(Van, ami nem változik.)
Shadow Black egy 17 éves lány és Észak Karolinában él az anyukájával és a 2 bátyjával Evan-el és Nate-el akik 18 évesek. A Davidson magán suliba jár, ugyan úgy a két bátyja is.
Kis koruk óta legjobb barátok voltak Nash-el...
Jó újra Shad közelében lenni. Már nagyon hiányzott. Pocsékul érzem magam amiért itt hagytam. Nem tudom, hogy voltam rá képes. A srácok segítettek abban, hogy legalább egy kicsit is elfeletkezzek róla, bár nem sikerült örökre. Visszakellett hozzá jönnöm. Hiányzott a mosolya, az epres illata, a gyönyörű szemei és persze egész Shadow úgy ahogy van. Olyan tökéletes, szeretnivaló és törékeny. Ha tehetném még a széltől is megvédeném. Jó látni, hogy a srácokkal is ilyen jól kijön, be vallom, kicsit féltem attól, hogy-hogy fog rájuk reagálni, de hála istennek minden simán ment.
-Szóval, ti ilyen fiú banda faszság vagytok?- kérdezte téli szájjal. Már megevett 3 pizzát és még mindíg nádzsál vékony. -Hé! Ez nem faszság!- kiáltott rá sértődést színlelve Matt. De amúgy jah, igaza van. -Jolvan jolvan, kövezz meg baszki.-nevetett Shad. Olyan gyönyörű amikor mosolyog. Várjunk csak, mi a fasz? Gyönyörű?! Mivan Nash, napszúrást kaptál? -Kérem távozzanak.- jött oda egy középkorú férfi az asztalhoz. -DE MIÉRT?- visítottunk egy emberként minden. Mi az, hogy távozzunk? Na majd nagy faszt. -Hát pont ezért, túl hangosak. Menjenek amíg még nem tiltom ki magukat innen. Eddig is csak azért viseltem el önöket, mert itt van Shadow is.- mondta a faszi. Hát ez baszat... még a főnököt is megnyerte. Bár mindíg is ilyen volt, mindenki seperc alatt megszerette. Nem tudom hogy csinálja. -Oké Bill, már megyünk is.- mondta Shadow ezek szerint Billnek. Jó rendben menjünk. Egy emberként álltunk fel, fizettünk és már mentünk is. A pizzázó előtt a fiúk elköszöntek Shad-től, de én úgy döntöttem hazakísérem mivel nem voltunk nagyon kettesben a mai nap folyamán.
Az út közben sok mindent megbeszéltünk. Jó volt újra vele. Soha többé nem hagyom el. -Min gondolkozol ennyire?- kérdezte és rám emelte a gyönyörű szürke szemeit. -Azon, hogy hogy lehettem ekkora egy fasz, hogy akkor elhagytalak.-vallottam be teljesen őszintén. Hisz ez volt az igazság. Sajnos a múlton már nem tudok változtatni. -Ezt hagyjuk Nash. A lényeg, hogy újra itt vagy.- szorosan megölelt amit azonnal viszonoztam is. Az óta sem találtam másik lányt, aki betöltötte volna Shadow helyét. Nem tudtam. Mindenkiben őt kerestem, de sose találtam. Bizony-bizony... szerelmes voltam, vagyok és örökké az is leszek, a legjobb barátomba. Tudom, hogy ő csak barátként tekint rám, de nem adom fel. Nem vagyok egy puhapöcs aki az első akadálynál feladja. Mikor a házuk elé értünk készültem volna elköszönni, de ez a tervem meghiúsult amikor is Shade megkérdezte, hogy nem e alszom náluk. A válaszom, gondolkodás nélkül, egy "De persze, miért ne?" volt.
Felmentünk a szobájába és amíg ő elment zuhanyozni addig én körbe jártam a szobát. A rózsaszín falakat leváltotta egy gyönyörű zöld árnyalatra és az egyik falon egy erdős tapéta volt felrakva. Ez előtt a fal előtt volt egy hatalmas franciaágy amin szintúgy zöld huzat volt. Szembe az ággyal volt egy nagy plazma TV. Jobbra tőle egy nagy fehér komód és egy nagy, szintén fehér, szekrény. A falon, szemben az ajtóval, voltak képek a családjával és ráadásul még velem is. Az ágy melett, a falon egy nagy ablak húzódott egészen a földig, ami talán ajtó ként is funkcionált. A komódon megtaláltam azt a karkötőt, amit még szülinapjára adtam neki. Még nekem is megvan a sajátom, jelenleg is a csuklómon van.
Miután Shad végzett, elmentem én is zuhanyozni. Mikor végeztem, a lány, aki színt hoz a szürke napjaimba, már az ágyban feküdt és a telefonját nyomkodta. Az érkezésemre felkapta a fejét és jól végig mért. Na igen, az évek alatt sokat edzettem. -Tetszik amit látsz?- kérdeztem és megvillantottam ezer wattos mosolyom. A lány elvörösödve kapta a fejét újra a telefonjára. Felnevettem. Olyan cuki.
🌵🌵🌵
Shadow szobája:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
