Some Things Never Change ❄ Nash Grier ff

🌵 t h i r t y 🌵

🌵 Shadow szemszöge

Még csak délután 4 óra. 1 órája, hogy megérkeztünk, kipakoltunk és... zabáltunk. Gyros-t, chips-et, na meg csokit is, őm pizzát és azért egy kis csirke is lement.

-Üvegezzünk.- köpte be a semmiből Matt. Ki más?
Okés, rendben... jöttek a válaszok. Leültünk a földre a nappaliba és fogtunk egy üres üveget. Elősször Cam pörgetett és az üveg Matt-en landolt.
-Felelsz vagy mersz, pöcsfej?- kérdezte gonosz vigyorral. Valami azt súgja, hiába szeretne felelni drága Matt, akkor is beszopja.
-Őm... felelek.- puhány, nocsi, beszariii.
-Mi volt a legcikibb dolog ami veled történt és senki sem tud róla?- na ez engem is érdekel. Minden Matt felé fordultunk és kíváncsian vártuk a válaszát.
-Egyszer 10 évesen engedtem, hogy egy kecske megnyalja a tököm.- hogy mi van? Ez... undorító.
-Oké. Hagytam volna ezt inkább a faszba.- mondta Cam és undorodva nézett Matt-re.
-Te kérdezted faszom, én csak válaszoltam.- megrántotta a vállát és mintha mi sem történt volna, pörgetett. Az üveg ez úttal rajtam landolt.
-Mrs.Grier, felel vagy mer?- kérdezte.
-Merek.- nem vagyok én puhapöcs, heh.
-Nyomunk egy kis tejszínhabot Cam hasára, te pedig lenyalod.- Bassza meg. Ezt nem tehetem öcsém, hisz itt ül a pasim mellettem.
-Na a nagy jó büdös lófaszt!- kiáltott fel Nash.
-Az én csajom nem fog Cam hasáról semmit sem nyalni!- ezzel felált és kiviharzott a házból. Beletemettem a fejem a kezeimbe, nem tudtam mit csináljak. Ez csak egy apróság és már féltékeny is.
-Ezt jól elkúrtad pöcsöm.- dobta meg egy párnával Carter Matt-et. Sóhajtottam egy nagyot, feláltam és kimentem megkeresni Nash-t.

Fél órája bojongtam az erdőben, de semmi.
-Nash?- kiáltottam, nem jött válasz. Már sötét volt, mivel a játék picit elhúzódott, én pedig majd befostam itt.
-Naaash!- ezúttal jött válasz. Konkrét valaki hátulról átölelt és ez a valaki Nash volt.
-A jó büdös faszba! A frázt hozod rám!- torkoltam le amint megfordultam az ölelésében. Mérges voltam rá, de mivel ma volt a hónapfordulónk és mert nagyon féltettem megcsókoltam.
-Szeretlek baba.- súgta a fülembe.
-Én is téged.- pusziltam meg.
-Gyere mutatok valamit.- megfogta a kezem és elkezdett egy ösvény felé húzni. 20 perc után megérkeztünk egy gyönyörű mesébe illő házikóhoz. 👇

Ahogy beléptünk az ajtón, kedvem volt ott helyben elbőgni magam. Az egyetlen fényforrás a gyertyák voltak. Minden sarokban, mindenhol. Azon kívül rózsaszirmok is voltak elszórva egy-egy helyen. Az asztalon gyertyafényes vacsora, bor és csokiii. Nash egyszer csak felém fordult és a háta mögül előhúzott egy rózsa "csokrot". Nem igazán nevezném csokornak, mivel a rózsák egy szív alakú dobozban voltak. 👇

Ez után vacsoráztunk és úgy döntöttünk, hogy itt alszunk. A csapatnak dobtunk egy SMS-t és befeküdtünk az ágyba. Nash szorosan ölelt magához, a hátomra különböző mintákat rajzolt ami igazán nyugtató volt. Én a mellkasán feküdtem és csak úgy simogattam a "pocakját".
-Shad, elfelejtettem valamit odaadni.-Úr isten mennyi pénzt költött ez rám. Nekem elég, hogy szeret. Nem kell a pénze sem a hírneve. Csak simán Nash kell.
A zsebéből előhúzott egy bársony dobozkát és odanyújtotta nekem.
Lassan kinyitottam és egy gyönyörű medál volt benne 👇

A hold és a nap. A nyaklánc alatt volt egy kis cetli, kivettem és elolvastam.
"Mert te vagy a fény az éjszakában. Szeretlek, ezt ne feledd soha."
Elsírtam magam és Nash-re dőltem. A nyakába fúrtam a fejem és csendben szipogtam, közben vagy 60-szor megköszöntem neki.
-Mivel érdemeltelek ki téged?- kérdeztem, de erre válasz nem létezik. Lehetetlen, hogy valaki ilyen tökéletes legyen.

🌵🌵🌵