Some Things Never Change ❄ Nash Grier ff

🌵 s e v e n 🌵

🌵 Shadow szemszöge

Miranda. Hogy a holdkóros kurva anyád cetlis mindenit. Még Nash-re is rá mászik. Ilyen nincs gyerekek.

Láttam a fiúkon, hogy nem kedvelik. Ahogy megkérdezte, hogy Nash-nek nincs-e kedve vele elmenni valahova, felment bennem a pumpa. Hát mindjárt leütöm egy bambusz zoknival bassza meg. Cameron szerintem látta mert sejtelmesen elmosolyodott. Fasza.
-Bocs, de nem.- mondta Nash úgy, hogy rá sem nézett. Megkönnyebülve fújtam ki a levegőt.
-Miért nem?- kérdezte nyávogva Miranda. Istenemre mondom, macskának kellemesebb hangja van, mikor rá lépnek a farkára.
-Mert van barátnőm és nem tervezem lecserélni.- itt megfagyott bennem a vér. A picsába. Hát ez fenomenális, mondhatom. Mindenki tányér nagyságú szemekkel nézett Nash-re. Ezek szerint ők sem tudták.
-És még is ki az?- húzta gúnyos vigyorra a száját az a kurva. Én már a könnyeimmel küzdöttem, kérlek ne most.
-Shadow az.- hogy mi van? Tudtommal nem. Vagy bevoltam baszva és akkor történt, csak nem emlékszem rá? Neeem... Erre biztos emlékeznek. A fiúk, megkönnyebbülés gyanánt, kifújták az eddig benntartott levegőt.
-Nem hiszem el. Bizonyítsd.- nyávogta már megint. Hogy húzz már a büdös picsába baszki.
Nash felém fordult, eltátogott egy "bocsi" szerűséget, egyik kezét a combomra tette és végül megcsókolt. Viszonoztam a csókot, bár tudtam hogy nem helyes amit most teszek. Nash nyelve bejutást kért amit én meg is adtam nekik. A srácok körülöttünk fütyültek és tapsoltak és néhány olyan szót is elkaptam, hogy "végre", "ideje volt már" meg a társai.
A csók elég hosszúra sikeredett amit én nem is bántam. A csók után Nash homlokát az enyémnek döntötte és lecsukta a szemeit, én is hasonlóan cselekedtem. Miranda teljesen felbaszódva eltrappolt valahova és vitte magával a pincsikutyáit is. Bye-bye hülye kurva.

A fiúk egy emberként áltak fel az asztaltól és elhagyták az ebédlőt. Nash kinyitotta a szemeit, de nem húzódott el.
-Sajnálom.- suttogta úgy, hogy csak én halljam. Ő drágám én nem haragszom. De...
- Semmi baj.-mosolyogtam. -Felejtsük  el.- mondtam végül. Nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat.

🌵 Nash szemszöge

Mióta vártam már én erre a csókra, erre ő azt mondja felejtsük el?! Viccel velem? A homlokomra van írva, hogy "balek"?!
-És ha én nem akarom elfelejteni?- kérdeztem. Nem akarom és nem is fogom.
-Muszáj lesz Nash. Nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat.- mondta és elhúzodott. Ne mááár. Miért utálsz engem jó isten?
-Nem fogod. Kérlek Shad. Csak próbáljuk meg.- már készültem volna letérdelni, de inkább nem tettem. Már így is sok ember nézett minket.
-Nem.- mondta, fogta a cuccait és kiviharzott az ebédlőböl.
-A picsába!- csaptam idegesen az asztalra majd fogtam én is a cuccaim és futottam Shad után.

🌵 Shadow szemszöge

Én nem akartam ezt. Vele akarok lenni, de nem lehet. Félek, hogy elveszítem. Már megint.

A könnyeim már patakokban folytak le az arcomon. Hallottam ahogy Nash mögöttem idegesen a nevemet kiabálja, de nem áltam meg. Nem vagyok ehhez elég erős.
Egyszercsak valaki elkapta a csuklómat, magához rántott és megölelt. Tudtam, hogy Nash az mégis visszaöleltem. Erre volt most szükségem. Szükségem volt a legjobb barátomra, akibe beleszerettem. Igen, elismerem. Az évek során sokat változott, ám az a gyönyörű szempár semmit sem változott. Az a szempár, amiben másodpercek alatt eltudok veszni. Van, ami nem változik. A szem a lélek tükre és bármennyire is nem akarod, ők elárulnak ha hazudsz, vagy ha szomorú vagy, de próbálod elrejteni azt egy műmosollyal. Tudom, hogy Nash nem hazudott. Tudom, hogy akarja és én is akarom, de nem lehet. Nem merem, nem akarok kockáztatni. Tisztában vagyok vele, hogy most ha hagyom elmenni, már nem lesz az enyém, de ő megérdemli a boldogságot és velem bizony nem lenne az.

🌵🌵🌵