Some Things Never Change ❄ Nash Grier ff

🌵 t w o 🌵

🌵Shadow szemszöge 

-Nyisd ki!- szólalt meg egy ismeretlen hang az ajtó mögül.
-Hagyj már minket, éppen szórakozunk!-kiabálta vissza kicsit dühösen Greg. Gyerünk Shadow... gondolkodj... Kihasználtam a helyzetet és jó erősen tökön rúgtam aztán pedig lebasztam neki egyet amivel kiütöttem. A kulcs a zsebében volt, így azt gyorsan kikapva, rohantam is az ajtó felé. Mire már majdnem kinyitottam, az kivágódott és négy fiú esett be rajta. Az egyik nagyon is ismerős volt, csak nem tudtam honnan, igaz, csak a hátat meg a haját láttam, de attól még ismerős volt.
Mikor végre feltápászkodott, villámcsapásként ütött belém a felismerés. Ahogy belenéztem a sugárzó kék szemeibe, azonnal tudtam ki az. Bár a külseje sokat változott, a szemei ugyan olyan elbűvölőek voltak mint régen. Ahogy belenézett a sirástól kipirosodott szemeimbe, tudtam, hogy ő is felismert. Van ami nem változik, még ha akarjuk akkor sem.
-Shady- suttogta a velem szemben álló fiú. A másik három fiú tekintete csak kettőnk között cikázott.
-Nash- suttogtam én is és újra sírni kezdtem. Feltörtek az emlékek.

🌿-Én mindíg itt leszek neked Shady.- mondta a szemembe nézve a kicsi hat éves Nash.

🌿-Neee! Add vissza! Ma én választom ki, hogy mit nézünk!- harcoltam Nash-el a távirányítóért.

🌿-Nézd Shady...-mosolygott rám kisfiús mosolyával Nash.-sütöttem neked sütit.- hajtotta le a fejét zavarában.

🌿-Hagyj békén Miranda!- kiabáltam rá az előttem álló 11 éves, rózsaszínben öltözött lányra.
-Na mivan kicsi Shadow? Nincs itt Nash, hogy  megvédjen?- kérdezte gyúnyos hangon.
-Én mindíg itt leszek, hogy megvédjem.-mondta mérgesen Nash és ellökte előlem Mirandát.-Hagyd békén, vagy különben nem fog érdekelni, hogy lány vagy, akkor is megütlek.- a szemei szikrákat szórták ahogy Mirandára nézett. Ő csak hátat fordított és elment.

🌿-Anya? Felhívod Nash anyukáját, hogy át e jöhet Nash?- kérdeztem anyukámat.
-Figyelj kicsim... az nem fog menni. Nash-ék elköltöztek.- akkor egy világ ömlött össze bennem. Elment. Köszönés nélkül.

-Uram isten Shady! Jól vagy?!- jött közelebb Nash, de megálítottam.
-Ne gyere közelebb.- emeltem fel a kezem.
-Shadow kérlek.- kérlelt, de én csak fogtam a ruháimat, gyorsan felöltöztem és már viharoztam is ki a szertárból.
Éppen kicsengettek és akkor Nate és Evan rontottak ki a teremből. Egyenes hozzájuk futottam és rá ugrottam Evan-re.
-Mi a baj?- kérdezte egyszerre a két bátyám. Újra sírni kezdtem.
-G-Greg megakart e-erőszakolni.- mondtam sírós hangon és olyan voltam mint egy kocsonya. Nem tudtam lenyugodni.
-HOGY MIT AKART?!- üvöltött fel Nate. Evan lerakott a földre majd beleütött egyet a falba.
-HOL VAN AZ A FASZ FEJ?!- itt már mindenki ránk figyelt.
-A szertárban. Nash megmentett.- suttogtam.
-Nash!- kiáltott oda neki Nate.
Ő azonnal ott termedt előttünk.
-Vigyázz rá amíg mi elintézzük Greg-et.- mondta Evan. A szeme dühöt tükrözött. Tudtam, hogy szét fogják verni őt, de nem álítottam meg őket, mert az a féreg teljesen megérdemelte.
Nash kicsit habozott majd szorosan a karjai köré zárt. Újra elkezdtem sírni. Nash a nyakamba temette az arcát és elkezdett a fülembe suttogni.
-Kérlek Shady, bocsáss meg. Én nem akartam elmenni, de muszáj volt. Azért mentem el köszönés nélkül, mert így egyszerűbbnek tűnt. 5 éven keresztül mindennap gondoltam rád. És most, hogy betöltöttem a 18-at, visszajöttem. Ne haragudj. Sajnálom.- éreztem ahogy a könnyei elkezdenek folyni. Kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Hiányoztál Nashy.- mosolyogtam rá. Végre vissza kaptam a legjobb barátomat és soha többet nem engedem el. Ő csak újra ölelésbe vont. A meghitt pillanatot a bátyáim zavarták meg, ahogy Greg-et vonszolták ki a szertárból.
-Na ide figyelj egy agybabaszott perverz nyomott fasz.- kezdte idegesen Evan. Nem csodálom. Hajrá bátyus, baszd csak szét.
-Mit képzelsz magadról te tetves geci?!- üvöltött Nate és lebaszott neki egyet.
-Azt hitted, hogy ezt majd megúszod?!- bum még egy ütés, de most Evan-től. Ekkor úgy döntöttem legyen teljes a dolog, elvégre mindent együtt csinálunk. Mivel boxolok így van bennem erő. Kibontakoztam Nash oleléséből és elkezdtem Greg felé közeledni.
-Kérlek ne. Sajnálom Shadow.- kérlelt, de már késő volt. Egy újabb jobbhoroggal kiütöttem megint. Evan és Nate szorosan megöleltek és kérték, hogy meséljek el mindent.
-Úr isten. Hogy nem vettem észre, hogy elvette a telefonomat?!- Evan már a sírás határán volt, de én nem hibáztatom. Greg nagyon is rafinált. Nem meglepő, hogy sikerült neki.
-Majdnem megerőszakoltak miattam.- ezt már csak suttogta. Két kezem közé vettem az arcát és jó mélyen a szemébe néztem.
-Evan. Ez nem a te hibád. Tudjunk milyen Greg. Nem haragszom rád, mert nincs miért.- pusziltam meg az arcát. Bólintott.

🌵🌵🌵