Megszerezlek [Yaoi 18+] [JiKook]

Talán. De csak talán.

Végre kaptam egy munkát. Az egyik mangaka új mangájának szerkesztését.
Még nagyon újonc vagyok az egészben  ugyanis az irodalmi könyvek -amiket eddig szerkesztettem- teljesen másak. Ott nincsenek képek, több a szöveg és nimcsenek hangos szívdobogást okozó   jelenetek teli csillogással. Ez az egész női gondolkodás... Nem azt mondom h távol áll tőlem csak hát van még mit tanulnom. De mit tehetnék? Kérjek tanácsot JungKook tól? Az kizárt. Jobb ha távoltartom magam tőle egy darabig. Csak amíg le nem csendesednek a dolgok.
Miután lejárt a munkaidőm hazamentem a kéziratokkal amiket a mangakám átfaxolt. Aminko beléptem a lakásomba épp hogy beceuktam az ajtót lépteket halottam. Ez az új szomszéd lesz. Gyors kinyitottam az ajtót és mondtam a magamét. Örvendek én vagyok a szomszédja. Én is nemrég költöztem ide remélem jól kijövünk egymással. A nevem Pa-. És ekkor fölnéztem és a szavam is elállt.
Ez JungKook. Ő az új szomszéd? Nane.
Ó hello Jimin. Úgylátom mostantól szomszédok leszünk jöjjünk ki jól egymással. Mondta miután megvárta hogy  a sokk hatásából kissé kijózanodjak.
Miután látta hogy tiszta vörös az arcom szóval valószínüleg  úgysem szólalok meg, rám mosolygott majd becsukta maga után az ajtót.
Nagyon ledöbbentett. Épp most döntöttem el, hogy távolságot tartok tőle és erre kiderül, hogy ő a szomszedom. Ez nehezebb lesz mint gondoltam. Akárhányszor becsukom a szemem az ő széles sokszor kicsinyes mosolyát, a gyönyörű barna szemeit látom magam előtt és mély nyugtató hangját hallom ahogy kiejti a nevem.
Egyszerűen felejthetetlen.
Másnap reggel a szerkesztőségnél a liftben összefutottam JungKookkal.
Valaki másis beszállt a liftbe ezzel megmenekítve engem.
Mo-most jut eszembe elfelejtettem valamit. És ezzel a mondattal gyors kifutottam a liftből.
Este 9 körül estem be félholt állapotba a lakásomba.
Elég korán volt szóval gondoltam nekiállok a tegnap megkapott kéziratoknak.
Úgy körül éjfélkor fejeztem be a javítását. Meg kellene mutatni JungKook nak hisz mégiscsak ő a főnököm és még új is vagyok. Nem tudok sokat.
Jólvan átfaxolom neki. Az úgy könnyű.
Épp hogy elindult a faxolás csörgött a telefonom.
Itt vagyok a melletted lévő lakásba. Ne faxold, hozd át!!! Ez bizony JungKook mély és selymes hangja.
De már késő van meg minden. Próbáltam  menteni a menthetőt.
Ne viccelj!
Hozd át vagy én megyek át hozzád!
Jezusom komolyan gondolja.
Re-rendben van!
Ezután gyors lecsaptam a telefont.
Elindultam a kéziratokkal. Pár percig áltam az ajtó előtt.
Berakhatnám az ajtó nyílásán ahova a postát is dobják. Elkezdtem begyömöszölni de az a fránya kézirat túl vastag és nem fér bele.
Egyszercsak az ajtó kinyílott.
Hát te mit csinálsz Jimin? Nézett rám JungKook kérdően.
Se-semmit! Ugrottam hirtelen hátra.
A javításokkal éjel 3 ra lettünk készen.
Mielőtt elmész nem kérsz egy kávét vagy teát Jimin?
Kissé megdöbbentem.
Ne-nem kérek köszi.
Próbáltam minnél elöbb összeszedni a kijavított vázlatokat és eltűnni ebből a lakásból, eltávolódni JungKook tól.
Te kerülsz engem?
Kissé csalódást halottam a hangjába.
Dehogyis! Csak át kell faxoljam a kijavított kéziratokat  Aizawa sensei nek és minnél előbb!
Mehfogta a karom és letepert a padlóra.
Hazudsz! Súgta a fülembe azzal az ellenállhatatlan, mély hangjával.
Ááá megőrülök....
Aztán hirtelen megcsókolt újra és újta.
Talán... De csak talán... Lehet, hogy mi ketten...
És aztán a fülembe súgta. Szeretlek Jimin.
És ebben a pillanatban kifakadtak a könnyeim és nem tudtam megállítani őket....
Mikor JungKook észrevette kissé megdöbbent.
Ji-Jimin én sajnálom. Nem akartam....
Lelöktem magamról majd kirohantam a lakásból át a sajátomba és megpróbáltam lenyugodni majd elaludni.
Ami persze nem ment ugyanis egyre csak JungKook szavai jártak a fejembe....

Ez volt a harmadik rész, remélem tetszett!! Ha írnátok véleményt az sokat segítene.
Köszi, hogy elolvastad!
♡(*>ω<)ω<*)♡