Some Things Never Change ❄ Nash Grier ff

🌵 f o u r t y f o u r 🌵

🌵 Shadow szemszöge

Kemény 6 óra után megérkeztünk. Béreltűnk egy autót és Nash elvezett egészen a házukig.
Hát... hazudnék ha azt mondanám kicsi.
-Tetszik?- kérdezte Nash. A kezét a pocakomra simította. Van már egy igen pici pocim, de alig lehet látni. Olyan mintha híztam volna.
-Gyönyörű.- mondtam és végig vezettem szürke szemeimet a házon.
-Menjünk.- kiszáltunk, Nash a kezét a derekam köré fonta és együtt az ajtóhoz mentünk. Nash csak egyszerűen kinyitotta az ajtót és besétált.
-Anya!- kiáltotta el magát. A konyhából Liz dugta ki a fejét. Amint meglátta a fiát a szája elé kapott és odafutott Nash-hez.
-Kicsi fiam!- Liz semmit sem változott. Még mindíg egy gyönyörű nő. Ez után a szemeit rám vezette.
-És ki ez a gyönyörű... Shadow!- felismert és a egy szoros ölelésbe vont. Azonnal visszaöleltem. A lépcső felől apró lábak dobogását hallottuk és másodperceken belül megjelent Skylynn és az arany hajkoronája.
-Sky!- kiáltotta Nash. A kislány megszaporozta a lépéseit és Nash nyakába ugrott. Megszorongatták egymást és aztán Nash letette Sky-t. A gyönyörű kislány ez után felém fordult, ám nem hiszem, hogy megismert.
-Te ki vagy?- kérdezte azon az angyali hangján. Egy mosoly kúszott az arcomra és legugoltam hozzá.
-Shadow vagyok.- A szemeiben megcsillant a felismerés és az apró újjait végig vezette az arcomon aztán a hajamon. Nash mondta, hogy Skylynn tud rólam. Kis korában Nash nagyon sokat mesélt rólam... mutatott neki képeket és ez a kislány már többet tud rólam mint a saját testvéreim.
-Gyönyörű vagy.- suttogta én pedig a kis törékeny testét egy szoros ölelésbe vontam.
-Kettőnk közül itt te vagy a gyönyörű.- mondtam neki és nyomtam egy puszit a homlokára.
-Rendben gyerekek. Menjünk együnk. Az ebéd már kész van.- Liz szólt és már a konyhában is volt. Követtük őt aztán pedig leültünk az asztalhoz. -Mi szél hozott titeket?- kérdezte és angyalian ránk mosolygott. Élénk tette az ételt nekem meg csoda, hogy a nyálam nem csurgott ki.
-Ami azt illeti... szeretnénk valamit mondani.- mondta Nash. Körül néztem és Hayes sehol sem volt. Érdekes.
-Várj. Hol van Hayes?- kérdeztem Liz-től. Már éppen nyitotta ki a száját, ám ekkor...
-Megjöttem!- hallottunk egy mély hangot a bejárati ajtó felől. Később Hayes magas alakja jelent meg konyhában.
-Naaash! És Shadie?- Hayes kiskora óta Shadie-nek hív. Bólintottam, Hayes odajött és szorosan megölelt. Viszonoztam és ez után Nash-t is megölelte.
-Amint mondtam... van egy hírünk.- Kezdte Nash. Mindenki ránk emelte figyelmét, én pedig kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Terhes vagyok.- jelentette ki Nash én pedig nem kicsit összezavarodva rá néztem. Szegény szerencsétlen kapcsolt és kijavította magát. -Őm vagyis nem én h-hanem Shad.- zavarában a fejét a tenyereibe temette én pedig a kezemet rásimítottam a hátára.
-Nagymama leszek?- kérdezte Liz, bólintottam. Könnyekkel áztatott arcal odajött és agyon csókolgatta az arcunkat. Ez után Hayes is gratulált Skylynn pedig...
-Hol a baba?- kérdezte teljesen összezavarodottan. A picsába.
-Shadow pocakjában.- válaszolta Nash és a kezét a pici pocakomra simította.
-És hogy került oda?- kérdezte a kis hercegnő.
-Őm hát... Ő... jött a Mikulás... és hát fogta e-ezt a babát és h-hát belém varázsolta.- mondtam végül. Mindenki, Skylynn-on kívül, próbálta visszatartani a nevetését, sikertelenül.
-Miért nevettek?- kérdezte.
-Ó semmi húgi.- mondta Hayes és ennyivel el is intézte. Sky bólintott és hagytuk a témát úszni valahova el a faszba. Hála istennek.

A nap elég jól telt. Rengeteget beszélgettünk, ettünk és ittunk is. A vacsora valami eszméletlen finom volt. Este 10 óra körül lehetett mikor úgy döntöttem, hogy fel megyek és lefekszem. Nash még maradt mert beszélgetni akart Liz-el. Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba. A telefonomat nyomkodtam amikor kopogást hallottam.
-Gyere.- mondtam. Hayes dugta be a fejét a kis résen. Rá mosolyogtam és Hayes közelebb jött aztán pedig leült az ágyra.
-Szóval...- kezdte, de ezt itt el is akadt.
-Szóval?- kérdeztem és kérdőn felhúztam a szemöldököm.
-Van egy csaj...- kezdte most már tényleg. De mivel én vagyok Shadow Black, félbeszakítottam.
-Úr isten! Hogy néz ki? Kedves? Hány éves? Mi a neve? Megismerhetem?- bombáztam a kérdéseimmel. Hayes nevetve megráztam a fejét és bólintott.
-Mindent sorjában Shadie.- bólintottam és csendben figyeltem arra, hogy mit mondd.
-Szóval... A neve Joy és hát... eléggé bejön. Vörös haja van és gyönyörű zöld szemei. Eszméletlenül kedves és ahányszor a közelemben van, mindíg lefagyok.- a szemei csillogtak ahányszor csak róla beszélt. Szerelmes a kis Hayes. Mesélt még pár dolgot róla így volt időm kitalálni valami tanácsot.
-Figyu Hayes... Egyszer élünk, növessz magadnak végre egy faszt és hívd el valahova.- mondtam már, hogy nem vagyok jó tanácsadásban? Hayes úgy nézett rám mintha valami örült lennék, de aztán annyira elkezdett nevetni, hogy majdnem leesett az ágyról.
-Köszi Shadie.- ezzel megölelt és kiment a szobából.

🌵🌵🌵