Egy hercegnő zűrös élete

14. A fenyegetés

*kop-kop-kop*
-Szabad!-kiabáltam ki annak aki kopogott
-Jó napot! Az édesapja azt kéri, hogy 10 perc múlva menjen le a társalgóba mert egy bejelentést szeretne tenni!-jött be John a szobámba és adta át apa üzenetét.
-Rendben nemsokára megyek.
-Catherine hercegnő! Nem ilyen egyszerű ez a dolog.-Mondta-Édesapja szeretné ha a palotában csak a család és a személyzet lenne.
-Akkor én megyek is!-állt fel Roland az ágyról és az ajtó felé vette az irányt.
-Várj!-nem akartam, hogy csak úgy elmenjen. Még el se köszöntem tőle.
-Catherine megbeszélésetek lesz! Ami csak a családra tartozik rám nem. Örülök, hogy veled lehetem. Majd hívlak!-A mondandója alatt egyre közelebb jött hozzám a végén már ott volt előttem és egy puszit nyomot a homlokomra.
-Szia Roland!-köszöntem el tőle. Johnnal ketten maradtunk a szobámban.
-John meddig fog tartani ez az egész?-kérdeztem arra gondolva, hogy délután sétára megyünk.
-Fogalmam sincs...
-És Lola. Ő maradhat?-kérdeztem szomorúan.
-Nem! Jó, hogy mondja hercegnő, még nem szóltam Davidnek.-kapott észbe és elindult az ajtóm felé.
-John!-kiabáltam utána.-Majd én szólok nekik!-mondtam
-Ha igazán szeretnéd!-mondta majd rám mosolygott és ki mentünk az ajtón. Ő lement a földszintre de én a másodikra mentem, ahol a személyzet lakik.
Már David szobája előtt járhattam amikor a szobából kiabálás hallatszott ki.
-TE MOST VELEM VAGY EGYÜTT VAGY CATHERINNEL?-Lola kiabált.
-TERMÉSZETESEN VELED! Ő NEKEM NEM JELENT SEMMIT.-adta válaszul David.
Nem hallgattam tovább a vitát, pont eleget hallottam.
Bekopogtam és beléptem a David szobájába.
-Te mit keresel itt?-fogatatott "kellemesen" Lola
-Hidd el! Nem hozzád jöttem.
-Lola légyszíves hagyd abba!-védett meg újra David.
-David apa megkért, hogy kb 5 perc múlva legyél lent a társalgóban, valami fontosat akar mondani mindenkinek.-mondtam el miért is jöttem.
-Jó akkor én itt megvárlak szerelmem!-mondta Lola és bele ült David ölébe.
-Az nem lehet!-mondtam és láttam, hogy arcára kiül a düh.
-M-I-A-Z-H-O-G-Y-N-E-M?-nagyon ideges lett Lola, szinte meg tudott volna ölni.
-A beszélgetés ideje alatt a palotában csak a család és a személyzet tartózkodhat.
-Ez engem nem érdekel!-Mondta Lola azon az elkényeztetett hülye hangján.
-Pedig érdekeljen mert ez parancs!-mondtam egyre idegesebben.
-LESZAROM ÉN A PARANCSAIDAT TE UTOLSÓ RIBANC, NEM ENGEDEM, HOGY EL VEDD A PASIMAT ÉS AZT SE, HOGY ELSZAKÍTS TŐLE.-üvöltött torka szakattából majd felpattant David öléből és felém jött.
-TE NAGYON EL VAGY TÉVEDVE! TE EBBEN A PALOTÁBAN EGY SENKI VAGY...DE HA JOBBAN BELE GONDOLOK NEM CSAK A PALOTÁBAN.-üvöltöttem vissza neki ezzel elinditva valamit...amit nem kellet volna.
Láttam a szemébe, hogy meg tudna ölni! Kicsit féltem is. De reménykedtem benne, hogy nem fogja megtenni.
-MIT MONDTÁL TE KIS....-nagyon ideges lett, talán még jobban mint az előtt volt. És ennél a harag fokozatnál már az emberek ütni szoktak. Ő sem tett más ként. Igaz nem sikerült megtennie mert ahogy felemelte a kezét David már nyúlt is a csuklója után, és csak annyit mondott neki suttogva:-Azt nagyon rosszúl tennéd!
-Engedj el!-mondta neki Lola.
-Légyszíves menj el!-mondtam neki kicsit ijedt hangon.
-Tedd amit mondt!-állt az én pártomra David.
-Jó elmegyek!-kezte el össze szedni a cuccát Lola.-És ne keress többet!-mondta Davidnek.-Szakítok veled!-tette hozzá.
-Veled még nem végeztem!-Suttogta oda nekem fenyegetően. Tudtam, hogy egyszer amikor senki sem figyel lecsap és azt nem fogom meghálálni. Egy utolsó pillantást vetett Davidre és kiment a szobából.
David fogta magát és leült az ágyra, majdnem sírt.
Én mellé ütem. Tudtam, hogy szüksége van rám.
-Köszönöm!-hajtottam vállára a fejem.
-Ugyan mit? Bárkit megvédtem volna. De valahogy téged szívesebben...-halkult el a végére.
-Sajnálom, hogy vége lett!-mondtam
-Én nem! Nem szerettem annyira...Csak egy pillanatnyi szikra volt köztünk. Amivel csak egy hetet bírtunk ki.
-Nem volt hozzád való!
-Tudom...-mondta majd elmélyült gondolataiban.
-Lehet le kéne menni...-szakítottam félbe azokat.
-Igen...-mondta azzal felálltunk az ágyáról és a társalóhoz mentünk.

-David! Te szakítottál Lolával?-jött oda Ivone hozzánk izgatottan.
-Pontosabban ő dobott engem.-javította ki David Ivonet.-De ezt honnan veszed?-kérdezett vissza David.
-Körülbelül 3 perce tombolt a konyhába azt kiabálva, hogy "CATHERINE MIATT VOLT MINDEN ÉS EZT NEM HAGYOM TETTEK NÉLKÜL"-adott helyzet jelentést
-Nagyon jó! Szóval bármikor megölhet...-gondolkodtam hangosan
-Dehogy! Azt nem hagyuk Catheirne!-csatlakozott a beszélgetéshez Steve.
Én csak mosolyogtam. Egyszer csak Corni és Camilla vitájára lettünk figyelmesek akik épp a lépcsőn jöttek lefelé.
-Nem hiszek el Corni! Mindig ezt kell csinálnod!
-Te beszélsz aki miatt ott tart a család ahol tart?
-Miről beszélsz te liba?
-A fiús külsödről meg a leszbikusságodról!
-Lányok haggyátok abba!-jött le Edward bácsi is a lépcsőról.
Ezek után Camilla és Corni nem folytatta tovább vitájukat ami gondolom az öltözködésből indulhatott ki...mint mindig.
-Mit akar George?-kérdezte Edward bácsi.
-Senki sem tudja!-válaszoltam
Egysze csak apa jelent meg nem túl nagy örömmel az arcán, vajon mit akar mondani?