Mit tennél, ha a születésnapodon egy hullócsillag valóra váltaná az álmodat és másnap az iskolából hazaérve egy dühös Levi várna a szobádban?
Rengeteg kérdése lenne, ráadásul el kell rejtened a szüleid elől egy harmincas férfit!
Ha ez még nem lenne...
Támadóan közeledett erős léptekkel. Reflexből szilárdul megmarkoltam az iskolatáskámat és minden erőmet beleadva gyomorszájon vágtam a férfit. De tettemet azonnal meg is bántam, mert ettől csak még vészjóslóbban mustrált. -Tch. Te kis...!- morogta dühösen. Amikor már csak egy karnyújtásnyira volt tőlem, ijedtemben ütöttem, rúgtam csukott szemmel. -Nyugodj már le!- ordította, miközben megragadta a csuklómat.
Felsikítottam.
Ettől az idegen hatalmas markával befogta a számat és megpróbált a falnak taszítani. De én nekiestem az ajtófélfának és végigcsúsztam rajta.
A földön ültem, hátamat az ajtókeret támasztotta. Rajtam kutyapózban térdelt a férfi, miközben kezét az ajkaimon tartotta. Egyik lába a combjaim között volt, és a csuklómat erősen a falnak szegezte. Meg sem bírtam moccanni, túl erős volt hozzám képest. Az ütéseimet is állta, mint a szikla.
Valameddig még ellenkeztem egy kicsit, de mindhiába... Kész! Innen már nincs menekvés! Elkapott!
Abbahagytam mindenféle mozgolódást és erősen csukva tartottam szemeimet, közben reménykedve várva a megváltást. Nem mertem ránézni a betörőre.
-Végre lenyugodtál. Nagyon harcias egy kölyök vagy.- mondta egy nagyon ismerős hang, miközben levette tenyerét a számról. Lassan kinyitom a szememet, ami egy eszméletlenül dögös szempárral találkozott.
-Hol a francban vagyok?!- kérdezte puhíthatatlan hangon. Ez nem lehet... Elképedve bámultam férfias arcvonásait. -Szólalj már meg!- utasított durván. Semmi kétség. -Le-vi... Heichou...- nyögtem halkan.
Tekintetéből egy pillanatra meglepődöttséget véltem felfedezni. -Te meg honnan- - mielőtt befejezhette volna mondatát, arcát kezeim közé vettem. -Te... te tényleg... hozzám beszélsz és itt vagy a szobámban!- ujjongtam.
-Mi a...?! - Észre sem vettem, de elkezdtem ölelgetni. Valóban olyan acélos férfiválla volt, mint amilyennek gondoltam. -Ha ez úgy is csak egy álom, hamarosan fel fogok ébredni. Addig is minden percét ki akarom használni.- gondoltam, miközben szorosan átfogtam az erős hátát.
De érintésemmel úgy felszítottam Levit, hogy ő erre egy hirtelen mozdulattal megfogta a nyakamat és ledöntött. A hideg parkettán feküdtem, ledermedve, az animés szerelmem szorításában. A perverz énem azt mondaná, hogy 'Choke me harder Daddy!' de a valóságban ez közel sem olyan izgató. -Na ide figyelj kölyök! Most nagyon rossz kedvem van, úgyhogy jobban tennéd, ha végre komolyan vennél! Azonnal mondj el mindent, amit rólam és a jelenlegi helyzetemről tudsz!- förmedt rám kegyelmet nem ismerő hangnemben.
Pár másodpercnyi csend után megszólaltam. -... Egy másik... világban vagy...- elég nehézkesen beszéltem az oxigénhiány miatt. -Engedj-el... és mindent elmondok, amit tudok...-
-Tch.- végre eleresztett és lemászott rólam. Néhány köhintés után erőtlenül felültem. -Szóval?- nézett rám szúrós szemekkel.
Azt hiszem, most tört össze a rózsaszín szemüveg és az igazság szele arcul csapott...
Az eddigi összes félelmet, haragot és izgatottságot felhalmozva, indulatosan felpofoztam Levit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
