ℍ𝕖𝕚𝕔𝕙𝕠𝕦𝕥 kívántam || ℒ𝑒𝓋𝒾 𝓍 ℛ𝑒𝒶𝒹𝑒𝓇 ʰᵘᵑ

4. fejezet: Egy ágyban Levi Ackermannal?!

Néhány percig szótlan ültünk az ágyamon, majd hirtelen Levi felegyenesedett és összezárt karokkal, szigorú arccal közvetlenül elém állt.
Felnéztem rá.
-Eldöntöttem!- parancsolta.
-Addig fogok ebben a mocskos szobában maradni, amíg rá nem jövök, hogy juthatok vissza a 'világomba'!-
-Tessék?!- kérdeztem meglepetten.
-Jól hallottad! Vendégül kell látnod egy darabig, kölyök!-
Rövid hezitálás után megszólaltam.
-De a szüleim nem láthatnak meg! Biztos nem engednék meg, hogy maradj!-
-Az engem meg mit érdekel?- feszülten megforgatta a szemeit.
-Figyelj, itt ők a főnökök! Ez nem az én lakásom. Rosszabbik esetben kihívhassák a rendőröket is...-
-A miket?-
-Olyanok, mint a katonák és házhoz is jönnek!-
Felsóhajtott, aztán levágta magát az íróasztal székemre.
-Rendben. Nem akarok belekeveredni ennek a világnak a furcsaságaiba... amúgy... mi a neved?-
Tényleg, még be sem mutatkoztam neki!
-[teljes neved] vagyok.- mondtam egy mosoly kíséretében.
-Értem.-

-EZ MEG MI A SZAR?!- valamit elhűlve méregetett.
Na neee...
-Azt nem kéne!- csattantam fel, de már késő volt... Levi rátalált az asztalomon hagyott 'Erwin x Levi Mélyen benned' című doujinshimre.

Valameddig elképedve fikszírozta a borítóképen egybeolvadó két férfitestet, majd belelapozott. És persze a legjobb oldalon nyitotta ki, az aktus közepén...

Heichou arcáról dermesztő üresség íródott le, mint akiben megfagyott a vér. A tekintete kietlen volt, amiben érzelmeknek nyomát sem látni.
-Ööö... ez nem az, aminek látszik...- mentegetőztem.
-MIÉRT B*SZ MEG ERWIN EBBEN A SZARSÁGBAN?!- dühösen a földhöz vávágta a kincsemet és rátaposott.
-Hé!- szóltam volna rá, de miután rámszegezte gyilkos szemeit, inkább csendben maradtam.
-Ne mond, hogy TE ilyen beteg f*szságokat olvasol?! És miért PONT Erwin?! Mik EZEK a kanos fejek?!- szitkozódott még egy darabig vérben forgó szemekkel.

~

Egy hosszú félóra után végre lenyugodott. Kínos csend telepedett le. Ha tehetném, elsüllyednék szégyenemben.
De Levi egyszer csak megszólalt.
-Hé kölyök! Hozz valami ehetőt...!- utasított kicsit kényelmetlen arccal.
-Éhes vagy, Levi?- kíváncsiskodtam.
-Szerinted?! Kérdezősködés helyett inkább igyekezz!- közölte felháborodva, de be nem ismerte volna, hogy üreshasú.
-Rendben, hozok valamit.- az alsó ajkamba harapva próbáltam visszatartani a nevetést. Így olyan édesnek tűnik🖤

Szóval lementem a konyhába és megálltam a hűtő előtt.
-Mit adjak enni az emberiség legerősebb katonájának?-
Kinyitottam a konyhaszekrényt és a szemem egy csomag csípős gyorslevesen akadt meg.
-Ez az!- Inuyashát és Narutót is valami ilyesmivel lehet levenni a lábáról, nem? Talán még Levi Ackermannál is bevállhat.

Izgatottan bekapcsoltam a vízforralót és elkezdtem kicsomagolni az instant tésztát.
Rápillantottam a faliórára. Már este hét óra volt. Hamarosan megérkeznek a szüleim.

Miután elkészültem a levessel, sietve indultam vissza a szobámba.
Azt követően, hogy odaértem, az ajtóm küszöbén megállva figyeltem Levit, ahogy beágyaz.
-Már kész is vagy...?- kérdezte miután észrevett, majd gyorsan lerakta a párnámat és mint aki semmit sem csinált, leült az íróasztalomhoz. Ezen nem tudtam nem vigyorogni, úgy vittem oda neki az ennivalót.
-Ez meg mi?- kérdezte egy fintorral.
-Instant leves. Nagyon népszerű élelem japánban.-
-Nem győztél meg...-
-Csak kóstold már meg!-
-Jól van már!- idegesen felcsavart valamennyi tésztát a villájára és bekapta.
-Na?-
-Kölyök!- mintha megcsillantak volna a szemei.
-Igen?-
-Ez finom!- az arca teljesen megváltozott. Ilyennek még soha nem láttam. Még a végén kiderül, hogy igaz a mondás, miszerint a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Véletlenül halkan elkuncogtam magam.
-Azért ne bízd el magad, kislány. Amúgy meg zavar, ha evés közben figyelnek.- váltott vissza a tipikus modorára.