Some Things Never Change ❄ Nash Grier ff

🌵 t h i r t y t w o 🌵

🌵 Thunder szemszöge

-Te hónalj cirkáló szopott gombóc!- és csak ütöttem és ütöttem és ütöttem Nash-t ahol csak értem. Megérdemli! Át baszta a legjobb barátnőmet. MÁSODSZOR.
-Hogy basznád meg! Shad volt a legjobb dolog az életedben, de te ezt is elbasztad.- bumm egy pofon. -Egy ilyen ribanc miatt!- és még egy pofon.
-Baszd meg! Hazel rákos!- mi van? Itt valami sántít.
-Mióta?- kérdeztem, nem hiszem, hogy ez igaz lenne. Akkor nem így nézne ki.
-5 hónapja, jár kemoterápiára is.- a faszt.
-Te tényleg ilyen hülye vagy?! Nézz már rá! Szerinted így néz ki egy rákos ember?!- Hát ez tényleg félre van.
-Nem tudom, oké?- üvöltötte. Felült és lelökött magáról. Te paraszt.
-Mutasd a leleteket.- fordultam Hazel felé.  A hangom elég nyugodt volt.
-Nincsenek olyanok.-vihogott mint a hiéna. Tudtam, hogy itt valami nem stimmel.
-Hogy hogy nincsenek?!- kérdezte Nash. Elég dühös volt, de ő baszta el.
-Hát ha nincs betegség akkor gondolom nem lehetnek leletek.- csavargatta az újja köré a haját.
-Hú de megfújtlak.- indultam meg felé, de Ryder a derekamnál fogva magához húzott.
-Nyugi baby. Nem akarok börtön látogatásra járni.- súgta a fülembe. Jogos érv. Megnyugodtam és jobban belesimultam Ryder ölelésébe.
-MI AZ, HOGY NINCS BETEGSÉG?! MEG VAGY HIBBANVA TE KURVA?! ILYENNEL NEM JÁTSZUNK AGYATLAN RIBANC! MIATTAD VESZÍTETTEM EL ÉLETEM SZERELMÉT!- kiabált Nash. A lány még mindíg csak vigyorogva nézte.
-Ugyan. Itt vagyok neked én.- elkezdett Nash felé sétálni és azt hitte valami Victoria Secret modell. Hát szívem, messze vagy te attól.
-Ne gyere közelebb.- Nash hangja fenyegető volt, én már befostam volna Hazel helyében.
-Miattad elvesztettem Shad-et. Egy ilyen ribancot helyeztem Shad elé. Mekkora faszkalap vagyok.- és ennyi. Elsírta magát. Eltört a mécses. -FOGD A RÜHES CUCCAIDAT ÉS HÚZZ INNEN, DE KURVA GYORSAN!- Hazel felháborodva dobta hátra a haját, fogta a bőröndjét és elhúzott a szarba. Mindjárt jobb a levegő.

🌵 Nash szemszöge

Hogy én mekkora egy fasz vagyok. Hittem ennek a kétszínű kurvának és most elveszítettem Shad-et. Most már biztos nem fog nekem megbocsájtani. Végleg elbasztam.

Becsuktam a szoba ajtaját, lecsúsztam a fal mentén és csendben sírtam. Shad pulcsiját szorongatva szenderültem álomba. Hol lehet?

🌵 Shadow szemszöge

Céltalanul szeltem az utakot. Jobb kanyar, bal kanyar, megint balra... nem tudom hol vagyok, csak azt tudom, hogy nagyot csalódtam. Nagyon nagyot. Mi lehetett az ok arra, hogy ezt csinálja?

Megfordultam és visszafelé vettem az irányt. 2 óra múlva meg is érkeztem a nyaralóhoz. Sötét volt, így azt hittem nem lesz ott senki. Tévedtem. Thund várt rám. A fejét a tenyereibe temette, ám az érkezésemre felkapta a fejét.
-Shad!- nyakamba ugrott és a maradék életet is kiszorongatta belőlem.
-Jól vagyok.- mondtam és visszaöleltem. Örültem, hogy végre van egy lány barátnőm akivel mindent megbeszélhetek.
-El kell mondanom valamit.- kezdte. Elmondta, hogy Nash mit miért tett, már megint, de ez nem mentség. Kurvára haragszom, erre nem lesz elég egy kis nyaklánc. Megkell dolgoznia a bizalmamért és ez nem lesz egy könnyű menet.

Felmentem a szobánkba. Nash ott feküdt az ágyon, a pólómat szorongatta és álmában beszélt.
-Én sajnálom. Ne! Shad ne hagyj el! Szeretlek.- motyogta az orra alatt. Megesett rajta a szívem, már eléggé elfáradtam így csak befeküdtem Nash mellé és hozzá bújtam. Most így utoljára, egy ideig. Nash beszívta az illatomat és a szemei azonnal kipattantak.
-Sha! Jézusom! Én egy akkora faszkalap vagyok. Sajnálom. Egy ilyen ribancot helyeztem éled. Borzalmas pasi vagyok, nem érdemellek meg.- igaz. De mindegy, most fáradt vagyok és csak aludni akarok.
-Fejezd be. Gyere feküdj ide, aludjunk.- Nash szemei megteltek könnyekkel és jött, lefeküdt mellém, átkarolta a derekamot és magához húzott így teljesen a mellkasának simultam. Éreztem ahogy a sós könnyek mardossák a bőröm és a szívem összeszorult.  Annyira megakarok neki bocsátani, de még most nem lehet. Éreztem ahogy az én szemeim is megteltek könnyekkel, ez úttal nem tudtam őket visszatartani. Némán hagytam, hogy patakokban follyanak le az arcomon. Nash maga felé fordított és letörölte a könnyeimet.
-Hát ezt nagyon elbasztam.- motyogta és összeszorította a szemeit. A gyönyörű kék szemei most bánatban és sajnálatban úsztak. -Sosem akartam, hogy miattam sírj. Egy fasz vagyok. Soha a büdös életben nem akartam neked fájdalmat okozni. Csalódtam saját magamban. Megértem, ha soha többé nem fogsz nekem megbocsájtani, de én nem fogom feladni.- nyomott egy puszit a homlokomra, engem pedig lassan elnyelt az álom világ... Nash erős, ölelő karjaiban.

🌵🌵🌵