A Nap-Hold Hercegnő

16. fejezet

Zuhogó eső és néma csönd. Ez jellemzi a vándorok mai napját. Halien mielőtt elindultak volna beszélt is Anôriellel, főleg miután látta, hogy összeölelkezve ül Legolassal. A lány nem látott más megoldást, minthogy őszintén kitálal mindent újdonsült barátnőjének. Elmondta, hogy táplálni kezdett érzelmeket a herceg iránt. De nem akármilyeneket. Anôriel életében először szerelmes lett. Legalábbis Halien szerint. Ezt Anôriel makacsul tagadta ,hiszen nem tudott mit kezdeni ezzel az új, és csodálatos érzéssel.
Nappal volt, de a vastag esőfüggönyön nem lehetett semmit sem látni. Épphogy a lovuk orra elé láttak. A Nap abszolút nem sütött és hideg volt. A fák ágai megdermedtek, és szinte megfagyott rajtuk a rájuk hulló kövér cseppek. Közeledett a Tél, sebes lábakon szaladt, át ívelve a magas hegyeken, messze a távolba.
Anôriel szorosabbra húzta magán a köpenyt, de rájött, hogy így fázni fog.
- Álljunk meg kérlek!- kiáltott előre. Legolas és Halien azonnal megálltak és visszakocogtak hozzá. Anôriel egymagában bandukolt hátul Mîriellel.
- Bocsi de nem vettük észre hogy lemaradtál!- nevetgélt Halien olyan hangon amit megismerkedésük óta nem hallott tőle a lány. Anôriel felvonta a szemöldökét.
- Láttam! Nagyon elvagytok, velem ne is foglalkozzatok!- huppant  le lováról társainak intézve szavait. Zavarta, hogy Legolas folyamatosan Haliennel beszélget, őt meg ott hagyja hátul. Pedig ő az aki beszélgetésre és segítségre szorul!!!
Halien nem vette észre a maró gúnyt a féltékeny Tünde hölgy hangjában, mert magában dudorászva leugrott ő is lováról és előszedett egy vastagabb köpenyt. Legolas közelebb ment hozzá.
- Mi a baj? Jól vagy?- kérdezte aggódva Anôriel vállára téve a kezét. A lány morogva lesöpörve onnan, felhúzta magára a jóval vastagabb  útiköpenyét.
- Én? Hogyne!!! De miért nem cseverészel tovább Haliennel!?- köpte a meglepett herceg felé a szavakat, majd visszaülve lovára előrevágtatott.
Kicsit elszégyelte magát, hogy ilyeneket beszél és mond. Nem akart féltékeny lenni, de amióta Halien velük van, ráakaszkodik Legolasra, és a herceg ( Anôriel meglátása szerint) élvezi is ezt a helyzetet.
Halien követte és mellé érkezett. Legolas tőlük lemaradva botorkált Ashfalottal.
Halien hol Anôrielre nézet, hol a mögöttük jövő Legolasra.
- Mi a baj? Miért vagytok ilyen búval béleltek! Holnapra Lothlórienbe érünk! Legalább mosolyogjatok egy kicsit!- mosolygott Halien előre mutatva. Anôriel feltekintett és látta Lórien magas fáinak a csúcsát ,ahogy lengetőznek a szélben. Kicsit megnyugodott hiszen úgy érezte ott egy nyugalmuk és békéjük lehet, akár egy kis ideig. Galadriel úrnő pedig biztosan ellátja egypár jótanáccsal őket. Anôriel hátranézett Legolara. Pont összeakadt a tekintetük. Anôriel majdnem lefordult a lóról ahogy belenézett Legolas meseszép kék szemébe. A herceg nem kapta el a pillantását. Továbbra kitartóan fürkészte a lányt. Anôriel elpirulva előrefordult. Tudta, hogy Legolas miatta nem jön közelebb. Szegény, miket vágott a fejéhez nagy féltékenységében!!!!! Annyira megbánta, de nem mert Legolas elé állni így Halien előtt ,meg nagyon nagyon nyomasztotta a dolog, és szégyelte is magát.

Este letáboroztak az egyetlen fa alatt ami kint állt a pusztaságban. Anôriel leheveredett a pokrócára és a csillagos eget kezdte kémlelni. Tekintettel Halienre nem éjszaka utaztak. Briggan kefeküdt mellé és lehunyta a szemét. Mîríel is elfáradt. Lassan leereszkedett a lány mellé. A háta melegítette Anôrielt. Nem volt takarója.
- Fázni fogsz, tessék!- nyújtott le neki Legolas egy sötét zöld pokrócot. A lány tétovázva kinyújtotta a kezét, mire Legolas a kezébe nyomta. Aztán meg is fordult és menni készült.
- Legolas várj.......!- kezdte Anôriel. Legolas megfordult és kíváncsian nézett bele a lány barnáskék szemébe. Mielőtt Anôriel újra levegőt vehetett volna...
- Legolas Ashfalot eltűnt!- visította Halien. Anôriel sóhajtott egyet, Legolas pedig megfordult és a lova keresésére indult.
- Szent Elendir ott van a fa alatt!- morogta Anôriel majd átfordult a másik oldalára. Olyan érzése volt mintha Halien direkt most találta volna ki ezt a hülyeséget, amikor nyilvánvaló volt, hogy Ashfalot pár méterre áll tőlük.
Anôriel óvatosan a háta mögé sandíott. Legolas és Halien a tűz körül ültek, Halien intett neki, hogy menjen oda, de a Tünde hölgy megrázta a fejét. Legolas őt nézte. A lány ahogy elkapta a tekintetét el is fordították a fejüket mindketten.
Azért is érezte rosszul magát, merthogy mostanában folyamatosan a hercegen töri a fejét ahelyett hogy a küldetésére koncentrálna. Frodóék vajon , hogy állnak? Jól vannak?
A lány egyre jobban félt mi vár rá ezek után. Mikor aludt mindig rémálmok gyötörték egy emberről, aki meggyilkolja őt és szeretteit. Itt állnak a küldetés küszöbén mégis.......oly távolinak érződik.........
De egyszer úgy is elérnek odáig....
És akkor nem lesz kegyelem és könyörgés........
Csak merő kín és gyűlölet..............

Meg is van a 16. fejezet 😊😊😊
Nagyon köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett kaphatok egy vote-ot?😉😉😉😂😂
Igen tisztában vagyok vele hogy a mostaniak nem a legizgalmasabb részek közé tartoznak, de ígérem igyekszem és jobb fejezeteket fogok ezentúl írni!!!!😜😜😜
Esküszöm nektek😝😝😝

+ Lenne egy kérdésem.
Mi az ami tetszik ebbe a sztoriba és mi az ami nem tetszik????😊😊
De tényleg kérlek írjátok meg komiba, jöhet hideg meleg amit igazából gondoltok😃😃
Ha megteszitek előre is köszönöm, sokat fogtok vele segíteni 😋😋😋
A következő részig SUILAD Sárkányaim 😉😉😉😊😊😊😊