𝐕á𝐦𝐩í𝐫𝐨𝐤 𝐤ö𝐫𝐞 | ✅

• 3 •

Nos itt vagyok a szekrény előtt, de senki nincs itt... Tudhattam volna, hogy ez lesz. Bár mire is számítottam?Épp elmentem volna amikor elém állt Melanie, hosszú barna haja ki volt engedve, kék szemeivel pedig mosolyogva fürkészi arcom, a jóval alacsonyabb lány.

- Szia Veronika! - köszönt kedvesen. - Örülök, hogy idejöttél.

- Szia Melanie. - köszöntem visza neki egyhangúan - Miért hívtál ide? - kérdeztem kissé flegmán, kezeim összefontam a mellkasom előtt.

- Csak észrevettem, hogy az utóbbi időben nem vagy valami jól. Folyton szar a kedved és senkivel nem beszélsz az osztályból. - nézte a földet - És gondoltam... - megállt egy kicsit és felnézett rám. - Hogy talán lehetnénk barátnők. - szemében őszinteség csillogott, de nem tudom, hogy mennyire gondolja komolyan. Három év alatt most veszi észre rajtam, hogy valami nincs rendben?

- Én...én nem tudom... -megpillantottam Melanie háta mögött egy közeledő alakot. Kevent. Ne már! - Melanie, persze legyünk barátnők, de gyorsan tűnjünk el innen. - ragadtam meg kezét és húzni kezdtem az osztály felé.

Amikor beértünk az osztályba Melanie ledöbbenten állt, mire megvontam a vállam és helyrecsoszogtam. Oké. Ezt én sem gondoltam komolyan! Most rám fog szállni, szemét meg nem akarok vele lenni, hisz semmit nem csinált...Na mindegy. De ezt a hirtelen "rohanást " el kell majd neki magyaráznom. Vagy nem? Egyáltalán mit akar még beszélni velem Keven? Részemről el van felejtve az egész csak haggyon békén... Lassan kezdek félni tőlle.

A nap többi részét az osztályban töltöttem. Még véletlenül sem mentem ki a folyosóra. Melanie-val a szüneteket átbeszéltük és kiderült, hogy valahogy van bennünk elég sok közös... De ez még semmit sem jelent. Ő úgy tudja, hogy baránők vagyunk, én meg szünetben nem az udvaron, egy padon telózok. Hazafelé lépkedve az utcán, bámúltam azt az alakot aki velem szemben állt egy fa alatt a járda szélén. Ezt most, hogy kerüljem ki? Ha visszafordulok és lemegyek a másik utcán akkor 20 perccel hosszabbítom az utam. Viszont ha átmegyek a másik oldalra valószinüleg elcsap egy kocsi, mert nincs átjáró errefele. Hát akkor mivel meghalni nem akarok - egyenlőre -, és 3- ra haza kéne érjek, szóval elmegyek mellette hátha levegőnek vesz és észre sem veszi, hogy én elmegyek ott. Magabiztos léptekkel áthaladtam a járda másik szélére és így próbálkoztam.

Hát ez nagyon nem jött össze.

Amikor közeledni kezdtem hozzá már elkezdett nézni engem. Úgy tettem, mintha nem látnám és elsétáltam előtte végig a cipőm orrát nézve. Éreztem, ahogy végig nézi minden mozdulatom, de ez már nem nagyon érdekelt mivel észrevettem Lucyt, ahogy átjön az úton egy szatyorral. Biztos a boltban volt...

- Lucy, várj meg! - kiáltottam neki, mert nem vette észre korábbi integetésem. Odakocogtam mellé és szorosan megöleltem.

- Szia. Milyen volt a napod? Beszéltél valakivel? Esetleg egy fiúval? - tette fel sorra a kérdéseket, ez olyan mint egy kihallgatás, csak itt az utcan vagyunk. És mások is járnak erre. És a nővérem kérdezősködik. El kéne neki mondanom, hogy beszéltem Kevennel? Meg azt, hogy kicsoda ő? Na mindegy... Majd máskor. Lényeg a lényeg, hogy van Melanie aki a "barátnőm" lett.

- Elég jó napom volt, tudod van Melanie az osztálytársam. Barátnők vagyunk - mondtam és elmosolyodtam. Miért? Néha még magamat sem értem...

- Az szuper. - mondta érzelem mentes arccal. Itt valami nincs rendben... Ő örülni szokott, de most szerintem olyan "leszarom, hogy végre egy barátnőd. Inkább válaszolj a másik kérdesemre" gondolatai lehetnek...

