𝐕á𝐦𝐩í𝐫𝐨𝐤 𝐤ö𝐫𝐞 | ✅

• 4 •

- Veronika! - kopogtatott az ajtónál, mama - Kivel beszélsz? Van valaki bent veled? Fiú hangot hallottam! - reagálni sem volt időm, lenyomta a kilincset és benyitott a szobába.

- Francba... - motyogtam halkan - Kérlek, menj ki!

- Mi az, hogy menjek ki? A saját házamban vagyok! Azt csinálok amit akarok! - mondta hangosabb hangnemre váltva. Juppi, kezdődik egy újabb lázadás ellenem! Taps neki. - És ki ez a fiú? - nézett meglepődve Kevre. Igen el tudom képzelni miért van meglepődve...

- Mama ő csak... - próbáltam kitalálni valamit, de semmi nem jutott eszembe ezért segítségkérően Kevenre pillantottam.

- A barátja vagyok. - mondta Keven. Riadtan néztem rá, mire ő rámnézett és bólintott egy aprót. Na jó, ezt hogy hinné már el? Eddig nem volt közöm bármilyen fiuhoz is, nem hogy még barátom legyen. Vagyis tetszett egyszer egy fiú de ő a létezésemről sem tudott.

- Igen? Veronika, ez a fiú a barátod? - tette csípőre a kezét. Felpillantottam Kevre aki mosolyogva nézte mamát.

- Igen - válaszoltam sóhajtva.

- Rendben. - bólintott és megfordult - Csak szépen. - ezzel kiment. Csak szépen? Persze, ha fiú van a térben szépen beszél...

- Ez mi volt? - kérdeztem az ajtóra meredve.

- A barátod vagyok - válaszolta ő is az ajtót nézve.

- Nem! - fordultam felé hirtelen - Nem, nem és nem. Ezt csak mama hiszi így. Nem is ismerlek, meghát te, izé...

- Vámpír vagyok - bólintott egyetértően. - Csak vicceltem nem vagyok a barátod - felnevetett. Kösz. - De Evan miatt többet kell velünk légy, mert ha velünk vagy nem bánthat.

- Velünk?

- Hát... Nem csak egyedül vagyok. Van ilyen "én fajta" vámpír. - próbálta magyarázni, de így sem értem. Mi az, hogy " én fajta" vámpír?

- Értem - bólogattam - Vagyis nem...

- Gondoltam - sóhajtott - Elmagyaráznám ezt is, de mennem kell. Holnap beszélünk - megindult az ablak felé, mire kérdően néztem rá.

- Tudod feltalálták az ajtót is. És csak azért, mert nem ismered, nem kell az ablakon járkálj ki be. - mondtam unottan.

- Jah tényleg a barátod vagyok, használhatom az ajtót is - vágott gondolkodó fejet, de végül elnevette magát, mire elmosolyodtam.

- Gyere - mondtam és kinyitottam a szobám ajtaját, majd a kis folyosón vegigmentünk de a kijárat előtt megállt.

- Hogy hívják mamádat? - kérdezte halkan.

- Elisabeth.

- Oké. - bement a konyhába ahol mama főzött - Szép estét Elisabeth.

- Köszönöm, neked is... - hallatszott a válasz, de Kev közbevágott.

- Keven. - mondta a nevét, majd visszajött hozzám.

- Ez mire volt jó? - néztem rá felvont szemöldökkel.

- Udvariasság - mosolyodott el, majd kinyitotta az ajtót - Holnap beszélünk - megfogta a kézfejem és nyomott rá egy puszit, majd elment. Hát ez milyen évszázadból jött?

Becsuktam az ajtót, majd viszamentem a szobámba. Megfogtam a laptopom, az ágyra tettem, majd én is leültem. Megnyitottam az Instagramot - amin csak idézetes oldalakat, meg kedvenc hírességeim követem - és láttam, hogy kaptam egy üzenetet Lucy-tól.

" Ma este Audrey-nál alszom, rosszul érzi magát. Vigyázz magadra! "

Oké értem, hogy ott marad vele, de azt mondta, hogy este beszélünk. Melyik estére gondolhatott? Halálom utánira? Érkezett mégegy értesítés.

melaniearreaga követni kezdett téged 3mp

Miután viszskövettem jött tőlle egy üzenet is.

