Legrosszabb választás

17. Körülöttem minden összeomlott

-Szia... szeretlek...-mondtam, majd sírva hazafutottam. Nagyon szeretem, és nem akarom más lánnyal látni. Hülye balfasz Ashley Payne!

Összetörtem. Nem tudom mit tegyek. De ha boldog akarok lenni, nem váltogathatom őket. Beszélgetnem kell valakivel. Éppen írni akartam Alicenek, de kopogást hallottam. Kinyitottam az ajtót, és Márk állt előttem.

-Mark, most komolyan?- mondtam unottan.

-Ashley... Tudod, hogy szeretlek... és... nem tudlak elfelejteni.-halkult el a végén.

-Figyelj! Jack időt kért. Lehet, hogy szakít velem. Elmondtam neki, mi történt, én nem titkolózom előtte. Egyszet úgyis megtudta volna. Szeretlek, de Jackhez jobban vonzódom... A szertáros ügy után... Nem tudok mit mondani... Benne megbízom, te pedig már a tesómmal is kikezdtél.- a végén egy könnycsepp csordult le az arcomon.

-Kérlek Ash... Ismerem Jacket, éd egy lány sem maradt vele egy hónapnál tovább...  Vele nem leszel életed végéig boldog.-mondta.

-Mark, menj el! Szia...- csuktam be az ajtót, de megtartotta a kezével.

-Várj! Igazából azért jöttem, hogy elköszönjek, mert egy évre Spanyolországba utazom cserediáknak.

-Oké, majd akkor jövőre... Szia...-csuktam be az ajtót.

Mark elment. Egy évig nem látom. Kurva jó! Miért velem történnek ilyenek? Visszamentem a szobámba, és írtam Alicenek.

Én: -Szia Alice! Át tudsz jönni?

Alice: -Szia! Persze, menjek most?

Én: -Aha.
Nem sokkal később Alice ideért, és megbeszéltük az egész.

-Nem tudok dönteni. Olyan szerencsétlen vagyok.-mondtam.

-Ashley, ne legyél ribanc. Gondold át. Mark elmegy, itt van neked Jack. Csak meg kell beszélned velük.- magyarázta.

-Köszi, hogy segítesz!-öleltem meg.

-Hát, részben ez a barátok dolga.-ölelt vissza. Ezután kopogásra lettünk figyelmesek. Odamentem, és kinyitottam. Jack állt ott.

-Szia Ash...-mondta lehajtott fejjel.

-Szia Jack...- mondtam.

-Tudunk beszélni?-emelte mg a fejét. Szemei csak úgy csillogtak. Olyan gyönyörűek.

-Ööö... Persze! Alice épp menni akart.- kacsintottam oda Alicenek.

-Igen, igen, épp indulni akartam. Majd holnap talizunk Ash. Sziasztok.- monda Alice, majd kiviharzott az ajtón.

Gyere be!-mondtam Jacknek. Bejött, majd leültünk a kanapéra.

-Ashley... Sokat gondolkodtam, és arra jutottam, hogy szakítani akarok...-mondta.

-De... Jack... én mindent megbántam és szeretlek!-mondtam, majd könnybe lábadtak a szemeim. -Mark volt itt. Holnap elutazik, és egy évig nem jön vissza.

-Az tök jó... De én akkor is szakítok... vagyis kell egy kis szünet kettőnk között. Most megyek... Szia...-mondta, és itt hagyott.

Csak ültem, és elkezdtem sírni. Megint csak sírok. Hogy lehetek ilyen balfasz. Ha nem mondom el neki, hogy lefeküdtünk, most nem lenne ez. Mindig rosszul döntök. Bezárkóztam a szobámba, és csak sírtam, és a legrosszabb dolgokra is gondoltam. Másnap bementem a suliba, és senkivel sem foglalkoztam. Csak néztem ki a fejemből, csináltam amit kell. Tiszta unalom volt. És így mentek a napok... egy éven keresztül.

*1 évvel később*

Ma van a 18. szülinapom, és Mark ma jön haza. Nem tudom mit tegyek, bulit szervezek egy kis baráti körben, mivel anyáék szokásosan megint nem lesznek itthon. Kiket hívjak meg?

/Hali embereek!✌🏻 Remélem nem lett túl unalmas ez a rész, ma még hozom a következőt. Peace!✌🏻/