ℍ𝕖𝕚𝕔𝕙𝕠𝕦𝕥 kívántam || ℒ𝑒𝓋𝒾 𝓍 ℛ𝑒𝒶𝒹𝑒𝓇 ʰᵘᵑ

8. fejezet: Heichou szereti az illatomat?!

Az utóbbi kettő nap hasonlóan telt el. Mielőtt a szüleim hazaértek volna, a Hadnaggyal gyorsan ágyba bújtunk. Magunkra húztuk a takarót és igyekeztünk mindent halkan csinálni, nehogy meghalljanak minket ( ͡° ͜ʖ ͡°)

Bárcsak az lenne, amire elsőre gondoltatok.
De nem...
Nem egészen.
Még mindig egy ágyon osztozkodunk, ami több, mint egy valóra vált álom. Minden éjszaka Levi mellett aludni... Még magam sem hiszem el, hogy ez mind pont velem történik meg.

Mégha mindig csak marjuk egymást, tudom hogy törődik velem.
-Aludj már, és ne engem bámulj folyamatosan. Ijesztő vagy!- morogta a takaró alatt a kisember.
-Olyan boldog vagyok! Nemrég főztél nekem valami nagyon finomat, most pedig itt vagy az ágyamban!-
mintha ezt valaha is ki merném mondani...
-Menj odébb, túl közel vagy!-
-Ha még távolabb csúszok, le fogok esni! Nem tehetek róla, hogy csak ekkora az ágyam!- sziszegtem.
Hát igen... az alvóhelyemet nem egészen két személynek találták ki. De ennek valahol örülök is.

-Mi ez az édes illat?- kérdezte egy kicsit idegesen.
-A samponom. Ma mostam hajat, talán zavar?- ha erre is lesz egy savanyú megjegyzése, kizavarom az ágyamból.
-Nem... csak ilyesmit még nem éreztem... egész jó...- hadarta, de az arcát sajnos nem láthattam, mert nekem háttal feküdt. Viszont a hangja lágyabb volt az eddiginél. Én pedig éreztem, ahogy elvörösödök.

Heichounak tetszik az illatom...?!

~

Másnap reggel Levi ébresztgetett.
-Kelj már fel! Meddig akarsz még aludni?!- rázta a vállamat.
-Mmm... mennyi az idő...?- kérdeztem a szemeimet dörzsölve. Miért kell az ébresztő előtt felkeltenie?
-Ha jól látom, 7:37-et mutat az órád.-
-HOGY MICSODA?!- idegesen kipattantam az ágyból.
-Miért nem ébresztettél hamarabb?!-
-Mert ez nem az én dolgom...-
-Akkor meg miért nyomtad ki a vekkert?!-
-Mert nem csörgött...- forgatta a szemeit.

Mi? De hát... Eh?
Gyorsan ránéztem a telefonomra.
Ma szombat reggel van... egyben ma kezdődött a 10 napos tavaszi szünet... és a tanév vége.
Tiszta idióta vagyok!
Levi annyira elterelte a gondolataimat, hogy el is felejtettem a tanévzárót... pedig annyit készültünk rá... És az év végi pokoli vizsgaidőszakon is már túl vagyok.
Sőt, a jövő tanévem lesz az utolsó az egyetem előtt...

-Mi az kölyök, teljesen elsápadtál.- nézett rám, egy leheletnyi aggodalommal a szemeiben.
Én erre egy lendülettel hanyatt vágtam magam és elterültem az ágyon.
-Ezt nem hiszem el...- sóhajtottam.
-H-hé! Ne csinálj ilyen mozdulatokat abban a hálóingben, vagy miben...!- rivallt rám, a tekintetét az ablak irányába szegezve.

Egy rövid, néma merengés után nehezen felültem és megszólaltam.
-Mától tíz napos szünetem van.-
-Nagyszerű! Akkor 0-24-ben össze vagyunk zárva, és ha ez még nem lenne elég, minden este bújkálhatunk a szüleid elől...- csattant fel.
-Umm... a szüleim holnapután elutaznak 3 hétre Jokohama-ba. Üzleti útra.-
-Tényleg, említetted hogy gyakran utaznak másik városokba. De amúgy nem félnek, hogy felgyújtod a lakást? Vagy hogy éhen halsz?- kérdezte egy incselkedős mosoly kíséretében.
A két nappal ezelőttire céloz...
-Az csak véletlen volt! Véletlen! Ilyen még soha nem történt velem!- hát igen, aki gyorslevesen tengeti a napjait, az nem gyújt fel semmit...
A reakciómat látva Levi elmosolyodott.

Levi. Ackerman. Mosolyog?!

-Csukd be a szád...- morogta, majd mögém mászott és feltérdelt az ágyon.
Közel jött.
Nagyon közel.
-Mire ké...- finoman megfogta egy hajtincsemet és elkezdte kifésülni.
-Ezt nem miattad teszem, oké?! Csak szúrja a szememet a kócos sörényed...- mondta, majd folytatta a hajam fésülését.

Levi ujjai...megérintik a hajszálaimat!

-Hol találtad a hajkefémet?- kíváncsiskodtam rákvörös arcbőrrel.
-A földön...még tegnap este. Majdnem ráléptem. Amúgy jobban meg kéne becsülnöd a dolgaidat.-
A hangja szinte mindig durva és állandóan sérteget, de most mégis kedvesen viselkedik. Odafigyel rám és törődik velem.
Titokban ő is szerelmes belém és rólam fantáziálgat.
Vagy nem...

Mély gondolataimból az említett férfi csábító hangja zökkentett ki.
-Nagyon édes illata van a hajadnak. Mégis milyen szerek kaphatóak ebben a világban?- búgta, miközben egy tincsemet az orra elé emelt. Átnéztem a vállam felett és félig-meddig megpillantottam Heichout, ahogy ajkait a hajszálaim közé temeti. Hirtelen a szemembe nézett, a szívem pedig akkorát dobbant, hogy abba a teljes testem beleremegett.
-Kölyök... csöpög a vér az orrodból...-

~

Miután átöltöztem a fürdőszobában és rendbe hoztam magamat, reggelizni indultunk a Hadnaggyal. Előkészítettem a konyhaasztalra kenyeret, vajat, sót, felvágottakat, sajtot és természetesen kettő tányért és vajazókéseket.
Gondoltam meglepem Levit egy csésze fekete teával, amit állítólag annyira szeret. Legalábbis a Wiki szerint gyűjti a tealeveleket.
És be is vállt, mert most az egyszer elégedett volt velem. Egymással szemben ettünk. A konyhaasztalunk nem volt nagy, ezért elég közel ültünk egymáshoz. Hogy őszinte legyek, jó sokat eszik, de mégsem látszik meg az alakján. Sőt, az étvágya valahogy csak még férfiasabbá teszi.

Annyira boldog vagyok, hogy az első 'közös' reggelink ilyen jól sikerült.

Miután ettünk és elpakoltam, Levi még az asztalnál ült és a második csésze teáját kortyolgatta. Leültem vele szemben és bizonytalanul ránéztem.
-Levi... ha van kedved... elmehetnénk valahova sétálni... De mivel ezen a környéken csak házak vannak... ezért arra gondoltam, hogy eltölthetnénk egy napot a vidámparkban...-

*******************************************

Szerintetek mit csinál a mi kis Hadnagyunk ezen a képen?

Szerintem olyan, mintha felnyitná egy kocsi csomagtartóját😂😂😂

(Ezt a képet már a hangulatvideó óta fel akartam használni XD)

*******************************************