Harry Potter: Vörös és Zöld volume 2

Chapter 8: Luna Lovegood

Lucynak nyugtalan éjszakája volt. Álmában újra meg újra feltűntek a szülei - integettek neki, de nem szóltak hozzá. Ron és Hermione koronával a fejükön álltak és nézték, hogyan zokog Mrs Weasley Sipor holtteste fölött - aztán Lucy megint egy zárt ajtóban végződő folyosón találta magát. Végül arra ébredt, hogy sajog a homloka, és hogy Ron, aki már felöltözött és valamiért a szobájában volt, beszél hozzá.

- ...jó lesz, ha sietsz, mert anya már most a haját tépi, azt mondja, le fogjuk késni a vonatot...

A házban hatalmas felfordulás volt. Abból, amit Lucy öltözködés közben hallott, annyit sikerül kihámoznia, hogy Fred és George nem akarták cipelni a ládáikat, ezért megbűvölték őket, hogy maguktól lerepüljenek a földszintre. Ennek az lett az eredménye, hogy a ládák elütötték Ginnyt, s a lány két emeletet gurult lefelé a lépcsőn.

Mrs Black és Mrs Weasley egymást túlharsogva ordítottak:

- ...össze is törhette volna magát, ti agyalágyultak!

- ...undok korcsok, bemocskoljátok atyáim házát...

Lucy már majdnem menetkész volt, mikor Hermione kinyitotta az ablakot, hogy beengedje a visszatérő Hedviget. Barátnője gyorsan megvárta, amíg Lucy elvégzi az utolsó simításokat, majd együtt mentek át Harryhez. Útközben fülelte, mi zajlik a földszinten és így készen álltak a válaszokkal, mikor Harry kérdezgetni kezdett: egyébként a fiú is már a cipőjét kötötte be.

- Hedvig visszajött anyáéktól - mondta Hermione, míg a bagoly jól nevelten átrepült kalitkája tetejére.

- Készen vagy? - kérdezte Lucy.

- Mindjárt. Ginny hogy van? - kérdezett vissza Harry, miközben orrára biggyesztette a szemüvegét.

- Mrs Weasley elsősegélyt nyújtott neki - felelte Hermione. - De most meg Rémszem kitalálta, hogy nem indulhatunk el, amíg Sturgis Podmore meg nem érkezik, mert így hiányos a testőrgárda.

- Testőrgárda? - csodálkozott Harry. - Testőrök kísérnek minket a King's Crossra?

- Téged és Lucyt kísérnek testőrök - pontosított Hermione.

- Csak tudnám, minek - értetlenkedett Lucy. - Voldemort lapít mostanában. Attól félnek, hogy egy kuka mögül ránk veti magát?

Hermione szaporán pislogott az órájára.

- Nem tudom... - felelte szórakozottan. - Mordon mondta... De ha nem indulunk el perceken belül, biztos, hogy lekéssük a vonatot...

- Elképzelhető lenne, hogy lejöjjetek végre?! - zengett be az ajtón Mrs Weasley hangja.

Hermione akkorát ugrott, mintha megcsípték volna, és kirohant a szobából. Lucy gyorsan utánasietett, a szobájában felkapta Árész kalitkáját, a Tűzvillámját, meg a ládáját és Hermione után sietett. Épp Harry előtt fordult ki a szobájából és egymás után siettek le a lépcsőn.

Mrs Black portréja tombolt a dühtől, de senki nem vette a fáradságot, hogy behúzza előtte a függönyt - a nagy zsivajtól úgyis megint felébredt volna.

- Lucy, Harry, ti velem jöttök és Tonksszal! - kiabálta Mrs Weasley, túlharsogva az ismétlődő Sárvérűek! Korcsok! Mocskos bitangok! ordításokat. - Hagyjátok itt a ládákat és a baglyokat, Alastor majd gondoskodik a poggyászról... Az ég szerelmére, Sirius, Dumbledore megmondta, hogy ne csináld!

Miközben Harry és Lucy az előszobában elszórtan álló ládákat kerülgetve Mrs Weasley felé igyekeztek, egyszerre egy medveszerű, fekete kutya szegődött melléjük.