Harry Potter: Vörös és Zöld volume 2

Chapter 29: Piton legrosszabb emléke

Mikor reggel kinyitotta a szemét, Lucy első gondolata az volt, hogy Piton ki fogja csinálni, ha megtudja, hogy Harry és ő ismét tettek egy kellemes kis álombeli sétát a Misztériumügyi Főosztály termeiben. Fájó bűntudattal döbbent rá, hogy az előző óra óta egyszer se gyakorolta az okklumenciát. Bár gyanította, hogy az elmúlt napok felkavaró eseményei után hiába is próbálta volna elérni a teljes nyugalom állapotát, tartott tőle, hogy Pitont nem hatja meg ez magyarázat.

A nagyterem felé tartva kicsit félrevonta Harryt, hogy lemaradjanak Hermionétól és megkérdezte, hogy ő gyakorolt-e. A fiú arckifejezése mindent elárult: Harry holtra váltan meredt rá, majd szép csendben pánikolni kezdett. Lucy az esélytelenek teljes nyugalmával csinálta végig a napot, bátyja azonban az órák alatt megpróbált gyakorolni egy kicsit. Ám nem járt sok sikerrel; valahányszor elhallgatott, és elkezdte száműzni gondolatait, Hermione mindjárt megkérdezte tőle, hogy mi baja, s végül Lucy súgta oda neki, hogy nem célszerű épp akkor ürítgetni az elméjét, mikor a tanárok ismétlő kérdésekkel bombázzák őket.

Vacsora után Harry és Lucy a legrosszabbra felkészülve indultak el Piton szobájába. Még csak a bejárati csarnokban jártak, mikor odaszaladt hozzájuk Cho, aki nyilván Harryvel akart beszélni.

- Itt megvárlak - szólt Lucy, mivel egyedül nem sok kedve volt megjelenni Pitonnál.

- Menjünk oda! - mondta Harry Chonak, fejével az óriás homokórák felé intve. A Griffendélé már majdnem üres volt. Hiába távolodtak el tőle, Lucy a kihalt bejárati csarnokban mindent hallott.

- Minden rendben? - kérdezte aggódva Harry. - Umbridge nem kérdezett téged a DS-ről, ugye?

- Nem, nem - felelte sietve Cho. - Csak azért... csak azt akartam mondani, hogy... Harry, én álmomban se hittem, hogy Marietta képes lesz elárulni minket...

- Na igen - dörmögte Harry.

Lucy legszívesebben hozzátette volna, hogy Cho jobban is megválogathatná a barátnőit, de Harry jobban tette, hogy csöndben maradt. Már így se tudta, melyik szavával boríthatja ki a lányt. Sovány vigasz volt, hogy a legutóbbi hírek szerint Marietta még mindig a gyengélkedőn feküdt, és Madam Pomfrey minden addigi próbálkozása a pattanások eltüntetésére sikertelen maradt.

- Hidd el, nagyon kedves lány - folytatta Cho. - Most hibát követett el, de...

Lucy belesett a nagyterem ajtaján és látta, hogy Harry szeme elkerekedett.

- Nagyon kedves lány!? Hibát követett el!? Beárult minket, Cho! Téged is!

- De hát... végül is megúsztuk. Tudod, hogy az anyukája minisztériumban dolgozik, nagyon nehéz neki...

- Ron apja is a minisztériumban dolgozik! - mérgelődött Harry. - És ha nem vetted volna észre, neki nincs ráírva az arcára, hogy áruló!

- Ez alattomos és undok dolog volt Hermione Grangertől! - csattant fel Cho. - Szólnia kellett volna, hogy rontás van azon a listán...

- Szerintem meg nagyon is jó ötlet volt - felelte dühösen Harry.

Cho elpirult, és csillogni kezdett a szeme.

- Hát persze, el is felejtettem... amit a csodálatos Hermione csinál, az csak jó lehet, igaz?

- Légy szíves, ne sírj megint - dörmögte Harry.

- Nem akartam sírni! - kiabálta Cho.

- Jó... akkor... jól van - motyogta békítően Harry. - Csak mert most elég bajom van anélkül is.

- Persze, törődj csak nyugodtan a sok bajoddal! - sziszegte dühösen Cho, azzal sarkon fordult, és elrohant.

Harry dohogva trappolt el Lucy mellett, így a lánynak szinte szaladnia kellett, ha utol akarta érni őt.