A Nap-Hold Hercegnő

2. fejezet

Arwen a szobájában készülődött az esti ünnepélyre. Kifésülte sötét göndör haját és a felső részét hátrafogta. Ruhának egy fehér hosszú ejtett vállút választott amihez felvett egy szürke topánt. Mikor elkészült kilépett az ajtaján és elindult a bálterem felé.
_
Eközben Legolas is lázasan készülődött a szobájában. Egy tiszta tünde vándor gúnyát húzott magára. Nem akart túlságosan kiöltözni. Miközben magára húzta a tünde poncsót kinézett az ablakon és meglátta Arwent aki sebesen átvág az udvaron hogy bejusson a bálterembe. Még így messziről is szépségének vélte. Ledermedt a gyönyörtől és bámulta ahogy Arwen végül eltűnik az ajtó mögött. Gyorsan magára rángatta a poncsót és kisietett az ajtón. Elhatározta hogy minden áron de beszélni fog a lánnyal. Magába kerítette a lány egész lénye. A tünde életében először szerelmes lett.
_
Arwen odasétált Elrond úrhoz hogy köszöntse. Meghajolt majd arrébb sétált hogy Elrond mást is tudjon üdvözölni. Az édességes asztalt vette célba. Elvett egy tányért és rárakott egy tortaszeletet. Épp leakart ülni hogy megegye a tortát mikor meglátott valakit az ajtóban állni. Legolast. Elejtette a tányért ahogy meglátta a tündét.
Senki nem hallotta a nagy ricsajban a tányér csörgést.De Legolas kiszúrta és elindult felé. Arwen megfordult és elkezdett szlalomozva futni a bálózók között nyomában Legolassal. Kiszaladt az udvarra fel a kis csermely hídjára. Ott megfordult. Hirtelen valaki megfogta a kezét. Arwen megpördült és megint szembe találta magát Legolas szép szemeivel.
- Miért menekülsz?- kérdezte halkan a tünde miközben közelebb húzta magához. Arwen hagyta.
- Mire gondolsz?- suttogta Arwen.
- Amióta megérkeztél nem nézel rám, nem szólsz hozzám ,most meg elmenekülsz! Miért?- tolta el magától gyengéden a lányt.
- Megelégedsz annyival hogy fogalmam sincs?- húzta fel a szemöldökét pironkodva Arwen. Legolas hátrahökkölt. Mélykék szemei kerekre nyíltak Arwen válasza hallatán.
- Ezt hogy érted? Félsz tőlem?- kérdezte újra. Csak most máshogy feltéve a kérdést. Arwen majdnem pofon vágta a szőke herceget. Tetszett neki a Tünde de zavarta ez a sok kérdés. Mindig is olyan lány volt aki magának élt. Utálta ha kérdezgetik. Azt meg végképp utálja ha beleszólnak az életébe. Kirántotta a csuklóját Legolas kezei közül és ráförmedt.
- Semmi közöd hozzá!
Megfordult és elkezdett rohanni lefelé a híd másik oldalán. De rálépett hosszú ruhájára és hasra vágódott. A ruhája alja elszakadt a dérde pedig felhorzsolódott. A  haja pedig szétbomlott. Meglátta Legolas két barna csizmáját maga előtt. Felnézett.
- Igen lehet nincs közöm! De annyi lehet van hogy álmomban láttalak! Olyan voltál mint egy angyal aki leszáll ide és mindent jóvá és széppé tesz! De most pont az ellentéte vagy! Egy felfúvalkodott kósza lány!- vágta a fejéhez Legolas. Arwen összehúzta a szemöldökét.
- Hogy merészelsz.......!?- kezdte volna a lány de Legolas sarkon fordult és elsétált. Arwen felállt.
- Te meg egy elkényeztetett herceg!- nyújtotta ki felé a nyelvét. Soha nem gondolta volna hogy Legolas tud ilyen ellenszenves is lenni. Valahogy a szőke, kék szemű, finom vonású, lágy hangú tündétől nem pont ezt várná el az ember. Arwen puffogva szakadt ruhája egy részét fogva elsétált a másik irányba.

********* Legolas szemszöge********

El sem hitte hogy Arwen ilyen kis tűzről pattant. Egy ártatlan  tündérkére hasonlított mikor elsőnek meglátta. El akarta neki mondani hogy vele álmodott de arra nagyon nem számított hogy a lány így fog reagálni. Mivel még jobban nem akarta megbántani hisz amúgyse az ő formája ez otthagyta. Nem tudta hogy hogy fognak egymás mellett meglenni a küldetésen de elhatározta hogy Frodo és a csapat érdekében ő tartani fogja magát.
- A többi Arwen kisasszonyon múlik!- gondolta mosolyogva.