𝐕á𝐦𝐩í𝐫𝐨𝐤 𝐤ö𝐫𝐞 | ✅

• 6 •

1 hét múlva.

Pont ma van egy hete, hogy suli után Keven "összeszedett" az utcáról, és a végén vele töltöttem a napot. Na azt végkép nem bántam meg, még akkor sem amikor mama este összeszidott, hogy miért nem szóltam neki hol vagyok és hova megyek. Na meg kivel.
Aznap Kevennel elmentünk hozzá haza. Beszélgettünk. Rengeteget. Elmeséltem magamról és az életemről szinte mindent, amit ő figyelmesen végighallgatott. Amikor a szüleimről meséltem neki, újra megkönnyeztem de ő megvígasztalt. Aztán jött az ő része. Elmesélte, hogy az ő élete sem sokkal jobb...
Az igazi szülei meghaltak, van egy nővére akiről semmit sem tud, mert a tragédia napján eltűnt. Akkor ő árvahába került, másfél évig ott volt, de az Arreaga család rátalált és örökbe fogadták. Viszont azt, hogy a családja vámpírokból áll nem tudta, így persze örült hogy lesz egy családja. Amikor betöltötte a 18. életévét a szülei közölték vele, hogy amikor betölti a 19-et, részt fog venni egy rituálén ahol vámpírrá avassák. Vagyis a család legöregebb vámpír tagja teszi meg a beavatást.
Mesélte még, hogy Melanie is át fog menni ugyanezen a rituálén amikor 19 éves lesz. Összesen 17-en vannak a családban akik vámpírok.
Mesélt még Evan-ról is. Neki is szintén van egy ilyen vámpír családja, ők 12-en vannak. Ők azért a rossz vámpírok, mert ártatlan embereket ölnek meg. Évekkel ezelőtt Evan is az Arreaga család tagja volt, de száműzték, mert megszegte a család által létrehozott egyetlen és legfontosabb szabályát:Csakis bűnözők és állatok vérével táplálkoznak.

Lucyval mindennap beszéltem üzenetben és telefonban, ahol röviden felvázoltam neki a napjaim amit boldogan hallgatott, hogy van egy fiú az életemben. De persze ő nem tudja hogy Kev vámpír.
Nem jött haza egész héten, mert Audrey tényleg nagyon beteg és alíg tud felkelni az ágyból, ezért ott alszik nálla amíg jobban nem lesz.

A héten suliban, többször is voltam Kevennel szünetekben, meg Melanieval. Egyik nap elmentem Melaniehoz, Keven kíséretében és megismerhettem a családtagokat. Óriási házuk van. De nem is csodálkozom 16-an kell ott lakniuk.
A vámpírokat teljesen szívtelen testeknek képzeltem el - mármint filmekből itélve- de csalódnom kellett. Igen is kedvesek és jószivűek. Van egy iker pár, Jeff és Tom. Ők csak félig vámpírok ezért van rendes ennivaló is a házban.

Na és akkor jön a kapcsolatunk Kevennel. Ami persze nincs, de sajnos kezdem úgy érezni, hogy kötődök hozzá egy számomra ismeretlen módon, ami eléggé megrémít.
Az utóbbi hét miatt egyre többet gondolok rá akkor amikor épp semmit nem csinálok, vagy csak szimplán eszembe jut a mosolya, a tekintete, a hangja, a nevetése. Ezek az apró dolgok talán jelentéktelenek, de amikor eszembe jutnak akaratlanul is elmosolyodok.

De ez az ő hibája is. Olyan befolyásos tud lenni, olyan nagy magabiztossággal ejti ki minden egyes szavát.

Jelenleg a családi házban vagyunk. De még én sem értem, hogy miért jöttünk ide ma is. A héten ez a 4. alkalom. Keven a nappaliban,  a szőnynegen ül és barbizik a 7 éves hugával. Olyan aranyos, főleg amikor próbálja utánozni egy lány hangját és a barbi babát vásárolni "viszi" a plázába - ami egy doboz barbi ruhákkal teledobálva - és a huga, Emma, - aki egyébként nem vámpír-, pedig nevetve figyeli báttyát, aki becsukott szemmel próbálja levetkőztetni a barbi babát és ráadni a másik ruhát.
Már én sem bírtam sokáig, a cugiság keveredett a nevetséges hangjával, és elnevettem  magam. Ekkor kinyitotta a szemét egyenest rámnézett, majd elmosolyodott.

- Ne nevess! Inkább segíts felöltöztetni a szöszit. - mondta, és mellém dobta a babát a kék ruhájával együtt.

- Én nem barbizom. - vágtam rá egyből. Kezembe vettem a barbit, megigazítottam rajta a lábain csűngő ruhát és óvatosan hozzávágtam a barbit, amit egy rosszálló pillantással és egy amolyan pszihopata vigyorral díjjazott.