Egy hercegnő zűrös élete

13. Ez így nem mehet tovább

Hála a magasságosnak még több mint 4 óránk van ahhoz, hogy erre a hülye sétára elmenjünk. Ezzel se lenne semmi baj ha nem lenne Lola... A két lábon járó rosszindulat...

-Szomjas vagyok! Intézkedjen hercegnő!-Jelentette ki Roland, természetesen viccelt... Én csak nevettem, mindig megtud nevetetni!
-Hozzak vizet?-kérdeztem
-Nem koszos vagyok hanem szomjas!-ismét hangos nevetésben törtünk ki.
-Mi ez a boldogság?-libbent be Corni a szobámba.
-Semmi!-nagynehezen sikerült megszólalnom a nevetés közben.
-Engedjük el!-mondta Corni.-Cathrine beszélnünk kell!-Mondta majd ki ment a szobámból.
-Mindjárt jövök!- hagytam ott Rolandod.
-Ne feletkezz meg a szomjas pasidról!-kiabált utánam, én csak kuncogtam rajta.
Amint kimentem a szobámból Corni szobája felé indultam.
-Miről akarsz velem beszélni?-kérdeztem amikor beléptem a szobájába.
-Apa megkért, hogy szóljak jövőhét szerdára semmi programot ne csinálj magadnak.-mondta közben szekrényében matatott.
-Miért?-kérdeztem
-Ernesztina néni jön hozzánk látogatóba!
-Az szuper!-jelentettem ki nulla lelkesedéssel.
-Ugye!-ő is hasonló lelkesedéssel támasztotta alá.
-Amúgy most mivan közted és Roland között?-kérdezte témát váltva.
-Össze jöttünk!-feleltem hasonló lelkesedéssel mint ahogy megtudtam, hogy Ernesztina néni jön hozzánk látogatóba.
-És ezt csak így mondod?-örült meg a hírnek. Én még mindig csak ültem és néztem magam elé, gyanította valami nincs rendben.-Mi a baj?
-Semmi.-nem akartam elmondani.
-Ahhoz képet, hogy nincs baj, a szemeid könnyben állnak.-mondta és leült mellém.
-Az baj, hogy nem Daviddel vagyok együtt.
-De nem is lehetek együtt Daviddel! Ő csak egy szolgáló!
-DE ÉN SZERETEM!-kiabáltam, felpattantam az ágyról és az ablak felé indultam amin ki néztem és sírni keztem.
-Jaj szívem! Te tényleg szereted azt a fiút.-mondta majd ő is oda jött hozzám.
-Nem hagyhatnánk ezt a témát?-kérdeztem könnyeimtől nem látva
-Dehogynem!-mondta Corni megértően.-Mi történt az ujjaddal?-kérdezte miután észre vette a kötést rajta.
-Megvágtam!
-Látod Catherine! A szerelem tényleg elvakít.-mondta majd össze nevettünk.

A közel 10 perces beszélgetés után lementem a konyhába Rolandnak innivalóért. Nem szeretem ilyen apróságokkal fárasztani a személyzetet és most amúgy is jól jött ez az idő amíg távol voltam Rolandtól, legalább nem látta a kisírt szemeimet.
A konyha felé veztő úton talákoztam Daviddel.
-Hova mész Catherine?-kérdezte
-A konyhába innivalóért.
-Ne hozzam fel helyetted? Végülis én vagyok az inas-mondta majd nevetett
-Nem kell köszönöm megoldom.
-Oké! Te sírtál?-kérdezte meg
-Kicsit.-nem akartam neki hazudni.
-De miért?
-Hosszú történet....
-Nekem elmondhatod!
-Persze majd elmondom, de nem most...
-Jó! Amúgy, hogy van az ujjad? Csúnyán elvágtad...
-Meg fáj, de már jobb...-Ezután egy kis csend következet.-Én megyek is az innivalóért.-mondtam majd folytattam utamat. Tudtam, hogy Lolához fog vissza menni és ezt nem akartam úgyhogy...
-David!-kiabáltam utána
-Igen?
-Tudnál jönni segíteni?
-Persze.-mosolygott és elindult felém.

Amikor leértünk a konyhába egyből a kamra felé indul David mert ott tartjuk az innivalókat.
-Mit viszel föl?-kérdezte
-Szerintem egy kis narancslevet.-válaszoltam majd felültem a konyhapultra.
-Már itt is van!- jött ki kezében a narancslével
-Köszönöm!-megköszönték majd le ugrottam a konyhapultról és a szekrénybe nyúltam két pohárért.
-Láttam milyen boldogak vagytok Rolanddal.-mondta kicsit elszomorodva
-Én meg azt, hogy milyen jó vagytok Lolával.-mondtam szintén egy kicsit elszomorodva.
-Igen, ügy érzem ő az igazi!-mondta sokkal jobb kedvvel.
-Tudod a lányoknál van egy ilyan úgynevezett nő megérzés, és hát az én nő megérzéseim nem ezt sugják.-nem tudtam bent tartani magamban...
-És mit sugnak?
-Azt, hogy te jobbat érdemelsz!-mondtam.
-És hol van az a jobb? A világ másik végén.-keseredett el
-Közelebb van mint gondolnád.-mondtam és egymásra néztünk.
A szemezést hosszú csend váltott fel. Majd végül megtörtént azt.
-Te is kérsz egy pohárral?-kínáltam meg a narancslével.
-Nem köszönöm.-válaszolt majd elő vett egy tálcát amire ráraktunk két poharat és a narancslevet, majd felindultunk a konyhából a szobámba.

-Na végre már! Majdnem elporladtam.-amint beléptem Roland viccelődni kezdet.
-Bocsi csak Cornival beszélgettem.
-Na és miről volt szó?
-Hát arról, hogy jövőhét szerdán jön hozzánk Ernesztina néni, ezért nem mehetek sehova.
-Akkor majd jövök én!-mondta Roland majd a derekamhoz nyúlt és berántott az ágyba.
Elkezdtünk nevetni, és rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább.... Valakit választanom kell. De mit tegyek ha mindkettőjüket másért szeretem?
Nehéz döntés lesz, de egy vígasztal... Az, hogy nem ma kell meghozom!