ℍ𝕖𝕚𝕔𝕙𝕠𝕦𝕥 kívántam || ℒ𝑒𝓋𝒾 𝓍 ℛ𝑒𝒶𝒹𝑒𝓇 ʰᵘᵑ

12. fejezet: Heichou gyengepontja?!

Eljött a nagy nap és megtörtént az a csoda, amiről eddig soha nem is álmodtam. Sőt még mindig nem hinném el, ha a mögöttem álló Heichou nem éppen a hajammal babrálna.
-Ülj már le vagy valami, így nem tudom kiszedni!- rivallt rám álmaim Husbando-ja, miközben a hajamat rángatta. Ilyenkor kívánom, hogy bárcsak alacsonyabb lennék, mint 160 cm, vagy pedig Levi lenne magasabb...

Mondjuk Heichout el sem tudnám képzelni 170-80 cm-esnek. Furcsa lenne...

Na de hogyan is keveredtem ebbe a szituációba?
Miután sikerült kilábalnom a náthából -Levi extra gyömbéres teáinak köszönhetően-, végül mára tettük a vidámparki kiruccanásunkat. Annyira izgatott voltam, hogy egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam, de jól vagyok!

És ez mi, ha nem egy randi Levi Ackermannal?

Másnap energiától kicsattanva pattantam ki az ágyból, és szinte berobbantam a fürdőszobába. Miután ott végeztem, siettem vissza a szobámba. Kivettem a kedvenc ruhámat a szekrényemből és dalolászva bújtam bele. Általában ilyenkor órákig is képes lennék válogatni, de tegnap este már mindent előkészítettem.
Éppen a hajkefémért nyúltam, mikor Levi kintről bekiabált.
-Oi kölyök! Felöltöztél már?!-
A pokolian szexi hangja hallatán egy perverz vigyor kúszott az arcomra. Soha nem gondoltam volna, hogy majd ezt fogom hallani a Drágától. Főleg ha az összeráncolt szemöldökére gondolok, amikor kizavartam.
Szóval miután behívtam, Heichou belépett és összefont karokkal, fél vállal az ajtófélfának dőlt.
-Van valami tiszta ruhád?- nézett rám azon a semmitmondó tekintetével. De azt észrevettem, hogy egy rövid pillanatban azért teljesen végigmért.

Hát persze, nem jöhet abban a mackónadrágban és fekete pólóban, amit még az apám szekrényéből csentem el...
-Hát gyere Heichou, keressünk valamit!- intettem a férfinak, majd elindultam a szüleim szobájába. Levi enyhe távolságot tartva követett.

Miután megérkeztünk az apám ruhásszekrénye elé, kinyitottam az ajtókat és végignéztem a rendetlenségen. Az összegyűrt és bedobott ruhahalmon, na meg a válfákról félig lelógó ingeken.
-Hát az apám nem tart valami nagy rendet a ruhái között...- motyogtam magam elé.
-Pff! Apja lánya!- szólalt meg gúnyosan a kisember.
-Te benéztél a szekrényembe?- fordultam meglepetten Levi felé.
-Mi van?! Dehogy!- vágta rá indulatosan, karba font kézzel, közben elfordította tekintetét. És bár arcizmai meg sem rezzentek, az elvörösödött fülei mindent elárultak.
Lebuktál Levi Ackerman!

De diadalittas vigyorom azonnal lefagyott, amint arra gondoltam, lehet megtalálta az epres bugyimat... és hogy leplezzem zavaromat, szinte gondolkodás nélkül megcsíptem a fülét.
-Tudtad, hogy elvörösödik a füled, amikor zavarban vagy?- mondtam cinikusan, mire Heichou elkapta a csuklómat és elrántotta a kezemet.
-N-ne érj a fülemhez!- csattant fel, közben még mindig a csuklómat szorongatta.
-L-Levi?- néztem a kipirosodott, zavart arcára. Ilyen hevesnek még soha nem láttam a Hadnagyot... mintha belemarkoltam volna a sejthetően izmos és kőkemény fenekébe
( ͡° ͜ʖ ͡°)

Na nee... Levinek tényleg a füle a gyengepontja?!

Néhány másodperc néma csend után Heichou elengedte a kezemet és megszólalt.
-Akkor adsz valami ruhát, vagy egész nap várjak rád?-
-Ja, persze...- leguggoltam és kitúrtam egy pár felsőt és nadrágot, de Levinek csak egy fehér ing és egy fekete farmer jöhetett szóba. Az ízlése mit sem változott az anime óta...

~

Ameddig Levi öltözött, visszamentem a szobámba és kerestem egy aranyos hajcsatot. Majd mindkét oldalról elválasztottam egy hajtincset, amit nagy nehezen sikerült befonnom, majd megpróbáltam hátul összefogni. Elég nehezen ment, de amikor sikerült, elölről furcsán nézett ki. Gondolom túl laza lett... Vettem egy mély levegőt, és először megpróbáltam szorosabbra húzni, de nem sikerült. Végül megkíséreltem kiszedni a hajcsatot, csak az volt a baj, hogy nem akart kijönni!
Á, beleakadt a hajamba!

-Te meg mit szerencsétlenkedsz ott?- szólalt meg Levi a hátam mögött.
-H-Heichou...- néztem rá kiskutya szemekkel, elvégre most nem csak az emberiség hősét, hanem a megmentőmet fedeztem fel benne.
-Mi van?- kérdezte fölényesen, mintha tudta volna, hogy a segítségét akarom kérni.
Így akar visszavágni?
Tekintetünk egy rövid ideig ismét nevetségesen komoly csatát vívott, akár a legelső találkozásunk alkalmával. Mind a ketten határozottan tartottuk a szemkontaktust, de végül beadtam a derekamat és szemeimet a földre szegeztem.
-Segítenél... kiszedni a hajamból... kérlek...- majd mikor lassan felpillantottam, Levi enyhén meglepődött tekintetével találtam szemben magamat. Szerintem nem hitte volna, hogy végül félreteszem a makacskodást.
-Csak szólnod kell.- mondta a megszokottnál sokkal lágyabb hangon, majd egy apró mosollyal mögém lépett és kezelésbe vette az összegabalyodott hajamat.

Miután nagy nehezen kiszedte a hajcsatot, a hajkefémért nyúlt és kifésülte rakoncátlan tincseimet. Én végig le sem tudtam venni tekintetemet az arcáról, ő viszont egyszer sem nézett fel rám a tükörből, annyira a hajamra koncentrált. Csókolni való szájával alig láthatóan csücsörített, nekem pedig a perverzebbnél perverzebb gondolatok csak úgy repkedtek a fejemben.
-Készen is van.- lépett hátra elégedetten. Én pedig óvatosan kitapogadtam a tökéletes fonatot, amit a Hadnagy készített.
-Ez gyönyörű lett! Nagyon ügyes vagy, Levi!- néztem csillogó szemekkel a férfira, aki csak elégedetten hümmögött.
-Akkor indulhatunk?- kérdezte, majd megfordult és kiment a szobámból.

Remélem, hogy sikerültek a vizsgáitok és jól ment minden :)