Harry Potter: Vörös és Zöld volume 2

Chapter 9: A Teszlek Süveg új dala

Harry mélyen hallgatott a furcsa látomásáról, miután beült a fiákerbe, így Lucy se hozta szóba a dolgot. Csak egy pillanatra néztek össze - Harry még mindig meg volt győződve róla, hogy azok a fura lovak ott voltak -, aztán bele is folytak a társalgásba.

- Ti is láttátok Suette-Polltsot? - kérdezte Ginny. - Mit keres megint a suliban? Csak nem ment el Hagrid?

- Én örülnék, ha elment volna - jegyezte meg Luna. - Nem valami jó tanár.

- De igen, az! - vágta rá kórusban Harry, Lucy, Ron és Ginny.

Harry vészjósló tekintettel nézett Hermionéra. A lány megköszörülte a torkát, és gyorsan bólintott.

- Öhm... igen... nagyon jó tanár.

- Mi, hollóhátasok nevetségesnek tartjuk az óráit - folytatta zavartalan nyugalommal Luna.

- Akkor pocsék humorotok van! - vágta rá dühösen Ron.

A fiáker kerekei közben nyikorogva mozgásba lendültek. Lunán nem látszott, hogy megbántotta volna a sértő megjegyzés. Egy ideig bámulta Ront, de csak úgy, ahogy egy nem túl érdekes tévéműsort néz az ember.

A zörgő, himbálózó fiákerek hosszú sora lusta kígyóként haladt a kastély felé vezető úton. Miután a szárnyas vadkanok szobrával díszített kapuoszlopok között begördültek az iskolai birtokra, Lucy és Harry előredőlve kinéztek az ablakon. A Tiltott Rengeteg felé pislogtak, abban reménykedve, hogy talán fényt látnak Hagrid erdőszéli kunyhójában - de a vadőrház, csakúgy, mint az erdő, beleolvadt a sötét éjszakába. Magából a kastélyból se sok látszott; a száztornyú épületóriás koromfekete tömbjén csak itt-ott ütött lyukat egy-egy ablaknyi fényesség.

A fiákerek a főbejárathoz vezető kőlépcső közelében álltak meg.

Harry elsőként szállt ki a kocsiból, Lucy pedig követte. Miután megálltak, megint fürkészni kezdték a Tiltott Rengeteg környékét, hátha mégis megpillantanak egy világos ablakot arrafelé, de Hagrid kunyhója semmi jelét nem adta annak, hogy lakott lenne. Lucy csalódottan sóhajtott, míg Harry megfordult, és megint a fiákerek előtti semmit bámulta.

Lucy nyugtalanul figyelte a bátyja arcát. Ha lehetett hinni Lunának, a Harry által látott lovak mindig is megvoltak, csak épp rejtve maradtak a többség szeme elől. De akkor most egyszerre miért látta őket Harry, és más miért nem?

- Na mi van, nem jössz? - szólalt meg mellette Ron.

- De... megyek - felelte gyorsan Harry, majd barátja és húga oldalán elindult felfelé a tölgyfa ajtóhoz vezető lépcsőn.

A fáklyák fényében fürdő bejárati csarnok visszhangzott a kőpadlón vonuló diákok lépéseinek zajától. A tömeg a jobb oldalon nyíló kétszárnyú ajtó felé tódult, melyen túl az évnyitó lakoma helyszíne várta őket.

A nagyteremben lassan benépesült a négy hosszú asztal, melyek fölött az elvarázsolt mennyezet most csillagtalanul, feketén ásított, hűen utánozva a hosszú ablakokon át látható éjszakai eget. Az asztalok fölött lebegő gyertyák megvilágították az itt-ott elszórtan felbukkanó kísértetek ezüstös alakját és a diákokat, akik lelkesen mesélték egymásnak nyári élményeiket, kurjantva köszöntötték barátaikat, vagy épp szomszédjuk új frizuráját vagy talárját nézegették. Lucy most is észrevette, hogy iskolatársai összesúgnak az ő és Harry háta mögött, de úgy tett, mintha hidegen hagyná a dolog.

Luna elkanyarodott a Hollóhát asztala felé, Ginnyt pedig magukhoz csábították negyedéves barátai, így a kis csapat öt főre fogyatkozott. Harry, Lucy, Ron, Hermione és Neville a griffendéles asztal közepe táján találtak helyet maguknak, Félig Fej Nélküli Nick, a Griffendél házi kísértete és Parvati Patil meg Lavender Brown között. Az utóbbi két lány nagy hangon, színpadiasan köszöntötte Harryt és Lucyt, amiből a lány rögtön megsejtette, hogy egy másodperce még róluk beszélgettek. Pillanatnyilag azonban volt fontosabb gondja is annál, mint hogy ezen bosszankodjon; szomszédjai feje fölött a terem hátsó fala mentén álló tanári asztal felé nézett.