A Nap-Hold Hercegnő

4. fejezet

Anôriel érezte Mîryel minden egyes lélegzetvételét. Köpenyébe burkolózva, hozzábújva a lova meleg testéhez pihent. Cseperegni kezdett az eső ezért még hűvösebb lett mint volt. A nap is gyengén de sütött. Anôriel keletre nézett. Szivárvány képződött.
- Na ilyet nem látok éjszaka!- gondolta magàban. Késő délután volt. Szedelőzködnie kellett mivel nemsokára indulnia kell. Kész bagolynak érezte magát hogy éjszaka lovagol, nappal pedig pihen. De el akarta kerülni a feltűtnést.
2 óra múlva:
Felnézett az égre. Az első csillagok már feljöttek az égen. A lány felnyergelte Mîryelt. Mikor épp készült felszállni megmoccant mellettük egy bokor. Mîryel felhorkant és hátrált egy lépést. Anôriel felajzotta az íját és a bokora szegezte.
- Ki vagy? Lépj elő!- utasította az idegent. A bokor újra megremegett és egy deres ló lépett elő hátán egy csuklyás alakkal. Anôriel nem látta az arcát a homály miatt ezért se nem szólt se nem rakta le íját.
- Te mindenkit meg akarsz ölni?- szólalt meg egy nyugodt hang. Anôrielnek ismerős volt valahonnan. Az idegen leugrott lováról és hátradobta kapucniát. - Legolas vagyok!
Anôril leeresztette az íjat. A herceg még így eszméletlenül jól nézett ki sáros útiköpenybe.
-Mit keresel itt?- kérdezte kicsit sem kedves hangon. Éléneken élt még emlékezetében az ügyük.
- Ugyan Anôriel ne légy ilyen gonosz! Visszahoztam valamidet!- mosolygott Legolas. Anôriel azonnal a nyakához kapott. Nem volt meg a medálja. Legolasra nézett aki kitartotta felé kezét amin ott csücsült a nyakéke. Elmarkolta és felcsatolta.
- Köszönöm!- sóhajtott megkönnyebbülten. Lehet ezért nem tudta a napot egy minimálisan se irányítani? A medál kell ahhoz hogy uralkodni tudjon az égitesteken?
- Hova is indulsz?- érdeklődött Legolas. Anôriel habozott. Elmondja? Ne mondja? De mielőtt válaszolhatott volna észrevett Legolas nyakában valamit.
- Az mi?- lépett közelebb. Legolas lenézett majd vissza a lányra. Kinyújtotta a kezét, megfogta a lány kezêt és magához rántotta.
- Normális vagy? Engedj el!- tiltakozott Anôril. De valami megmagyarázhatatlan okból jól esett neki ez a közelség a herceghez.
- Csssssss csak figyelj! Kíváncsi vagyok valamire!- suttogta Legolas. A nyakláncuk is összeért. Anôriel nyaklánca egyszercsak kékes- ezüst fényben felragyogott. Néhány perc múlva Legolasé is. A Tünde elengedte. Anôril zavartan és a medálját bámulva hátralépett.
- Ez meg mi volt?- tátotta el a száját hol Legolas hol az ő nyakláncára meredt. El se tudta képzelni hogy mi lehetett ez a fény.
- Annyit jelent hogy veled kell mennem akárhová is mész!- indult meg Legolas a lova felé. Anôril utána sietett.
- Ho.......honnan tudod?- húzta vissza a köpenyénél fogva.
- Fogalmam sincs! Gondolom ezt jelenti!- nevetett Legolas. Anôril megforgatta a szemét.
- Nem jöhetsz velem!- rázta meg a fejét. Legolas lereszkedett az ő szintjére hogy a szemük egy vonalban lehessen.
- Miért nem Anôriel?- a nevét szinte suttogva ejtette ki. A lány beleremegett Legolas lágy hangjára.
- Nem tudom!- hajtotta le a fejét.
- Na akkor veled megyek! Majd út közben elmeséled!- pattant fel Legolas a lóra. Anôriel nem akart ellenszegülni. Így hát ő is felszállt Mîryelre és megindult előre.
- Na halljam! Hova mész?- kíváncsiskodott Legolas. Anôril rásandított. Gyűlölte ha faggatják és azt is ha beleötik az orrukat  a dolgába.
- Egyébként semmi közöd hozzá!- grimaszolt.
- Egyébként visszahoztam a nyakláncot ami igen fontos számodra mint látom! Szóval cserébe elmondod miért szöktél el a küldetésed elől! És hogy ki is vagy te valójában!- felelte Legolas. Anôril lemerevedett. Tudta hogy el kell mondania de olyan nehezére esett.
- Jól van....!- kezdte. - Szóval a Nap- Hold Hercegnő vagyok! Uralni tudom ezt a 2 égitestet! Egy régi barátom helyesbitek a legjobb barátom küldött egy levelet amibe sürgősen Bríbe hívott! Azt mondta fontos ügy! És ha ő azt mondja akkor úgy is van!
Miközben beszélt átadta a kis levelet a tündének. Legolas átolvasta. Olvasás közben tökéletes ívű szemöldöke egyre följebb szaladt.
- Öhm.......értem! De Elrond tud erről? - kérdezte Legolas visszanyújtva a papírt. Anôril felhúzta a szemöldökét. Legolas sosem figyel oda normálisan? Azért egy hercegtől többet vár az ember.
- Khm.....Legolas ott volt a levélben!- jegyezte meg. A herceg zavartan bólintott majd előrefigyelt.
- Akkor tudja?- pillantott a lányra. Anôril fáradtan bólintott.
- Akkor mehetnénk is egy kicsit gyorsabban nem de?- mosolyodott el Anôril. Legolas elvigyorodott és vágtára ugratta Ashfalotot. Mîryelből is előtört a verseny szellem ezért a ló után eredt.
A lány még örült is hogy útitársa akadt. Főleg hogy olyan kellemes útitárs mint Legolas Herceg.