𝐕á𝐦𝐩í𝐫𝐨𝐤 𝐤ö𝐫𝐞 | ✅

• 8 •

Ahogy beléptem a lakásba megláttam, hogy Lucy és egy férfi ül a kanapén, a nagyi pedig akkor hozott nekik kávét vagy mit. Megköszörültem a torkom és beljebb léptem. Mindenki egyenként fordította felém a fejét, én pedig köszönve leültem az egyik fotelbe. A nővérem folytatta a beszélgetést a számomra ismeretlen férfival, aki eléggé durvának nézett ki. Kigyúrt, tetovált karok, a pólónak hála mely feszül rá látszik izmos felső teste, fekete haj. Viszont amikor felállt, akkor látni lehetett alacsony méretét. Most már nem tünik olyan dúrvának.
Amikor elment a fotel előtt, az az előttem, vettem észre hogy ez ki is valójában. A nyakára egy fekete kör volt tetoválva, ami csak két dolgot jelenthetett. Szereti a köröket, vagy tagja egy körnek. Méghozzá Evan körének tagja.

Miután elhagyta a lakásunkat, Lucy próbált velem beszélni, de én berohantam a fürdőbe és bezártam az ajtót. Elővettem a telefonom és felhívtam Kevent. Ha valaki tudja, hogy ki volt ez az alak, akkor az Keven lesz.

- Veronika? - kérdezte, miután felvette.

- Igen. Itt volt nálunk Evan embere. - tértem egyből a lényegre. Pár másodperc csönd után megszólalt.

- Hogy nézett ki? - kérdezte.

- Izmos test, alacsony, fekete haj, és egy kör volt a nyakára tetoválva. - magyaráztam a kezemmel hadonászva, bár ő ezt nem láthatta.

- Francba... Menj érdeklődd meg hogy ki volt az és mit csinalt nállatok. Aztán hívj visza.- mondta és letette.

Kinyitottam a fürdő ajtaját és Lucy majdnem beesett rajta, de belém kapaszkodott így egyikőnk sem érte a földet.

- Te hallgatóztál? - elképedve néztem rá. Ilyet soha nem csinált.

- Nem. Talán. Na jó, igen - ismerte be végül.

- És mégis miért? - kérdeztem és kimentem a fürdőböl.

- Azt hittem rosszul vagy! Olyan hirtelen berohantál..Aztán hallottam, hogy beszélsz valakivel és na... - magyaráta zavartan.

- Oké, hiszek neked. De akkor sem volt szép! Az ajtóra voltál tapadva. - mutattam az említett tárgy felé, miközben Lucyt néztem.

- Na mindegy - legyintett. - El kell mondanom valami fontos dolgot. De előtte meg kell ígérned, hogy nem akadsz ki, mert ez az én életem és az én döntésem egyaránt.

- Oké csak kezdd már el valahol! - mondtam idegesen.

Sóhajtott egyett és letekerte a lenge őszi sálát, majd bal oldalra döntötte a fejét, ezzel megmutatva a vadonat új tetiválását. Egy fekete kört.

- Aztarohadt! - tátottam el a szám, és közelebb léptem hozzá, majd ujjaimmal végigsimítottam a kör mentén.

Ez tényleg egy tetoválás.

Szóval a nővérem eltűnik egy hétig, mert a beteg barátnőjénél volt, de amikor megjelenik akkor egy kör van a nyakán ami Evan köréből származik. A nővérem vagy Evanhoz tartozik, vagy részegen tetoválást csináltatott.

- Csak nyugodj meg kérlek. Ez csak egy... Tetoválás. - mondta viszatekerve sálát nyakára.

- Ki volt ez a férfi? - kérdeztem.

- A neve Evan. Ő a barátom, és nálla voltam egy hétig nem pedig Audreynál...Audrey Londonba utazott. - vallotta be lehajtott fejjel.

- Hazudtál nekem. - mondtam egy keserű mosolyal arcomon.

- Veronika én ... - mondta volna de közbe vágtam.

- Hogy tehetted ezt? Anyáék halála után megígérted, hogy mindig itt leszel mellettem,és hogy minden elmondasz nekem! Errefel eltűnsz egy egész hétig, pont amikor a legnagyobb szükségem lett volna a nővéremre, de te megetettél a hazugságaidd, hogy Audreynál vagy, mert beteg! - mondtam kiabálva - Tudod az emberek egészségével nincs játék Lucy!Ilyenekről nem hazudunk. Főleg nem a huguknak. - halkítottam lejebb hangom, és lehajtottam a fejem, mert kezdtem érezni, hogy a torkomban keletkezik egy gumó és a szemeim salyogni kezdenek, az előtörő könnyektől. De nem engedhetem ki őket Lucy előtt. Kikerülve őt bementem a szobámba és bezártam az ajtót, majd a mentén lecsúsztam a földre, felhúztam térdeim és kezeimmel átkulcsova őket ráhajtottam a fejem és kiadtam magamból mindent.

Pontosan én sem tudtam hogy miért kezdtem el így sírni, de őszintén, jól esett. Talán az egész múlt heti dolog, vagy Keven, vagy az, hogy a nővérem Evan barátnője, ezzel bevette őt a körébe és valószínűleg hamarosan át fog esni a beavatási rituálén, ami után vámpír lesz és végleg elvesztem.

Miután lenyugodtam annyira, hogy valakivel is szóba tudjak állni anélkül, hogy a hangom elcsuklana, felhívtam Kevent, és megmondtam neki, hogy találkozzunk valahol, mert innen el akarok menni. Ő persze beleegyezett.

Felvetten a cipőm és a dzsekim, majd elhagytam a házat és elindultam a megbeszélt helyre, egy kávézóba. Mielőtt eljöttem volna otthonról Lucy kérdezősködött arról hogy hova megyek, és mondta hogy beszéljük meg a dolgokat, de úgy tettem mint aki nem hallja, még csak rá sem néztem.

Vajon ő tudja, hogy hamarosan egy vérszívó lesz, és ezt mind csakis az a hülye kör miatt? Vagy azt tudja, hogy Evan, a barátja vámpír? Szerintem nem tudja. Mert ha tudná akkor nem csinálná ezt. Vagy mégis? Nem értem őt.

De már magamat sem. Ma olyan boldogan jöttem el Keventől abban a tudatvan élve, hogy a nap többi részén szabad vagyok és Lucyval lehetek pár órát. Most viszont visszarohanok hozzá azért mert a dolgok nem úgy sültek el ahogyan én azt megterveztem. Na meg el kell neki mondjam az infókat. Miket gondolok? El kell mondjam? Nem is vagyok rá köteles! Vagy csak én érzem úgy, hogy mostanában ő áll hozzám a legközelebb és ezért akarom elmondani neki, hogy mi folyik velem? Persze, van neki is köze ehez a dologhoz, mert Evan, meg a vámpírok, meg a nővérem, meg egyéb...