A szőke herceg, aki szembeszállt a sötétséggel

VI. fejezet

A sárkány épp azelőtt ragadta meg a herceg karját, hogy a robbanás hulláma elérte volna őket.

- Ez necces lesz! – jegyezte meg Gzepzilor, aztán úgy kapta fel őket a detonáció ereje, mint száradt levelet az őszi szél.

Ám ahogy a levegőbe emelkedtek, az idő egyszeriben lassulni kezdett és majdhogynem meg is állt. Aztán ciánkék villámok kezdtek cikázni körülöttük mindenfelé, viszont a legfurcsább az volt, hogy néhány térváltáson is túlestek. Hegyek felett és tengerek alatt is megfordultak néhány rövid, de annál hosszabbnak tűnő pillanat erejéig, majd, miután egy villám eltalálta őket és újra az eredeti helyszínen találták magukat, az idő fokozatosan az eredeti sebességébe lépett.

Sikeresen koordinálva magát, talppal ért földet a sárkány, és néhány méternyi csúszást követően meg is állt. Azonban egy pillanattal később mintha némileg kétségbeesett volna, mire rögvest maga mögé rántotta Loviruszt, az orkot pedig a földre ejtette. A torony egyik darabja pontosan feléjük zuhant, amit – jobb híján - egy az egyben szétfejelt, ezzel megmentve mindnyájuk életét.

Miután abbamaradt a robbanás, és minden törmelék lehullott, még sokáig visszhangzott a környék, és hangosan csengett a fülük. De ez szinte fel sem tűnt nekik, annyira letaglózta őket a mágustorony megsemmisülése.

- Ezt... ezt... ezt nem hiszem el – rogyott a térdeire a herceg. – Végre eljutottam gyermeteg álmaim netovábbjához, erre az megszűnik létezni. Miért? Miééért? – kiáltotta. – Egyáltalán hogy következhetett ez be?

- Ez egy nagyon jó kérdés – bólogatott Gzepzilor. – A mágusok minden eshetőségre fel vannak készülve. Aminek most a részesei voltunk, az egész egyszerűen lehetetlen.

- Nos, nagyon úgy tűnik, hogy mégsem – mutatott a romokkal teli környékre Lovirusz. – Valami rosszul sülhetett el. Szerintem, vagy valami véletlen, teljesen kiszámíthatatlan baleset történt, vagy most ébredt tudatára a világ leggonoszabb és legerősebb mágusa.

- Érdekes feltevések – morfondírozott a sárkány. – Másra én sem tudok gondolni, és a két elmélet közül is sajnos az utóbbi mellé tenném a voksomat. Ám ha ez igaz, akkor nagyon nagy bajban vagyunk, akárcsak az egész világ.

- Akkor ideje korán tegyünk pontot az ügy végére. Kutassuk fel ezt a valakit és végezzünk vele. Még az is lehet, hogy közben találunk néhány túlélőt, akik elmondják, mi történt.

- Nem hinném, hogy bárki is, aki a toronyban tartózkodott, túlélte volna ezt a robbanást. És, bár tetszik a lelkesedésed továbbra is, fel kell hívjam a figyelmed, hogy ha összetalálkozunk a feltételezett merénylővel, nem hiszem, hogy túl sok esélyünk lesz ellene.

- Ha el akarja pusztítani a világot, akkor előbb vagy utóbb mi is sorra kerülünk. Úgyhogy, én azt mondom, sétáljunk szembe a sorsunkkal. Ne húzzuk az időt.

- Tudod, mit?! Igazad van. Vágjunk bele.

- Ez a beszéd! – virradt fel a herceg, miközben felállt a földről, majd miután lecsapkodta magáról a por nagy részét, elindultak a megsemmisült épületóriás irányába.

Egy darabig semmi mást nem találtak a törmelékeken kívül, de ahogy egyre közelebb értek az epicentrumhoz, újra elcikázott felettük néhány kék villám.

- Ezek meg micsodák? – kérdezte Lovirusz, értetlenül bámulva az eget.

- Valamilyen védő mágia lehet - felelte Gzepzilor. - Hiszen te is láthattad, hogy több világgal is kapcsolatban állt a mágustorony. Valószínűleg a közöttük nyitott térkapukat zárják le ezek a villámok, hogy a mágusok felügyelete nélkül semmilyen entitás ne jusson át egyikből a másikba. Minket is visszarántott egy a világunkba.