Shadowhunters BEFEJEZETT

~42~

-...és elvisellek ez épp elég nagy kihívás.
-Kicsi,de gonosz.-Mondta
-Ma már láthattad,hogy csak azért,mert pici vagyok attólmég erős.
-Van benne valami.
-Észrevetted,hogy amióta együtt vagy Claryvel elviselhetőbb vagy?
-Úú most nyiltan bókóltál nekem.
-Szerintem az erős túlzás annyit mondtam,hogy elviselhető vagy,amíg játszottad a macsót a falra tudtam volna mászni tőled.
-Érdekes a lányok csípni szokták,hogy ilyen vagyok.
-Szerintem Claryt leszámítva az összes lány akinek tetszettél buta liba volt.
-Mire célzol?
-Arra,hogy Clary előtt olyan lányokkal voltál körülvéve akik idióták voltak és csak tetszett nekik a külsőd meg az álcád,de most,hogy jött Clary lehullott az álca és csak remélem,hogy nem is nagyon jön vissza,mert akkor kinyírlak.
-Miért érzem azt,hogy te utálsz engem?
-Nem utállak én csak nem szeretem ha valaki megjátsza magát.
-Itt vagyunk.-Mondta miközben egy sikátorhoz értünk Jace a démon mögé osont,de az észrevette a fiút és egy épület oldalához vágta őt én nem tétlenkedtem a démon mögé szaladtam és belevágtam a szeráfpengémet a démon összezsugorodott és el is tűnt.Jace már felkelt a földről és elindultunk vissza az Intézetbe
-Jól vagy?Eléggé falhoz vágott az a démon.
-Persze megvagyok.-Mondta büszkén
-Szerintem ha nem lennél jól is ezt mondanád.
-Lehet.-Mondta és aztán némán haladtunk vissza az Intézet felé amikor odaértünk a fegyvereket visszatettük a fegyvertárba amikor Clary jött oda hozzám
-Als szeretnék bocsánatot kérni amiért kiabáltam veled.
-Semmi gond Clary.-Mondtam és átöleltem a lányt.