csak örülök annak, hogy együtt vannak.-hazudtam Rolandnak a valóságról.
-Ez igaz?-kérdezte én csak bólogattam.
-Akkor te nem szereted őt?-kérdezte
Én kikerültem a kérdést és terelni próbáltam a témát.
-Hmm! Éhes vagyok! Menjünk reggelizni!-mondtam majd felálltam az ágyamról és az ajtó felé indultam.
-Hékás! Még nem is válaszoltál a kérdésemre!-állított meg, nem sikerült témát váltanom.
Én csak ott álltam az ajtóba háttal neki. Nyeltem egy nagyot, mosolyt húztam az arcomra és megfordultam.
-Nem szeretem! Én téged szeretlek!-hazudtam neki...
Ő oda jött hozzám és megölelt.
-Akkor most már mehetünk enni?-kérdeztem
-Dehát még tuti nincs kész a reggeli!-felelte majd vissza sétált az ágyamhoz és leült.
-És mi lenne akkor ha mi saját magunknak csinálnánk meg?-kérdeztem és oda mentem hozzá és bele ültem az ölébe.
-Jó ötlet! És szóljunk Davidéknek is. Ők is biztos éhesek és legalább együtt lennénk velük.-mondta a hülye ötletét Roland.
-Jaj ők még biztos alszanak.-mondtam majd felálltam öléből és a fésülködő asztalomhoz sétáltam.
-És ha nem? És arra várnak, hogy reggeli legyen?-próbált rábeszélni Roland a közös reggeli készítésére.
-Dehát David inas nem szabályszerű az, hogy a felsőbb rendűekkel legyen...-érveltem ellene.
-De hisz te mondtad, hogy nem szereted úgy kezelni a személyzetet, hogy ők azt érezzék, hogy ők alacsony rangúak...
-Igazad van de...-szakított félbe
-Nincs semmi de. Haggy jöjjenek! Légyszíves!-én Rolandot a tükörből néztem és láttam, hogy mennyire könyörög ezért.
-Jó jöjjenek!-mentem bele a tervbe. Ő oda jött hozzám és hátulról átölelt bele néztünk a tükörbe és mosolyogtunk egyet.

Roland megkért, hogy menjek szólni Davidéknek ezzel a közös reggeli készítéssel kapcsolatban ezért most éppen David szobája felé tartok.
David szobája a folyosó végén van a fürdőszoba mellet és amikor elmentem a fürdőszoba előtt egy nyávogó hang szólt utánam.
-Te mi a jó büdös francot keresel itt?-Lola volt az...
-Szerintem semmi közöd nincsen hozzá. Nem hozzád jöttem... Pontosabban nem csak hozzád.-jelentettem ki neki határozottan
-A pasimat akarod megkapni, ugye? Csak, hogy ez nem lesz annyira egyszerű mint amilyennek te azt gondolod!
-Lola ki akarná elvenni a pasidat de tényleg! Ha nem tűnt volna fel kapcsolatban vagyok!-mondtam neki dühösen
-Akkor miért jöttél?-kérdezte nagyképűen.
-Mondani akarok valamit.
-Csak nyugodtan.
-De nem csak neked! Szóval megköszönném ha most betolnád azt a nagy seggedet Davidhez, hogy eltudjam mondani amit akarok!-kicsit feldühítette az a liba szóval nem hercegnő módján viselkedtem, de hatásos volt, egy szó nélkül bement a szobába én pedig utána.
-Szia David!-köszöntem neki, ő rám nézett és minden düh elszállt ami bennem volt.
-Szia Catherine!-ő is köszönt és egymásra néztünk. Ezt a szemkontaktus kb. fél percig tartottuk egy kis mosollyal színesitve. Egyszer csak Lola szólt közbe.
-Na mondasz valamit? Mert ha nem akkor húzzál kifelé!
-Lola ne beszélj így vele, ő egy hercegnő!-védett meg David, ami nagyon jól esett.
-És még őt véded?-háborodott fék Lola.
-Ne veszetek össze! Csak azt szeretném mondani, hogy szeretnénk Rolanddal ha velünk készítenétek reggelit.
-Ez nagyon jó ötlet mejünk már Lola!-örült meg David a "meghívásnak".
-Jó legyen!-mondta Lola. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bele megy ebbe az egészbe, de tuti nem miattam tette hanem az ő Davidje miatt...
-Akkor lent várunk titeket a konyhába!-mondtam majd kimentem a szobából.

