8. fejezet

413 26 0
                                    

Halkan kocogtak a csillagos ég alatt, szótlanul, csuklyájukat a szemükbe húzva. Éjfél körül járt az idő a Hold pont középen szórta ezüst sugarait a világra a sárga kis kis csillagok között. Az égbolt sötétkék volt. Szélcsend és hideg. Hideg és szélcsend.
Anôriel ezeknek gondolkozott miközben Legolas és Fîrun között ügetett Mîriellel. A két Tünde ifjú oltalmazóan fogta közre. A lány előre szegezte a tekintetét amikor a lova megbotlott és lassított léptein. A pata tompa koppanása a kövön visszahangot vert a csöndes pusztán. Legolas ijedten fordult hátra de Anôriel már beérte őket.
- Csak egy kavics volt!- legyintett a lány. Csak reménykedhettek hogy ezt az éjjeli "zenebonát" senki sem hallotta meg. Fîrun vissza fogta Brût és megállt. Anôriel és Legolas követte a példáját.
- Nem értem itt kéne lennie!- bosszankodott Fîrun és hosszú vörös haját idegesen kisöpörte a szeméből.
- Nem azt mondtad hogy mindig változik?- tette fel a kérdést Legolas amit Anôriel is meg akart kérdezni. Ahogy a szőke Tünde száját az utolsó szó is elhagyta feltámadt a szél port és ágakat sodorva a Tünde vándorok szemébe. Anôriel a köpenyt a arca elé kapta. Mîriel hörgött ahogy Ashfalot és Brû is. A szél csak sűvített. Egyszer csak aztán abbamaradt. Amilyen hirtelen jött olyan hirtelen el is tűnt. Mikor Anôriel leengette az anyagot a szeme elől amiről por hullott le eltátotta a száját. Az erdő bejárata ott volt előttük. Fîrun gondolkozás nélkül beírányította lovát. Legolas követte.
- Anôriel gyere!- intett neki Fîrun. Anôriel még egy utolsó pillantást vetett a háta mögé majd ő is beléptette Mîrielt. Az ágak miután mindannyian bejutottak hangtalanul összezárultak mögöttük. Aztán lassan, kétségek közt őrlödve elindult a kis csapat a szinte tapintható csöndbe és a homályba.
Fél óra múlva az erdő egy olyan részére értek ami tele volt szúnyogokkal.  Lovaikat kantárszáron vezették.
- Biztos itt van valahol egy tó!- mondta Fîrun miközben az arca előtt légyezgetett egy halom rovart elűzve. Anôriel érezte ahogy a kézfejét megcsípi egy.
- Áuuuhh!- kiálltott fel és megdörzsölte a csípés helyét. Legolas rákapta a fejét.
- Jól vagy?- kérdezte majd egy nagyot csapott a karjára. Anôriel bólintott majd lehajtotta a fejét hogy a haja eltakarja teljesen az arcát. Azt legalább nem csípkedték össze a gusztustalan vérszívók.
Nêhany perc múlva a folytonos zümmögés halkabb lett. Legolas kitette Anôriel elé a kezét hogy álljon meg. A lány felnêzett. És elállt a szava. Egy boltíves híd ívelt át egy csillogó vizű tavon. A híd két oldalán fák nőttek magasra.Csak így előte látszott milyen csodálatos. A gyémántos víz olyan hatást kelltett hogy le lehet látni egészen a tó aljáig. Látszódtak a halak ahogy ficánkolnak a tiszta víztükör alatt. Szitakötők repkedtek cikkcakban a tó felszíne felett. Még egy kacsa család is előbukkant a nádasból.
- Ez meseszép!- mosolygott Anôriel. Fîrun eközben leült a földre és a térképet kezdte böngészni.
- Úgy látszik elértünk az Anonim-tóhoz!- nézett fel a lányra. Leggugolt mellé.
- Ez az ösvény vezet az őrzők helyéig!- szólt Legolas átnézve Anôriel válla fölött egy. A lovak lesétáltak inni majd visszakocogtak gazdáikhoz. Anôriel felkapaszkodott Mîriel kecses hátára. A nyeregtáskából elővette a kulacsát és ivott jó nagy kortyokat. Legolas mellé sétált Ashfalottal.
- Van egy szitakötő a hajadban!- hajolt közelebb hozzá. Anôriel szinte összes izma egyszerre feszült meg. A Tünde kihalászta a szép rovarkát Anôriel sötét hajzuhatagából és elrepítette. A lány csak nézte és nézte Legolas kellemes vonásait amikor a herceg rápillantott és belenézett a szemébe. De úgy mint aki elveszett benne. Anôriel pont ezt csinálta. Elveszett Legolas mélykék íríszeiben amik egybe olvadtak az ő csokibarna szemével.  A varázslatos pillanatott Fîrun szakította félbe, megragadva Mîriel kantárát és elkezdte maga után húzni a hídon, lovasával együtt. Anôriel zavartan hátranézett a válla fölött Legolasra aki épp akkor fordította irányba Ashfalotot. Anôriel visszafordult és Fîrun vörös üstökére szegeszte a tekintetét.
- Nem érünk rá ilyesmire!- motyogta neki mérgesen Fîrun majd gyorsabb iramba unszolta lovát. Anôriel felvont szemöldökkel követte barátja példáját.

A Nap-Hold HercegnőOnde histórias criam vida. Descubra agora