𝐕á𝐦𝐩í𝐫𝐨𝐤 𝐤ö𝐫𝐞 | ✅

• 16 •

《Veronika》

Kinyitom a szemem és homályos minden. Pislogok párat, hogy szokja a kevéske fényt, majd amikor kezd visszatérni rendes látásom, felűlök. Érzem, hogy szemem körül kissé meg van dagadva az esti sírástól. Nem akartam gyengének mutatni magam előttük, viszont amikor visszajöttem, magamra maradtam és már nem kellett azon aggódnom, hogy ki lát.

Szinte alig aludtam pár órát. Csak könnyes szemekkel feküdtem az ágyon és bámultam a plafont, miközben folyton Evan szavai jártak a fejemben.
"Ha beleegyezel, ha nem tagja leszel az én körömnek."
Legalább említette volna meg, hogy mikor teszi meg vagy valami ilyesmi, hogy készüljek fel rá. Már ha lehet ilyet.

Gondolat menetemből akkor eszmélek fel amikor Keith belép a cellába egy tálcával a kezében. Leteszi, majd kifele indul, az ajtóban viszont megáll egy pillanatra. Válla felett rámpillant.

- Sajnálom. - mondja és becsukja maga után az ajtót. Felállok és odasétálok a rácsokhoz, és két kézzel megkapaszkodom bennük.

- Csak annyit mondj, hogy mikor - kértem remegő hangon. Felém fordult és szemembe nézett. Mintha tényleg sajnálá, hogy itt vagyok.

- Holnap. - felelte nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom.

《Keven》

Napok óta nem ettem ezért le vagyok gyengülve. Egyszerüen nem ment, mindig az lengett előttem, hogy valahogyan meg kell találnom őt. De ha így folytatom nem lesz jó vége sehogy.   Ma délután rászántam magam, és kimentem az erdőbe vadászni. Ahogy sétáltam az erdőbe nem nagyon találtam semmit, de viszont észrevettem két vámpírt Evan köréből. Felmásztam egy fára és elkaptam egy részét a beszélgetésüknek.

- Totál gáz a csaj, nem tudom minek kell Evannak amikor itt vagyok én neki. - nyavajgott az alacsonyabbik, barna hajú.

- Na jah, szegény lány, Veronika vagy mi a neve, azt sem tudja mi vár rá holnap. Amiután Evan átváltoztatja már nem lesz gondunk vele, azt csinálunk vele ami akarunk. Gyenge lesz  ha nem megy vadászni, főleg, ha ott lesz a cellájaban. - mondta a másik.

Amikor meghallottam Veronika nevét a mondatban erősebben kapaszkodtam meg a fában, hogy le ne essek. Hirtelen szédülni kezdtem ezért inkább leugrottam.

Erre miért nem gondoltam eddig?! Evannál van Veronika! Hát persze. Vajon jól van? Holnap át akarja változtatni? De mégis miért?

Gyorsan haza szaladtam, hogy elújságoljam a beszerzett híreket, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy most sem ettem. De jelen pillanaban nem érdekelt, Veronika mindennél fontosabb. Rachel a konyhában volt, egyből hozzá mentem. Ahogy észrevett mondott volna valamit, de belészorítottam a szavakat és egyből a lényegre tértem.

- Veronika Evannál van! - mondom -  Hallottam ahogy beszélgetett két vámpír csaj Evan köréből arról hogy Veronika nem is tudja mi vár rá holnap, meg ilyesmik. A lényeg hogyha nem találjuk meg Evan jelenlegi helyét akkor holnap Veronikát átváltoztassa! Azt nem engedhetem, olyan nem lehet. - rátam meg fejem idegesen -  Te is tudod Rachel, kérlek.

- Oké nyugodj meg kérlek. Most már legalább tudjuk hogy Veronika még él, és hogy Evannál van. Én szólok mindenkinek, hogy szedjék össze magukat és elküldöm Tomast Jeffel, hogy keressék meg Evant. - kiment a konyhából én pedig követtem.

- Találtál valamit a két vámpír csajszín kívűl? - kérdezte

- Nem.

- Van a hűtőben egy kis  vér, menj idd meg. - suttogta úgy hogy biztos csak én halljam - A végén összefogsz esni.