- Minden rendben? - pillantottam rá majd vissza a járdára. Ez a része olyan köves és nem akarok megbotlani, már volt rá példa.

- Nem egészen, de mint mondtam a reggel, otthon beszélünk. Most ezeket el kell vinnem Audrey-nek, aztán megyek a bankba és haza.- lefordult a saroknál semmi köszönés nélkül. Még csak nem is intett. Hát ez szép...

Még mentem két utcát és otthon voltam. Bementem a házba, ahol a nappaliban leraktam a táskám, majd a konyha felé indultam amikor mama elém állt karba tett kézzel. Mi baja van megint? Még csak most jöttem haza! Ha most elkezd újra kötekedni bezárkózom a szobámba a nap többi részén, vagy elmegyek valahová.

- Hol voltál eddig? - kézdezte.

- Suliba. Tudod, az a hely ahol a diákok reggeltől napi 6-7 órát ott ülnek, hogy " okosodjanak " - mutattam idézőjeleket a levegőbe.

- Ennyi ideig? Már fél három. - emelte meg kezét, melyen volt a karórája.

- Na és? Gyalog kell mennem, jönnöm, és nem vagyok valami denevér, hogy repüljek, vagy valami vámpír, hogy haza szaladjak két perc alatt! - csattantam fel. Igen, már felidegesített és amikor ideges vagyok hülyeségeket beszélek. Nagyon. Valami denevér, hogy hazarepüljek? Ez meg honnan jött?

- Lucy elment Audrey-hoz. - mondta.

- Tudom. - bólogattam szemetforgatva. Még az étvágyam is elment, megfordultam és bementem a szobámba. Az asztal fiókjából, kivettem a fülhallgatóm, ledöltem az ágyra és zenét hallgattam.

Kissé elaludhattam, mert amikor a zene hangosabban szólt, felriadtam és majdnem legurultam az ágyból. Megnéztem az időt, este 6. Lemásztam az ágyból és zokniba kimentem a szobámból. A nappaliba megy a tv, de mama alszik a fotelben. A konyhába, a hűtőhöz sétáltam és kivettem a csokim, majd visszamentem a szobámba. Amikor benyitottam észrevettem, hogy lehült a levegő a helységben, ami azért furcsa, mert amikor elhagytam a szobát, még meleg volt.

Körbenéztem a szobában és észrevettem, hogy nyitva van az ablak, viszont én nem nyitottam ki. Becsuktam azt és felmásztam az ágyra, majd leültem törökülésbe. Kibontottam a csoki csomagoló papírját és bekaptam volna egy darabot, amikor észre vettem, hogy valami mozog a függönynél. Leraktam a csokit az ágyra, felálltam és odamentem az ablakhoz, ami megint ki van nyitva. Újra becsuktam, abban reménykedve, hogy nem szálltak meg a szellemek, vagy valami hasonló.

- Úristen! - mondtam ilyedten, amikor megfordultam - Te mégis mi a francot keresel itt? Megőrültél?

- Kérlek nyugodj meg, ülj le, és hallgass meg! Nagyon fontos! - mondta Keven. Nagyon fontos, nyugodjak meg. Már, hogy nyugodnék meg? Egyáltalán hol jött be? Ha ezekre akarom a választ, valóban kezdenem kell magammal valamit. Leültem az ágy szélére és felnéztem rá, ezzel jelezve, hogy kezdje. - Oké. Szóval, még mielőtt belekezdenék, tudnod kell, hogy - állt meg egy pillanatra - Vámpír vagyok, igen. - hú, ha nem mondod valószinüleg hülyén halok meg... - Ennyi? Semmi reakció? - erre csak megvontam a vállam - Jó, tegnap este az erdőbe ahol láttad azt a hullát. Az aki otthagyta Evan volt, ő egy " rossz" vámpír fajta, és nem csak egyedül van. Azzal, hogy elhoztalak onnan figyelemfelkeltő volt számára. Azt hiszi fontos vagy nekem és védelek. Lucy, a nővéred... Tegnap este Evannál volt. Szerintem ő nem tudja, hogy Evan micsoda. Őt én hoztam haza, ahogy téged is. Nem bízhatsz mindenkiben és figyelj a körülötted lévő személyekre. A rossz vámpírokat kerüld. Figyeld a szemüket, és a nyakuk bal oldalán van egy fekete kör. Ha ezek megvannak, akkor Evan emberei.