~A konyhában
-Nem igaz Roland már vagy 20 perce várunk! Hol vannak már?-feküdtem rá az asztalra életunt fejjel. Amikor egyszer csak megérkeztek.
-Bocsi! Csak még fel kellet öltöznünk.-kért bocsánatot David.
-Mindegy lássunk hozzá a reggelihez.-mondtam majd elindultam a hűtő felé megnézni miből élünk.
-Mi lesz a kajcsi?-kérdezte Roland.
-Hát van itt szalámi, sonka, vaj, paradicsom és az asztalon kenyér.-soroltam fel a hűtő tartalmából néhány dolgot ami reggelihez való.
-Hát ez szendvics gyanús- mondta David és mindenki nevetni kezdet.
Kipakoltuk a hozzávalókat a hűtőből Lola segítségével. Amikor a fiúk valamivel elvoltak foglalva Lola odahajolt hozzám és azt súgta a fülembe, hogy:
-Láttam, hogy hogy néztél Davidre reggel. Tartsd távól magad tőle, megéretted?
Én nem foglalkoztam vele, csak benyújtás a sonkáért és a konyhapult felé indultam vele.

A reggeli készítése már nagyban zajlott mindenki csinált valamit kivéve Lolát, ő csak ott állt és nézte ahogy mi dolgozunk.
-Lola felvágnád a paradicsomot légyszíves?-kérte meg erre az apró feladatra David, de ő ezt sem vállalta.
-Nem fogok paradicsomot vágni! Én csak a kenyeret szeretem megkenni vajjal.-jelentette ki ribisen.
-De azt már Catherine csinálja!-mondta neki David... Ahhoz képet, hogy még csak egy hete vannak együtt elég sok a kisebb vita kapcsolatukban.
-Jó akkor kend a kenyereket én meg felvágom a paradicsomot.-oldottam meg a problémát. Már vagy két paradicsomot felvágnád amikor Lola elkezdett enyelegni Daviddel ezzel elterelve figyelmemet a vágásról.
-Nem tudom, hogy mondtam-e már de nagyon szeretlek téged!-mondta Lola miközben egy puszit nyomott David arcára.
-Én se tudom, hogy mondtam-e de én imádlak téged.-mondta David és rámosolygott Lolára aki ezt viszonozni próbálta egy csókkal.
Én már nem is azt figyeltem amit csinálok, hanem azt amit ők csinálnak.
-AAUUU!!-kiáltottam fel mert eléggé megvágtam magam. Öt másodper alatt tiszta vér lett minden.
-Úr Isten! Jól vagy?-jött oda David
-Hozzom a elsősegély ládát.-Szaladt ki Roland a konyhából

~2 óra múlva
A vérzét nagynehezen sikerült elállítani, azóta a reggeli is elkészült.
Roland lent segített Davidnek elpakolni a reggeli után marad koszt én feljöttem Camillához beszélgetni egy kicsit.
Amikor kijöttem Camillától a folyosón Lola kapott el.
-Direkt csináltad!-mondta dühösen.
-Mit?
-Dirket vágtad el a kezed, csak, hogy David foglalkozzon veled.
-Te tényleg kész idiótának nézel engem?
-Akkor mire ment ki ez az egész?
-Lola ez csak egy véletlen volt! David pedig kedves és figyelmes.
-Jól jegyezt meg amit most mondok...-kezdte el fenyegetését amikor megjelent David és Roland.
-Mit csináltok lányok?-kérdezte Roland
-Csak beszélgetünk.-válaszolt Lola
-Mi lenne akkor ha el mennénk így négyen a parkba?-dobott fel egy újabb "remek" ötletet Roland.
-Részről mehetünk.-mondta Lola majd megölte Davidet.
-Catherine?
-Mehetünk.-jelentettem ki lelkesedést színlelve.
Na mi lesz ebből....