Harry Potter: Vörös és Zöld volume 2

Chapter 4: Robbanó bomba

Még a dementorok sem tudtak olyan dermesztő csöndet kelteni, mint ami most a konyhára leszállt. Mindenki a köddé váló patrónus helyét bámulta és úgy tűnt, mintha megfagyott volna a világ. Lucy a cipőjének az orra felé fordította a szemét, de csak elmosódott foltokat látott, miközben egyre vadabbul remegett. Ökölbe szorította a kezét, akaratlanul is a fogát csikorgatta és igyekezett megfékezni az ereiben száguldó mágikus erőt.

- Remus, azonnal keresse meg Arabella Figget - hallotta valahonnan nagyon messziről Dumbledore hangját. - És valaki kerítse elő Mundungus Fletchert...

Mielőtt azonban bárki is reagálhatott volna, ismét lábdobogás hallatszódott az emelet felől és nemsokára alkoholbűzzel keveredő hamutartószag áradt szét a konyhában. Ezzel egyidejűleg berohant a helyiségbe egy zömök, borostás, szakadt felöltős férfi. Az illetőnek kurta ó-lába, hosszú, csapzott, rőt haja és bevérzett, táskás szeme volt. Egyik kezében ezüstös szövetcsomót szorongatott - Lucy nyomban felismerte a láthatatlanná tévő köpönyeget -, a másikkal pedig a talárját szorongatta a mellkasánál.

- Dumble...dore... - zihálta. - A... a fiút...

- Hol voltál, Mundungus? - szakította félbe Dumbledore. Bár higgadtnak tűnt és nyugodt hangon beszélt, a visszafojtott indulattól mindenki távolabb lépett tőle.

Mundungus kényelmetlenül feszengeni kezdett. Nem mert az ősz varázsló szemébe nézni, ehelyett körbenézett az egybegyűlteken. Lucy kivételével mindenki őt bámulta, a felnőttek ráadásul olyan tekintettel, mintha elevenen akarták volna felnyársalni.

- Öhm... - hümmögte. - Nos... volt néhány üst... ritka jó üzlet vót, nem lehetett kihagyni...

- Elhagytad az őrhelyedet néhány lopott üst kedvéért?! - rikácsolta Mrs Weasley. - Magára hagytad Harryt?!

- Nem akartam, no... de ilye jó bótot nem mindig csinálhat az ember...

- Harry varázsolt, Mundungus - szólt Dumbledore. Arca elkomorult, miközben lassan elindult a zömök varázsló felé. Nyoma sem volt a korábbi jókedvnek és a szokásos, csillogó szemeknek. Inkább hasonlított egy bosszúálló szellemre. - Varázsolt és emiatt kicsapták a Roxfortból. Tisztában vagy vele, mit okozott a felelőtlenséged?

- Kicsapták? - hüledezett Mundungus. - De hát az öreg Figgy azt mondta, hogy dementorok támadták meg!

Megfagyott a levegő. Az új információ még Dumbledore-t is meglepte, noha csak annyival mutatta, hogy a magasba szökött a szemöldöke. A lányok a szájuk elé kapták a kezüket, míg a fiúk eltátották a szájukat. Lucynak csak elkerekedett a szeme, miközben a fülében egyre hangosabban dobogott a vér.

- Dementorok? - ismételte Mr Weasley döbbenten. - Mit kerestek dementorok Little Whingingben?

BUMM! A tűzhely mellett álló vitrinben egyszerre robbant fel az összes poros üvegpohár. A robbanások kitörték a vitrin üvegét is, így a szilánkok nagy csörömpölve a földre hullottak. A szekrényhez legközelebb lévő Csámpás nyávogva rohant fel az előszobába vezető lépcsőn, míg Hermione és Mrs Weasley felsikkantottak. Mindenki a hirtelen felrobbanó poharak felé fordult, kivéve Dumbledore-t, aki lassan Lucyra nézett.

A lány még mindig mozdulatlanul állt, egész testében remegett, és szinte érezte, ahogy áramlik belőle a pusztító erő. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Egy hónapon keresztül szajkózta folyamatosan, hogy Harrynek itt lenne a helye, hogy nincs biztonságban Dursleyéknél, akármit mond Dumbledore, de mindenki elhessegette azzal, hogy „biztosan csak hiányzik neki", meg azzal, hogy „hagyd csak ránk, a Rend tudja, mit csinál". És most dementorok támadták meg ott, ahol elvileg semmi baja nem eshetett volna! Hála Lupinnak, hogy Harry megtanulta a patrónus-bűbájt; mi lett volna, ha képtelen megvédeni magát...?