A szőke herceg, aki szembeszállt a sötétséggel

IV. fejezet

A szőke herceg már a sokadikat kortyolta a különleges italból, és egyre inkább alkoholmámoros állapotba került az ígérete ellenére. Ennek okán szinte észre sem vette, hogy társaságuk akadt, ott, a fal tövében, néhány nagyon csinos kurtizán személyében. Ahogy azt sem, hogy a hétfejű egy újabb tudata vette át annak testének irányítását. Méghozzá egy rendkívül magabiztos és önimádó tudata, aki felettébb örült a lányoknak, függetlenül attól, hogy azok főleg Lovirusszal voltak elfoglalva.

- Marha jól néztek ki, lányok - jegyezte meg a sárkány, majd rácsapott az egyik búzaszőke hajú lány kerekded hátsófelére. - Kár, hogy anatómiailag képtelenség lenne kivitelezni azt, amire most gondolok.

- Hú, de nagyra vagy magaddal - incselkedett vele az egyik raszta hajú hölgyemény. - Hidd el, nálad nagyobb darabokkal is volt már dolgom.

- Na, ezt látod, elhiszem - bólogatott az emberi formát öltött hétfejű. - Ám azt meg te hidd el, hogy akikkel eddig voltál, azoknak meg sem közelíthette a mérete azt, amit az én ágyékkötőm takar.

Erre a lányok többsége felnevetett, amitől a sárkány kezdett kicsit zavarba jönni.

- Hallod ezt?! - pillantott a mellette ülő hercegre, és könyökkel oldalba bökte. - Te mit szólsz ehhez?

- Teszek rá, hogy ezek a koszos ribancok kivel voltak eddig, meg arra, hogy milyen és mekkora pöcsök jártak bennük - hőbörgött Lovirusz. - Annak örülnék a legjobban, ha már eltakarodnának innen a francba.

- Téged meg mi lelt?! - döbbent meg a hétfejű. – Örülnöd kéne, hogy odáig vannak érted ezek a csajok.

- Így van, herceg - harsogták a lányok, úgy, mintha észre se vették volna Lovirusz arrogáns, lekezelő stílusát.

- Annyi nőt kaptam már meg életem során, hogy össze se tudom számolni – legyintett a herceg. - Úgyhogy ez most abszolút nem tud lázba hozni.

- Jó neked, cimbora! - vágta rá a sárkány. - Én csak ritkán lehetek nővel. Pláne egyszerre többel.

- De te sárk... - itt egy pillanatra elgondolkodott Lovirusz, és rájött, hogy most nem lenne túl bölcs dolog, ha kimondaná a teljes szót. – Izé... Bronghott vagy. Neked sokkal fontosabb dolgokkal kellene törődnöd. Nem is értem, miért foglalkozol ilyen hülyeségekkel.

- Hékás! - húzta ki magát a hétfejű. - Én nem Bronghott vagyok, hanem Gzepzilor. Örülnék, ha többet nem kevernél össze azzal az elvetemült mészárossal.

- Mindent meg fogok tenni ennek érdekében, csakhogy ilyen rövid ismeretség után még nem tudhatom, mikor, melyikőtök a főnök – magyarázta a herceg. - Pláne, hogy négy tudattal még nem is találkoztam. Veled is most először.

- Idővel megszokod - mondta Gzepzilor. - Na, de ha nem akarunk a lányoktól semmit, akkor ideje lenne nekilátni a feladatunknak, nem gondolod?

- Dehogynem! - tápászkodott fel Lovirusz, bár ekkor már annyira ittas volt, hogy először visszacsuklott a helyére.

- Akkor, drága hölgyeim – fordult feléjük a hétfejű -, nincs más hátra, mint fájdalmas búcsút venni egymástól. Sajnos a herceg nem túl közreműködő, pedig, ha rajtam múlna, akkor most egy sokkal meghittebb helyre mennénk mindannyian. Na, majd legközelebb!

Szinte mit sem törődve Gzepzilor szavaival felsegítették Loviruszt a lányok, majd az egyikük magához rántotta és megcsókolta. Ám a herceg szinte azonnal félre kapta az arcát.

- Legközelebb a magadévá is teszel - suttogta fülébe a dekoratív kurtizán.

- Dehogy foglak! - irtózott a gondolattól Lovirusz.