𝐕á𝐦𝐩í𝐫𝐨𝐤 𝐤ö𝐫𝐞 | ✅

• 12 •

Kidíszített ház, ajandékok, a második családom. Hát így telt a 18. születésnapom. Nagyon meglepődtem amikor beléptünk a házba és láttam a körülöttem lévő személyeket - homályosan, de akkor is láttam őket -, ahogyan a "Meglepetés!" Szót kiáltját, mind egyszerre. A hirtelen jött meglepettség és a nagy mennyiségű boldogság, egyszerre zúdult rám és elsírtam magam. Mit is mondjak... Érzékeny fajzat vagyok. Sorban jöttek "Boldog születésnapot" kívánni, és néhányan megöleltek utánna. Egyáltalán nem vártam semmit, sem a mai naptól. Én csak azt hittem suli után hazamehetek és elbújhatok egy tábla csokival, és a laptopommal a szobámba. Erre fel meg mit kapok? Egy meglepetés bulit, plusz vagy 15 ajándékot. Ugyanis a 16-ik velem volt.

- Rachel , nem kellett volna ekkora felhajtás miattam. Nem vagyok én senki, hogy ezt megérdemeljem. - mutattam körbe a társaságon akik beszélgettek, vagy épp ittak valamit.

- Jajj, szivem! Te családtag vagy. És amúgy is jót tett ez a kis buli nekünk is...Olyan rég volt együtt az egész család egy helyen. - szipogta boldogan. - Egyébként elárulok egy titkot - hajolt közel fülemhez - Keven ötlete volt a meglepetés buli. - suttogta mosolyogva. - Emily kincsem, már megint kiborítottad? - odament a kislányhoz aki kilöttyintette poharábol az üdítőt.

Egyedül álltam az ajtó mellett és iszogattam a narancs ízű üdítőm, közben végig jártattam tekintetem a helységen. Tényleg mindenki boldognak tűnt. Tom mosolyogva mellém lépett.

- Nem csatlakozol a társasághoz? Elvégre a te bulid. - kacsintott.

- Jó nekem itt. - szögeztem le, majd tekintetem megállt rajta aki nevetve beszélt egy idősebb fiúval, ha jól tudom a mostoha báttya. Kicsit elidőzött rajta a szemem, mert amikor Tom elém állt rámnézett, majd abba az irányba amerre néztem.

- Aha, vettem az adást - mosolygott és odasétált Kevhez, mondott neki valamit Keven pedig megfordult és nevetve elindult felém.

- Tudod, ha ennyire akarod, hogy veled legyek csak simán szólsz, és kész. - ingatta meg fejét vigyorogva. Csak mosolyogva belenéztem sötét szemeibe, és odaléptem hozzá, majd megöleltem.

...

Másnap reggel szombat lévén, nem ébresztett fel hajnalok hajnalán az ébresztő, hanem a természetre bíztam ébredésem. Akkor azt gondoltam aludhatok legalább 10 óráig. Francokat. A vihar miatt már 5 órakor virrasztottam a konyhában egy csupor kávé mellett. Rákönyököltem a pultra és kézfejemmel megtámasztottam a fejem.

- Hú, de korán kelt ma valaki. - jelent meg Kev a konyhában, csak egy fekete farmer volt rajta és a papucs a lábain. Odasétált a konyhaszekrényhez és kivett belőlle egy üveget. Töltött belőlle egy pohárba valami vörös folyadékot, majd velem szembe fordulva belekortyolt miközben végig nézett rajtam. Csodálatos látványt nyújthattam, reggel 5 órakor, megfésületlenül, smink nélkül, egy nyúzott póloba és rövidnadrágba.

- Nem tehetek rólla. - ásítottam. - A kinti vihar zalkatott. Azt mondta, ha nem kelek fel úgysem hagyja abba. - vontam vállat és tovább ittam kávém.

- El kell kezdenünk az edzéseket. - mondta. Összehúztam  a szemöldököm és úgy néztem rá, mint aki azt sem érti miért van szüksége az embernek levegőre. - Evan. - tette hozzá de még mindig nem értettem mit akar ezzel mondani. Sóhajtva megdörzsölte tenyerével az arcát és unottan nézett rám.

- Milyen edzéseket? - meredtem rá értetlenül. - Bocs, csak tudod, reggel 5 óra van és nehezen fog az agyam.

- Tudsz harcolni vámpírok ellen? - kérdezte.

- Hát, még nem volt alkalmam kipróbálni, de szerintem igen. - vontam meg vállam.

- Próbáljuk ki. - széttárta karjait és gondolom arra várt, hogy próbáljam megtámadni. Szétnéztem az asztalon és észrevettem darab fokhagymát. Utánna nyúltam és lassan felálltam, majd elé álltam. A fokhagymát meglengettem az arca előtt, hogy hátha történik valami vele, de ő csak elkezdett röhögni, majd elvette tőllem a fokhagymát. - Veronika...Ha ártana a fokhagyma szerinted tartanék itthon? - kérdezte vigyorogva, majd visszadobta az asztalra. - Na próbálja valami mást.

Egy kis gondolkodás után, közelebb léptem hozzá. Ujjaimmal végig simítottam csupasz mellkasán, minek hatására megfeszültek izmai. Azért meg kell hagyni, rohadt jól néz ki. Ám a tervem itt nem ért véget. Az ujjaimmal egészen hasa aljáig símítottam, közben felpillantottam rá, és érdeklődve nézte amit csinálok. Lábújjhegyre állva, arcom hozzá dörzsöltem nyakához és jobb kezemet a tarkójára tettem, míg másikat a mellkasán pihentettem, ugyanis a következő mozdulatban fontos szerepet játszik. Arcommal teljesen közel hajoltam hozzá még mindig lábújhegyen állva, így kábé egy vonalban voltunk.

 A tarkóján apró köröket kezdtem el rajzolgatni és szemébe néztem. Ő is szemembe nézett, majd lassan közeledni kezdett felém. Tudtam, hogy mit akar, és az volt a célom, hogy ezt elérjem, és aztán... A jobb kezemmel kicsit szorítottam a tarkóján és egy másodperc alatt elhúzódtam tőlle, majd lenyomtam a fejét a derekam szintjére, és a bal kezemmel hátrafogtam jobb kezét, amitől mozdulni sem tudott.

Felnyögött, mire elmosolyodtam, de nem tartott sokat a dicsőséges pillanatom, mert a szabad kezével hátranyúlt és megcsípte egy kicsit a hasam - ahol nagyon csikis vagyok - amitől megugrottam és elengedtem tarkóját. Hirtelent megfordult és elkapta mindkét kezem, majd a konyha pultra szorította, így elég közel kerülve hozzám ahoz, hogy pánikba essek.

- Nem rossz a technikád. - biccentett elismerően. - De ez nem mindenkinél válik be.

- De nállad igen. - suttogtam mosolyogva. Elengedte a kezeim és beletúrt a hajába.

- Menj öltözz fel, vagy kezdj magaddal valamit szörnyen nézel ki. - mondta és nekiállt kotorászni a szekrényben. Annyira szörnyen nézek ki, hogy az előbb meg akartál csókolni? - érveltem magamban.

- Bunkó. - mondtam és elhagytam a konyhát.