Felvétel! - szerk. alatt áll

Augusztus 23

Meleg nyári nap volt. Valósággal izzott a levegő a hőségtől. Ráadásul Anyukámmal még a negyedik emeleten is lakunk, akik ebben a helyzetben vannak, mint én, pontosan tudják, miért emeltem ki ezt a részét. Hiába voltak a redőnyök lehúzva, nem nagyon használt. Ilyenkor még csak elképzelni sem tudom, hogy bármiféle sminket tegyek fel magamra, mert körülbelül öt perc után olvadna le a fejemről. Na így képzeljétek el, hogy nézhettem ki..

- Lizaaaaa, gyere mááár, hadd mutassam meg! - üvöltött nekem Lia a szomszédos szobából át, amíg én a fürdőben néztem a tükörképemet.

- MEGYEK MÁR, NYUGODJÁL MEG! - kiabáltam vissza, és kiléptem a fürdőből. De azért a biztonság kedvéért tettem még egy kanyart a konyhába, és kivettem egy epres joghurtot a hűtőből. - Szóval, mi az a nagyon fontos dolog, ami nem várhatott? - néztem rá.

- Ezt néééézd!!! Istenem ez a fiú az én férjem lesz komolyan. - fordította felém a laptop képernyőjét. Hunyorogva hajoltam közelebb, mire megjelent előttem egy barna (már szinte fekete) hajú srác. Valamit nagyon magyarázhatott. Igazán erőteljesen meg volt világítva az arca, a szemében tükröződött a lámpa fénye.

- Hmm, aha jól néz ki. - szakértettem meg egyszerűen a gyereket, és belenyomtam a kanalamat a hideg joghurtba. Már nem egyszer mutatta Lia meg nekem a férjét. Vagy férjeit. Azt hiszem simán írhatnék belőle egy listát is. Volt már Norbi, Peti, Simon, Ádám, Kornél... most hirtelen ők jutottak szembe, az utolsók között vannak.

- Jajj tudtam, hogy ez lesz a reakciód, de ez most tök komoly, ő lesz a férjem. - pislogott nagyokat a képernyő felé.

- Igen, csak tudod, ezzel az a baj, hogy minden fiúnál ezt mondtad. - nevettem és újból ránéztem erre a videónak nevezett valamire. Ezen meglepődtem én is, de tényleg egész normálisan nézett ki az előbb említett srác. Fekete póló volt rajta, és ahogy magyarázott, láttam a kezén karkötőket is. Tipikus bőrkarkötők voltak ezek, amiket minden második fiú hord már. Ránéztem a csatornájának a nevére, de semmi kreatív nem volt, csupán az eredeti neve, gyanítottam. Szűcs Robi.

- Jó, amúgy valóban nem néz ki rosszul. - tettem oda mellékesen, megadva magamat.

- NNNNA UGYE!! - vihogott fel Lia, és megbökött.

- Jó na, most megfogtál. - nevettem. - Ő ilyen híresnek számít? - kérdeztem érdeklődve.

- Hááát, mondhatni, elég nagy a rajongótábora, ahhoz képest, ami a magyar videósoknak lenni szokott. - magyarázta.

- Érrrrtemmm... - tűnődtem. - és milyen jellegű videókat szokott feltenni?

- Főleg ismeretterjesztő témájú a csatornája, de van kérdezz-felelek is, meg egy-két ilyen játék is, amiket a családtagjaival készített. - pörgette a videóit, és mindig megállt egynél, ha valamihez hozzá tudott fűzni valami érdekességet.

- Nézzük meg valamelyiket akkor. - adtam be a derekamat végül, mire Lia lelkesen előkereste a szerinte eddigi legjobb videóját, és elindította nekem.

Őszinte leszek, tényleg nagyon megfogott engem, nem gondoltam volna, hogy vannak emberek, akik képesek még ilyen tartalmakat gyártani. Az az igazság, hogy régen az időm nyolcvan százalékát YouTube videók nézésével töltöttem. Akkor még bármilyen témájút képes voltam megnézni, de ahogy telt az idő, szép lassan egyre több ember kezdett potenciált látni ebben a platformban, és azt vettem észre, hogy az eredetiség és a kreativitás elvesztette már a jelentőségét. Jöttek sorra a gameplay videók, a kihívások, és mindenki egytől egyig ezeket csinálta. És én már nem találtam ebben annyi szórakozást, mint régen. Úgyhogy szépen lassan eltűnt az életemből ez a rész. Csak Lia miatt néztem meg azóta néhány ilyen tartalmatlan tartalmat, mert ő a fanatikus személyiség. Képes egyes embereket isteníteni is, ha rá van valakire nagyon kattanva. De ezt már megtanultam kezelni.

Annyira belemerültünk a nézegetésbe, hogy észre sem vettem, mennyire eltelt az idő. Kezdett már sötétedni is, sajnos muszáj voltam elengedni Liát, nem akartam hogy későn érjen haza. Úgyhogy szép lassan elköszöntünk egymástól, és miután elment, jöhetett a legutálatosabb része az estének, rendet kellett tegyek a szobámban. Kivittem a tányérokat, poharakat, elmostam gyorsan őket, és így, hogy már nem sütött a nap annyira erőteljesen, az ablakot is ki tudtam nyitni nagy örömömre.
Anya is hazaért nemsokára, és a szemem már kopogott az éhségtől addigra, úgyhogy megvacsoráztunk közösen. Nagyon szeretem Anyut, szerintem a legtöbb szülő közül ő a legmodernebb, mert minden dolgot képes lazán kezelni. Szigorú ha kell, de tudom, hogy mindent az én biztonságom érdekében tesz, hogy nekem jó legyen. A válásuk Apukámmal egy nagyon kemény időszak volt mindkettőnk számára, voltak olyan pillanatok is benne, ahol azt hittem, ép lelki állapotban egyikünk sem fog kijönni belőle. De valahogy mégiscsak túllendültünk rajta, és azóta a kapcsolatom Vele csak szorosabb lett. Nagyon kedvelem a mostani párját, igaz nagyon nehezen tudtam elfogadni, de már túljutottam ezen is, és Anya boldogsága a legfontosabb nekem.

Nagyjából ennyit tudnék mondani a mai napomról, boldogság volt végig.😊