Some Things Never Change ❄ Nash Grier ff

🌵 t w e n t y t h r e e 🌵

🌵 Shadow szemszöge

Ide jöttem a poklok valagába, hogy szembe találjam magam Nash-el?! Ez komoly? Szórakozol velem élet? Ott ült előttem... A fiú aki a legjobb barátom volt, aztán a szerelmem, megmentette az életem, aztán pedig megcsalt a picsába. Szép kis történet mondhatom. Tiszta szívszorító.

-Mit akarsz?- röffentettem oda. Nincs okom kedvesnek lenni vele. Megbántott, hazudott. Most már bassza meg.
-Shad, hallgass meg.- kérlelt. Hűha. Még Hawaii-on sem hagy békén. Szép mondhatom.
-Nem.- válaszoltam egyszerűen.
-Basszam már meg! Ülj le a kurva életbe és hallgass meg baszki!- Jaj atyám, valaki ideges.
-Jólvan na, egyél meg.- hülye paraszt. Leültem az ágyra, Nash pedig előttem idegesen járkált körbe körbe.
-KÖSZÖNÖM!- mondta, de még mindíg járkált mint zsidóban a fájdalom.
-Állj már meg. Nem hiszem el, hogy nem szédülsz. Én csak nézlek, de már közel vagyok ahhoz, hogy leszédüljek itt az ágyról.- végre megált, vett egy mély levegőt és elkezdett hadarni.
-Szóval... A régi menedzserünk Michael, Miranda apja. Megfenyegetett, hogy hogyha nem táncolok úgy, ahogy a lánya fütyül akkor tönkre teszi a bandát. Ezt nem hagyhattam. Nekik köszönhetem, hogy visszakaptalak és most pedig egy picsa miatt megint elveszítettelek. Nem csaltalak két hete, higyj nekem. Nem lennék rá képes. Az a csók volt az első és az utolsó is. Ma járt le a szerződés Michael-el, felbontottuk, találtunk egy új menedzsert és most itt vagyok. Életem szerelme előtt és bocsánatért esedezek. Itt állok előtted és remélem, hogy megtudsz nekem bocsátani. Tudom, hogy néha egy fasz fej vagyok, de Shad, ez a fasz fej teljes szívéből szeret téged. Veled akarja leélni az életet. És végül, ez a fasz fej reméli, hogy megbo...- nem tudta befejezni mert feláltam és megcsókoltam. Azonnal visszacsókolt. Hiányzott.
-Nekem hiányzott ez a fasz fej. És én is szeretem.- mondtam és ezúttal Nash csókolt meg.
-Akkor megbocsájtasz?- megforgattam a szemeimet és játékosan sóhajtottam egy nagyot.
-Meg.- hiszek neki. Lehet, hogy nagy hibát követek el, de ez a jövő titka egyenlőre. Nem tudom mit tartogat nekem a sors, de a negatív dolgokat megtarthatná magának, mert én rohadtul nem kérek belőlük. Boldog vagyok és csak is ez számít. Csak a MOST számít. Élj a mának. Tedd azt, amit a szíved diktál és az én szívem bizony Nash-t akarja.

Mikor kimentünk a házikóból, Ryder már nem volt ott. Gondolom nem akart gyertyatartó lenni.

Visszamentünk a motoromhoz és Nash-nek még a szava is elállt amikor meglátta. Oh igen, az én baby-m.
-Vezethetem?- csillant fel a szeme.
-Nem.- na még mit nem?! Szivárványt neszarjak? Ez csak is az én kicsinyem és rajtam kívül senki sem vezetheti.
-Kééérlek.- kutya szemek. Tipikus.
-Nem.- válaszoltam, de inkább rá sem néztem.
-Veszek neked egy plüss unikornist.- na jó. Talán kivételt teszek.
Kikaptam a zsebemből a kulcsokat és Nash kezébe nyomtam. Győztes vigyor került az arcára.
-Hol van itt egy pláza?- az unikornisok közé és továáább. Elmondtam neki, hogy merre menjen és 4 órával később már a kezemben egy bazi nagy unikornissal ültem fel Nash mögé a motorra. Neeem, abszolút nem nézték hülyének minket az emberek. Készült vagy 30 kép az tuti. Már szinte látom ahogy holnap teli lesz velünk az internet. De én még egy plüssel is a kezemben kemény vagyok mint Tarzan sarka, ezt sose feledjétek.

A hotelszobában fekszünk és éppen a Micimackó-t nézzük. Imádom ezt a mesét. Nagyon hasonlítok Micimackó-ra. Én is mindíg zabálok. Mint egy disznó. De nem ez a lényeg. Kaja az élet.
-Nem megyünk le a tengerpartra fürdeni?- kérdezte Nash és közben a hátamot simogatta. Átt cuccoltam hozzá szóval ez már a közös szobánk. Kiderült, hogy marad még velem egy hónapig. Evan és Nate pedig 1 hét múlva hazautaznak, mert hogy, idézem Nate-et: "Most már vigyáz rád Nash."
-Azt hittem fáradt vagy.- néztem fel rá.
-Már nem vagyok.- ennyi kellet. Kilőttem magam mint a puskából és felvettem a bikinimet. Nash is felvette az övét és kéz a kézben mentünk le a partra.

Már este volt és senki nem volt lent.
Úsztunk egy picit aztán pedig kicsikét jobban összegabajodtunk és valahogy felbotorkáltunk a szobánkba és hát megtörtént az... na az aminek történnie kellett.

Vigyorogva aludtam el Nash karjaiban. Jobb már nem is lehetne.

🌵🌵🌵