Harry Potter: Vörös és Zöld volume 2

Chapter 30: Varangybéka-hadművelet: a második felvonás

- De hát miért nem lesz több okklumenciaórátok? - kérdezte megütközve Hermione.

- Mondtuk már - morogta Harry. - Piton azt mondta, megtanultuk az alapokat, most már egyedül is tudunk gyakorolni.

Hermionét nem nyugtatta meg a válasz.

- Már nincsenek furcsa álmaitok? - kérdezte kétkedően.

- Csak ritkán - felelte Lucy, kerülve a lány tekintetét.

- Szerintem meg Pitonnak addig kellene foglalkoznia veled, amíg nem uraljátok teljes biztonsággal az elméteket - jelentette ki indulatosan Hermione. - Harry, Lucy, hallgassatok rám, menjetek el hozzá, és kérjétek meg, hogy...

- Nem kérjük meg - felelte nyomatékosan Harry. - És most már szállj le a témáról, jó?

A húsvéti szünet első napja volt. Hermione szokásos elfoglaltságát űzte: felkészülési ütemtervet szerkesztett három barátjának és magának. Harry, Lucy és Ron hagyták, hadd csinálja - egyrészt mert nem volt kedvük vitatkozni vele, másrészt mert nem tartották kizártnak, hogy egyszer még hasznát veszik az időbeosztásnak.

Ron döbbenten konstatálta, hogy a vizsgákig már csak hat hetük van hátra.

- Hogy lehetsz ettől így meglepve? - kérdezte szemrehányóan Hermione, miközben egyenként megérintette pálcájával a kis négyzeteket Ron napirendjén, hogy azok az egyes tárgyaknak megfelelő színben villogjanak.

- Nem t'om - felelte Ron. - Annyi minden történt... elrepült az idő.

- Tessék, készen van. - Hermione átnyújtotta Ronnak a pergament. - Ha követed ezt, nem lesz gondod a vizsgákon.

Ron savanyú képpel vette át a lapot, de mikor ránézett, felderült.

- Minden héten kaptam egy szabad estét!

- Igen, a kviddicsedzésre - bólintott Hermione.

Ron arcáról lehervadt a mosoly.

- Mi értelme edzenünk? - morogta csüggedten. - Kábé annyi esélyünk van rá, hogy megnyerjük idén a kviddicskupát, mint apának arra, hogy mágiaügyi miniszter legyen. Na jó, ha Lucy megint brillírozik, talán lehet...

Hermione nem válaszolt. Rápillantott Lucyra, aki üres tekintettel bámulta a klubhelyiség falát. Csámpás a lelógó kezét lökdöste a mancsával némi fültővakarás reményében.

- Mi a baj, Lucy?

- Tessék?... Semmi.

Lucy felkapta az asztalról A defenzív mágia elméletét, és úgy tett, mintha keresne valamit a tárgymutatóban. Csámpás felhagyott a kilátástalan próbálkozással, és összegömbölyödött gazdája széke alatt.

Hermione most Harry felé fordult, aki szintén lelombozva ült a székén és az ütemtervet szuggerálta.

- Jól vagy, Harry? - kérdezte a lány.

- Mi?... Ja igen, persze.

- Összefutottam ma Chóval - jegyezte meg Hermione. - Ő is eléggé ki van akadva... Megint veszekedtetek?

- Igen - felelte Harry. Lucy érezte, hogy Harry kapva kapott a felkínált magyarázaton.

- Mi volt a vita tárgya?

- Védte az áruló barátnőjét, Mariettát - szúrta közbe Lucy.

- Akkor meg is értem, hogy összeveszett vele! - heveskedett Ron. - Ha az a csaj nem nyom fel minket...