A Nap-Hold Hercegnő

13. fejezet

Anôriel lassan 1 nap után megmozdult és lassan kinyitotta a szemét. De azonnal be is csukta a nagy fény miatt ami érte. Valaki fölé hajolt de a résnyire nyitott szeme alatt is meg tudta állapítani, hogy nem ismeri az illetőt. A szeme azonnal kipattant. Elkerekedett szemmel bámulta egy fekete hajú, ismeretlen lány arcát, aki mosolygott rá. Anôriel rémülten felült és körülnézett. Egy sátorféleség alatt volt. Vagyis egy fa sátra alatt. A levelei olyan szorosan lapultak egymásra hogy egy természetes, védett helyet biztosítottak. Briggan mellette ült és lihegve figyelte. Anôriel újra a lányra nézett.
A sátorba egyszer csak berontott Legolas Fîrunnal a nyomában, pluszba még kettő ismeretlen fiúval és egy barna hajú lánnyal.
- Anôriel felkeltél?- - mosolygott rá Legolas. Anôriel aprót bólintott, de nem vette le a szemét az idegenekről.
- Megérkeztünk Anôriel! Ők a társaid!- szólalt meg halkan Fîrun. A lány összehúzta a szemöldökét.
- Kilencen vagyunk!- felelte bizalmatlankodva.
- Sajnálom hogy nem mutatkoztam be hamarabb! De én is ugyanolyan őrző vagyok mint te és barátaim!- mosolyodott el a fekete hajú lány. Anôriel ledöbbent.
- De így csak öten vagyunk, hol van a maradék......?- pislogott feltászkodva ültéből.
- Négy? Legyilkolták őket! Megtalálták és megölték!- suttogta az egyik férfi. Anôriel lehorgasztotta a fejét. Íly kevesen maradtak hát!?
- De a neveteket még mindig nem tudom!- nézett végig mind a négy ismeretlenen Anôriel, várakozóan. Azért azt elvárta volna, hogy a nevüket megmondják.
- Igen persze az én nev........!- kezdte volt a fekete hajú lány de az egyik fiú figyelmeztetően megszorította a csuklóját.
- Nem szabad!
- A nevünket csak meglehet! Egy cipőben járunk!- méltatlankodik a fekete hajú lány és megszorította Anôriel kezét.
- Én megmondom a nevem! Én nem leszek távolságtartó veled hisz a bizalmatlanság sehová sem vezet ilyenkor! Össze kell fognunk drágám, és együtt sokkal erősebbek leszünk! Halien vagyok!- szónokolt végül pedig rá mosolygott. Anôriel is boldog mosolyra húzta a száját. De azonnal le is hervadt mikor meglátta, Halien társainak az arckifejezésését.
- Mit tettél Halien! Megszegted a szent és fontos egyezségünket, miszerint soha, senkinek semilyen körülmények között nem áruljuk el a nevünket!- háborgott a barna hajú hölgy, karbafont kézzel, gyilkos pillantásokkal illetve őket.
- Gyalázat vagy Halien!- mordult fel a magasabb fiú is.
- De hisz Anôriel is őrző! Miért bántok úgy vele mintha egy idegen lenne!- lépett közelebb Legolas, dühösen.
- Te csak ne szólj bele szőke hercegecském! Nem tudsz semmit sem, semmiről és ez jobb is ha ez így marad!- förmedt rá az apró termetű társuk, Legolasra. Anôrielnél itt elszakadt a cérna. Azt még el is tűrte, hogy semmibe veszik dehogy ezzel a kedves lánnyal és Legolassal is így beszéljenek. Na ezt már nem hagyta szó nélkül.
- Szerintetek olyan könnyű úton vagyunk túl? Majdnem megölt egy vérszomjas farkas mielőtt idekerültem volna, de szerintem ezt tudjátok! Briggan mentett meg! Nem tűröm el hogy így beszéljetek a barátotokkal és az én barátommal!- mondta vészjóslóan.
- Tudjuk ki a szőke! Legolas herceg, Bakacsinerdő Hercege! Nincs beleszólása mindenbe ha úgy gondolja is!- nézett rá Legolasra a magas fiú dühösen. - Semmi köze hozzá!
Anôriel felsóhajtott és kisétált. Legolas azonnal követte Brigganal a nyomában. Anôriel kisétált a kiálló csúcs szélére ahol voltak, és leült egy kőre. Briggan leült mellé és az ölébe hajtotta a fejét. Legolas leggugolt vele szembe.
- Hagyd őket! Majd csak megnyugszanak!- mosolygott rám. A mosolya elindított egy iciri-piciri kövecskét Anôrielben ami hatalmas sziklává vált. Végig gurult rajta és olyan csusszamlást idézet elő ami a lányból egy kellemes borzongást váltott ki.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen gorombák! Gondoltam többen leszünk.........meg hogy mivel egy csónakban evezünk így meg fogjuk találni a megoldást EGYÜTT, nem külön- külön ! Nem távolodhatunk el egymástól ,most! De ha még a nevüket is titkolják hogy a ménkübe közeledjek feléjük kedvesen?- suttogta tanácstalanul. Soha senki sem viszonyult hozzá ilyen bizalmatlanul mint ők. Így nem volt tapasztalata benne, hogy is kezelje ezt a helyzetet.
Így hát csak megvárta az éjszakát ,hogy a saját világában csinálja azt amit a "legjobban tud". Észrevétlenül eltűnni. Csak ez most nem nagyon jött össze.