"Holnap menzán velünk fog ülni a báttyám is. Ugye nem baj?"

Épp írtam volna neki amikor mama bejött a szobámba.

- Lefekvés! - szólt szigorúan, majd a laptopom után nyúlt, lehajtotta a képernyőt és kézbe vette. - Most Veronika.

- De még csak 9 óra van! Nem vagyok álmos! - próbálkoztam kiállni magért valahogy, de nálla már nem jön be ez a "nem vagyok álmos " duma. Igazábol dög fáradt voltam, nem tudom miért, de azért még Instáztam volna kicsit.

- Nem érdekel, akkor bámuld a plafont, olvass egy könyvet, rajzolj vagy foglald el magad mással. Rontsa a szemed ha folyton ezt a kütyüt bámulod. Édesanyád mit csinált volna? Engedte volna ezt neked? -mondta tettett szigorúsággal, mert amúgy úgysem nagyon érdekli mi van velem. Kiment a szobámból és magával vitte a laptopomat is. Ilyenkor úgy imádom az én nagyanyám.

Sóhajtva hátradőltem az ágyban, majd azon kezdtem el gondolkodni, hogy holnap mit kéne felvennem, mit fogok kezdeni magammal, és hasonló szarságok jutottak eszembe. Várjunk csak... Melanie Arreaga? Mióta Arreaga?
Keven Arreaga...
Erősen lehúnytam a szemem, majd magamban mondogatni keztdem: hogy Melanie báttya akivel holnap ebédelünk ne Keven legyen! Ha mégis ő Melanie báttya akkor...Melanie is vámpír és csak azért akart a barátnőm lenni, mert ismerem Kevent? Ez nállam így jött le. Nos, az igazság holnap kiderül.

...

Reggel nem a szokásos idegesítő ébresztőm hangjára ébredtem. Valami sokkal roszabb...Sajnos nem hallottam meg, ezért a kedves nagymamám idegesítő rikácsolására kellett felkelnem. Aztán amiután megkaptam tőlle az ilyenkor szokásos "miért nem feküdtél le időben?" " én szóltam, hogy feküdj le!" "anyád jobb ha nem tudja milyen felelőtlen lánya van" motiváló szövegeket, nos... Tiszta jó kedvvel fogtam neki a mai napnak is! Mivel késésben voltam csak magamra kaptam az első dolgokat amiket megakadt a szemem - sötét kék kopott, szakadt farmer; egy fekete kapucnis blúz a " Radioactive'' felirattal- majd nem is reggeliztem és elindultam a suliba.

Az utcán szinte egyedül voltam sulis táskával, mive reggel 8:13-kor ritkán találkozni egy-két kósza diákkal az utcán. Inkább felnőttek voltak akik igyekeztek nem elkésni a munkábòl vagy mit tudom én hova mennek. A sulihoz érve a portás elkérte a személyim, mert elkéstem. Felírta a nevem a noteszba majd beengedett órára. Csodás. Ahogy beléptem az osztályba - kopogás nékül- végig baktattam az osztályon, majd levágódtam a helyemre.

- Valaki megint morcos - szólt egy hang mögülem. Engem pont, hogy nem érdekel, hogy mégis ki ül mögöttem megemeltem a kezem és bemutattam neki.

Az osztály többi része nem nagyon figyelt ide erre kis jelenetre, a tanárnő pedig már megszokta, hogy én ezt szoktam csinálni. Igazából már meg sem kérdőjelezem azt hogy miért nem akarnak velem barátkòzni az emberek. Undok vagyok morcos és flegma. A helyemben én sem barákoznék magammal.

A màsodik óra is eltelt a semmivel. Az osztáltfőnök magyarázott valami matek versenyről, de persze nem nekem hanem az osztály matekosainak. Ebédszünetben Melanie-val mentünk a menzára. Miután kaptunk kaját az asztalunk felé mentünk amikor láttam, hogy Keven ül annál az asztalnál a tálcájával előtte.

- Szia - köszönt neki Melanie és leült mellé.

- Szia hugi - viszonozta tettét. - Veronika - felnpillantott rám és bólintott egyett.

A szivem nagyokat kezdett el dobbanni, hogy a fülemben hallottam a lüktetést. Szóval Melanie báttya Keven. Ez tényleg csodás, főleg ha ő is vámpír fajzat.