Shadowhunters BEFEJEZETT

~21~

Miután elgondolkodtam rájöttem,hogy én egyáltalán nem érzek Jace iránt szerelmet vagy tetszést látom ahogy Alec szerelmes belé és,hogy Clarynek tetszik,de én egyáltalán nem érzek úgy mint ők egyszerűen csak jól estek a szavak amiket mondott végül elkészítettem az ebédet ami bolognai volt.Simon volt az egyetlen aki nem jött le enni a konyhába mert a gyengélkedőn volt szóval miután mi megebédeltünk Isabelle vitt fel neki is enni én éppen indultam a szobámba amikor megláttam Claryt és Jacet csókolózni most ha egy filmben lennénk akkor a lány éppen ráébredne,hogy halálosan szerelmes a fiúba és azonnal meg kell szereznie a másikat és boldogan élnek blablabla,de én csak 2 valakire gondoltam akiknek nagyon fog fájni ez a kapcsolat addig gondolkodtam ezen amíg egy ajtó kicsapódott és Alec lépett ki rajta mire Clary és Jace szétrebbentek Alec arcán a megdöbbenés és keserűség szomorú egyvelege futott át a 2 szerelmest látva és vissza is ment a szobájába eddig úgy tűnt senki se vett észre engem szóval inkább úgy tettem mintha ebben a pillanatban értem volna oda mire Clary megszólalt
-Als szia mi a helyzet?-Mosolygott
-Semmi érdekes csak unatkoztam gondoltam beszélgetek Alecel.-Hazudtam szemrebbenés nélkül
-És nem szeretnél inkább kimozdulni velünk?Épp a Central Parkba megyünk.
-Köszi Clary,de nem menjetek csak kettesben én elleszek Alecel.-Mondtam mire bekopogtam Alec ajtaján Claryék pedig már el is tűntek
-Menj el.-Hallottam meg a fiú hangját
-Alec én vagyok az Alissa.-Mondtam
-Jó te bejöhetsz.-Egyezett bele a srác és én beléptem a szobájába Alec az ágyon feküdt és 1-2 könnycsepp csorgott le az arcán mire én leültem az ágyra és átöleltem szegény fiút aki szorosan kapaszkodott belém,de Alec egyáltalán nem bőgött és a teste sem rázkodott azt hiszem ezt hívják féfias sírásnak én csak a hátát simogattam tudtam jól,hogy most nem nekem kell megtörnöm a csendet Alecnek kell először beszélnie a dolgokról nem nekem.