𝐕á𝐦𝐩í𝐫𝐨𝐤 𝐤ö𝐫𝐞 | ✅

• 11 •

Végül a parknál kötöttem ki és ott leültem egy padra. A járdán észrevettem egy közeledő alakot, aki mikor közelebb került ismerőssé vált. Ez az a srác akivel Keven beszélt a parkban...

- Nincs túl késő ahoz, hogy Te egyedül ülj Itt ilyenkor? - állt meg előttem. Szótlanul néztem az előttem álló fiút. Megköszörülte a torkát. - Jeremy vagyok. - nyújtotta kezét, amit nem fogadtam el, és amikor észrevette leejtette maga mellé, majd zsebre rakta. - Oké. - húzta el a száját. - Beszédes tipus vagy, mondhatni. - erre csak megvontam a vállam. - Néma vagy? - kérdezte.

- Jézusom, attól mert nem beszélek ismeretlenekkel hajnali 4 órakor az utcán, nem vagyok néma! - háborodtam fel, és megráztam a fejem.

- Oké, nyugi. - biccentett. Párc másodpercig beállt a csend. Én nem szivesen beszélgettem Jeremy-vel, ő pedig úgy látszik nem firtatja tovább a beszélgetésnek nem nevezhető párbeszédet. - De bemutatkoztam. - mondta hirtelen és rámnézett. Értetlenül néztem rá. - Mármint azt mondtad, "nem beszélekismeretlenekkel" - próbálta utánozni a hangom, ami eléggé hisztérikus hangnemmel jött ki a szájából, mire elnevettem magam. Egy rövid ideig mosolyogva nézett utánna ő is elnevette magát és megjelentek a gödröcskéi arca két oldalán. - Egyébként mit is csinálsz te ilyenkor itt? - kérdezte vigyorral az arcán.

- Levegőzök. - vontam meg a vállam hanyagul.

- Hajnali 4-kor? - vonta fel a szemöldökét.  Bólintottam. - Nem vagy semmi. - nevetve rázta meg a fejét. - Kevennel jóba vagy? - erre nem nagyon tudtam mit válaszolni. Persze jóban vagyunk, azt hiszem. Aprót bólintottam és elövettem telefonom a zsebemből és megnéztem az órát. 4:37. Lassan mennem kéne, még akkor is ha már nem fogok aludni, de legalább elkészülök sulira, kitakarítok a szobámba - ráférne -, reggelizek, meg egyéb dolgok. Felálltam a padról.

- Nos, Jeremmy. Én most haza megyek, kezdek.. - egy tettetett ásítás hagyta el a szám - Kezdek álmos lenni. - persze, ez nem igaz. De neki nem kell tudni.

- Rendben, menj csak. Nem velem jöttél, nem velem kell távoznod. Ez egy szabad ország, kedvedre mászkálsz hajnalba amerre csak akarsz. - bólintott mosolyogva. Intettem neki és hátatfordítva elindultam. - Hé! - szólt utánnam - A neved megtudhatom? - kérdezte.

- Veronika. - szóltam visza a vállam felett.

Jeremy...Vajon ő kicsodája Kevnek?

...

Hát, azokból a dolgokból amiket terveztem, hogy csinalok amikor hazaérek, semmi nem lett. Ahogy beléptem a szobámba bedőltem az ágyba és el is aludtam egyből. Amikor viszont elkezdett csörögni a telfonom beállított ébresztő óra pontban 7 órakor véget ért az álomvilág számomra és, úgy - mint egy igazi félhalott - másztam ki az ágyból, és elkezdtem felöltözni. A tükör elé lépve végignéztem magamon és megállapítottam, hogy nem is olyan rosz, ahogy azt elgondoltam. Elindultam a suliba és beérve, elfészkeltem magam a padban, és a padra hajtottam a fejem.

...

Nos, az órákat sikeresen átaludtam, most pedig frissültem,  kipihenve megyek haza fele. Senki nem zalkatott, senki nem keresett, simán aludtahattam a padra dölve majdnem 6 órát. A tanárok sem költöttek fel,  mert aludtam és nem zavartam az órát. Senkit nem láttam ma, a senki alatt pedig Kevre gondoltam. De nem akarom elszolni magam, mert a végén összetalálkozunk. Nem mintha nem akarnám látni, de a "majdnemcsók" után eléggé... Furcsa.

- Szia. - állt meg előttem mosolyogva Melanie.

- Szia Melanie. - mosolyogtam visza. És észrevettem a mellette álló fiút. Nem köszöntem neki, csupán fapofával meredtem rá.